Sarkadi Nagy Pál Dr.

Életem eseményei aszerint történnek, hogy hogyan hiszek. Mennyiszer elfelejtjük ezt az igazságot. Mi ezt mondjuk: Ha ez és ez a dolog életemben megtörténik, hinni fogok. Jézus ezt mondja: Higgy, és megkapod, amit szeretnél. Ha hitben kérem, hogy Isten vezessen és bölcsességet adjon, megadja nekem. A dolgok hitem szerint történnek és azért nem történik meg minden, mert nem hiszem, hogy megtörténhetik. Szoros kapcsolat van aközött, amit hiszek és aközött, amit elfogadok. De egyre vigyáznom kell: ha hitem által események történnek, ne bízzam el magam, mert még a hittel sem lehet dicsekedni. A hit magában véve semmi. Nem azáltal történnek meg a dolgok, hogy hiszek, hanem azáltal, Akiben hiszek. A hit bekapcsol Isten erejébe. Egyszer a tanítványok azt kérték Jézustól: növeljed a mi hitünket! És erre ezt a meglepő feleletet kapják? Ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, semmi sem lenne lehetetlen nektek". Mit jelent ez? Hát a tanítványoknak annyi hitük sem volt? Hogyan lehettek akkor tanítványok? Jézus válaszának ez az értelme: Ti azt hiszitek, hogy minden a ti hiteteken múlik. Tévedtek. Minden az én erőmtől függ. A hit csak arra való, hogy általa kapcsolatba kerüljetek az én erőmmel. Ezért a hit gyümölcse és eredménye végső soron nem az én hitem eredménye, hanem az Ő ajándéka, melyet hitem karjával elfogadok.

Csodálatos az, ahogyan a bélpoklos Jézust kéri. Természetes lenne, ha nem kérne semmit és magát átengedné sorsának. Az is természetes lenne, ha kétségbeesésében meg akarna ragadni minden szalmaszálat. Megértenénk, ha vergődő kéréssel Jézushoz fordulna és tőle gyógyulást kérne. De meglepő a bélpoklos kérése: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. Ez nagy hit. Nincs benne vergődő kérés, se kételkedés. Ez a hit csak úgy jöhet létre, ha tekintetünket feltétel nélkül Istenre irányítjuk. Csak a nagy alázat kereshet Nála gyógyulást. Mintha a bélpoklos mondta volna: Uram, senki nem kényszeríthet Téged. Gyógyulásom csak akkor történhet meg, ha Te akarod. De ezzel az alázattal összeköti a beteg a nagy bizonyosságot: Uram, Te megteszed, ha akarod. Akaratodat semmi sem kötheti meg, segítségednek nincsenek korlátai, szereteted előtt nincs lehetetlen. És Jézus erre az alázatos kérésre így felel: Akarom, tisztulj meg! Ez a történet arra tanít minket, hogy kérésünkből annyiszor kimarad az alázatos engedelmesség. Milyen más lenne a kérésem, ha így hangzana: Uram! A magam érdemét nézve semmit sem kérhetek, de a te kegyelmedet látva és abban bízva mindent remélhetek. Mennyivel többet kapnánk, ha jobban hinnénk. Nem fordul elő annyiszor, hogy kérjük gyógyulásunkat és közben magunk sem hiszünk benne?

A példázat két emberről beszél. Mindkettő házat épített és mindkettő fel is építette a házat. Valószínűleg mindkettő egyforma anyagot használt az építkezéshez. A két házépítés között a különbség a talajban volt: az egyik kősziklára épített, a másik homokra. Amíg a vihar nem jött, mindkét ház egyformán állt, de az utóbbi nem bírta a vihart és az árvizet. Összeomlott. Mire tanít ez a példázat? Két emberről beszél: az egyik csak hallgatja az Isten beszédét, a másik cselekszik. Jézus szerint az Ő beszéde csak akkor lesz élet, megtartó erő, ha a hallgatásához a tett és a cselekvés is járul. Az épít bölcsen, aki cselekszi azt, amit meghallott. Aki csak hallja Jézus szavát, csak látszólag keresztyén. Élete nem bírja a próbatételeket. De miért marad meg a háza annak, aki megcselekedte az Ő beszédét? Azért, mert tanítvány lett. Aki csak hallja a beszédet, az homokra épít, az csak mutatja magát tanítványnak és közben nem az. A tettben van egyedül az Igének ereje és hatalma. A cselekvő élet kapcsol be Krisztus erejébe. A gyümölcs a jele a Vele való közösségnek. Az, hogy milyen a Vele való kapcsolatom, azt az élet próbái mutatják meg. Milyen erőtelen lett a csak hallgató keresztyénség! Olyan erőtelen, mint a világ!

Isten országa és az ember tette a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással. Sajnos, a történelem folyamán az egyház a kettőt egymástól elválasztotta. Pálnak a tanítása alapján a hit által való megigazulásra épített mindent. A kegyelmet olyan olcsóvá tette, hogy mellőle eltűnt az ember engedelmeskedő cselekvő élete. Egy bizonyos: Isten országa elsőrenden Isten ügye, Istenből kiindulóan épül. Isten akaratának érvényesítése a földön éppen úgy, mint a mennyben. Isten országa eljön és nem az ember hozza létre. Adomány és nem jutalom. De ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy az Isten országa éppen úgy az ember ügye is. Az ajándék feladat, az adomány szolgálat. Isten országa nem jön el, ha nincsenek emberek, akik reá várnak, érte imádkoznak, eljöveteléért dolgoznak, harcolnak és szenvednek. Igy a keresztyénség nem hangsúlyozhatja az Isten tettét úgy, hogy az ember tettét szem elől téveszti. Az evangélium az ember tettét nagyra értékeli. Az ember tette döntő Isten országának eljövetelét illetően. Az evangéliumok tartalmának kétharmada — ha számszerűen akarjuk kifejezni — az ember tettéről beszél. Az evangéliumot megtölti az Isten országa eljövetelére váró erős hit, és az embernek fontos szerepet tulajdonít Isten országa építésében. Jézus tanítványai Isten munkatársai és tervének kivitelezői.

Jézus nagy harcot folytatott a képmutatás ellen. Ne értsük a képmutatást rosszul! A farizeusok nem azért voltak képmutatók, mert abban az ügyben, amit hirdettek, nem hittek. Fanatikusan hittek benne. A farizeusok képmutatása a törvényhez való viszonyukkal függött össze. Az élő Isten akaratát az élő Istentől elszakították és a törvényben önállóvá tették. Miután az ember Isten akaratától elszakadt, az előírás a vallásos ember számára álarc lett. A képmutatás eredeti szava színészkedést jelent, az ókorban a színészek álarcot viseltek. A képmutató jutalomra tekintett, és ezt a jutalmat meg akarta mutatni az embereknek. Azt várták, hogy az emberek lássák az ő jutalmukat. A képmutatásból származik az ítélkezés és az önigazság. A képmutató jutalmat vár Istentől És itt történik a képmutató életében a kisiklás. A szeretetszolgálat helyett az alamizsna, az igazi imádság helyett a bőbeszédűség, az igazság helyett az esküdözés. Az igazi jó az élő Istennel való közösségből származik.

A krisztusi szeretet kezdi a szeretetet és nem a másiktól várja. Éppen ez a jellemző vonása. Annyi esetben az ember nem kezd el szeretni, ha szeretetét a másik ember szeretetétől teszi függővé. Jézus ezt mondja: Kezdjem el a szeretetet én. Legyek a másik iránt olyan, amilyennek őt szeretném látni magammal szemben. Tegyem a másikkal azt, amit a másiktól várok. Az irigységet úgy győzzem le, hogy az irigy emberrel szemben nem leszek irigy. A rosszat úgy győzzem le, hogy nem várom meg, amíg a másik jó ember lesz, hanem én kezdek jó lenni hozzá. Nem azért van kevés szeretet a világon, mert ehhez a szabályhoz nem alkalmazkodunk? Mekkora változást idézne elő Jézus tanácsa az emberek egymáshoz való viszonyában! Megváltozna a világ, ha a kapni akaró emberek helyébe az adni akaró emberek lépnének. Erre a kezdeményező szeretetre van Krisztus gyülekezetének a legnagyobb szüksége. Soha ne az. kérdezzük, hogy a másik mit tesz értünk, hanem azt, hogy mire van szüksége a másiknak, mit tehetünk mi érte. Ez a kezdeményező szeretet jellemzi az Isten szeretetét irántunk: Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket." Ezzel a szeretettel lépünk be Krisztus követésébe. Mi lett volna ezzel a világgal, ha Ő a szeretetet a világtól várta volna? Ezért summázta így az Ő szeretetét Pál apostol? Amikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt."

Ezek a szavak Isten drága ígéretei, de azokat az egész Szentírás világosságában kell nézni. Nem mindenki azt kapja, amit kér, mert van olyan kérés, mely nem igazi imádság. Vannak, akik csak szóval kérnek, hit nélkül. Vagy azért kérnek, hogy Isten ajándékait a maguk élvezetére fordítsák. Olyan könnyelműen imádkoznak, hogy nem várnak nyomában semmit. Világos, hogy ilyen esetekben nem kapják meg, amit kérnek. Ez vonatkozik a keresésre és a zörgetésre is. Isten nem minden zörgetésre nyitja meg az ajtót. A rossz gyerek becsenget az ajtón és tovább szalad. A fentiek miatt a keresésnek és a zörgetésnek át kell menni egy szűrőn. Mi ez a szűrő? Krisztus így tanította? Ha valamit kértek az én nevemben, megadja az Atya". Mennyire megtisztul az imádságom, ha kérésem, keresésem és zörgetésem mellett ott van Ő, aki által mehetek az Atyához. Krisztussal együtt lehet az imádság kitartó, el nem fáradó, tusakodó,, szüntelen" imádság. Mert mellette kéréseink nemcsak egy szűrőn mennek át, hanem megerősödnek, és áttüzesíti őket egy élő reménység és az Isten akaratának való engedelmesség. Milyen áldott az az élet, aki a kérést Vele kezdi, a keresést Vele folytatja és a zörgetésben Vele együtt zörget!

Nem szívesség valaki részéről, ha a másik ember szeméből ki akarja venni a szálkát? Hát nem testvéri tett gyógyítani a másik hibáját? Igen. Ha testvéri lélekkel végezzük. A baj ott kezdődik, amikor a testvér hibáját nem az együttérző szeretet szemével nézzük. Az önigazságában tetszelgő embert elítéli a mi Urunk. És amikor a testvér szemében szeretetlenül rámutatunk a szálkára, a testvér észreveszi a mi szemünkben a gerendát. Nehéz dolog ítélni. Aki ítélni akar, tudnia kell mindenről, ami a megítélttel történik. De hogyan tudhatok meg mindent? Ami látható, az a szívből jön elő. De hogyan ismerem meg az ember szívét? Aki ítélni akar, tudnia kell, hogy mi az igazság; hogy a bűn megkapja azt, amit megérdemel és a jó elnyerje jutalmát, amit megérdemel. Milyen igazságtalanok vagyunk, amikor a büntetést és a jutalmat osztogatjuk! Jézus az ítélkezéstől tanítványait akarja óvni. Mi a tanítvány kísértése? Az, hogy mint hívő, elítéli a hitetleneket. Joga van hozzá? Nincs! Sokszor az a kísértés a hívő embernek, hogy Jézust, mint mércét akarja a világba vinni és mindent Hozzá akar mérni. Természetesen az ilyen mérés eredménye az lesz, hogy a hitetlen embert megvetem és elítélem. Az természetes, hogy Jézus mellett a hitetlenséget észreveszem. Ez megengedett magatartás. De az már tiltott dolog, hogy Jézus mellett szeretetlen legyek és a másik embert megvessem. Jézust a másik ember felé nem mint mértéket vihetem, hanem mint szeretetet. Mert az Ő szeretete feltétel nélküli. Aki követi Őt, a testvért a szálkával együtt szereti, magát a gerendával együtt megveti. Nagy kísértés. hogy a javítást a másiknál kezdem és nem magamnál.

Talán különösnek tűnik, de mégis így van: az ember a szemével választ. A szemével értékeli a dolgokat, a világ a szemem által jut az agyamba, a szívembe. A szem a világossága a testnek és a léleknek. Úgy tekinthetjük a szemet, mint az ablakot, melyen keresztül a világosság beárad a szívünkbe. Van rossz szem, mely a dolgokat nem olyanoknak látja, mint amilyenek. Olyan szem, mely engedi magát megvakítani. Van színtévesztő szem is. Éppen a világ dolgai vakíthatják meg a szemet és annyira elronthatják, hogy általa az egész test sötét lesz. De van jó szem is, melyet az igazság Napja tesz látóvá, melyet nem vakít meg a világ csalárdsága. A dolgokat a maguk értéke szerint mérlegeli. Ez a szem jól látja azt, ami elmúlik és azt, ami megmarad; ami a szívet gazdaggá teszi, vagy szegénnyé. De van ide-oda kacsintgató" szem is. Egy szem, melynek, kettős látása" van. Félig a világra néz, félig Istenre. Látása ingadozik Isten és a világ között. A jó szem, mivel csak Istenre néz, jól látja a világot és ismeri az igazi kincset, mely a szívet meggazdagítja. A rossz szem sötétté teszi a látást és így sötétté teszi az életet. Istennek kell a rossz szemet megtisztítani, hogy Jézus nekünk is elmondhassa, amit a tanítványoknak: A ti szemeitek boldogok, hogy látnak. Valóban boldogok, akik jól látnak. Feleljük mi is, amit egyszer a koldus felelt, amikor Jézus megkérdezte: Mit akarsz, hogy cselekedjem véled? A válasz: Uram, hogy lássak.

Az embert illetőleg Jézus tanításában egy látszólagos ellentmondás van. Nem volt még tanító, aki az embert annyira nagyra értékelte volna, mint Ő. Senki sem kért az embertől annyit, mint Ő. Senki sem hitt annyira az ember megváltoztathatóságában, mint Ő. Senki sem mondott az ember felől olyan bízó szavakat, mint Ő. Tele van beszéde paranccsal, mely csúcspontját ebben az Igében éri el? Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes." Jézus várta az ember válaszát és hitte, hogy az ember tud válaszolni még akkor is, ha emberileg igenlő válasz nem lehetséges. Amikor Jézus az embert olyan nagyra értékelte, nem gondolkodott könnyelműen a bűnről. Éppen az a tény, hogy a világra jött azért, hogy az emberért éljen és meghaljon, bizonyítja az ember elesett állapotát. Mert Ő nem arra nézett, hogy az ember mi, hanem hogy az ember mi lehet. Nem arra, hogy az ember mit tehet magától, hanem arra, hogy Ő mivé teheti az embert. És valóban: az emberekkel csodát csinált. A vámszedőből tanítvány lett. A házasságtörő nő tiszta asszony lett, a tagadó tanítványból hitvalló. Jézus szeme nyitva volt az ember bűnének meglátására, de viszont hitt az emberben. Hitte, hogy az ember elfogadja azt, amit számára hozott. Elesett, a világnak élő emberek felé jelentette ki az igényét: Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai.