Az embert illetőleg Jézus tanításában egy látszólagos ellentmondás van. Nem volt még tanító, aki az embert annyira nagyra értékelte volna, mint Ő. Senki sem kért az embertől annyit, mint Ő. Senki sem hitt annyira az ember megváltoztathatóságában, mint Ő. Senki sem mondott az ember felől olyan bízó szavakat, mint Ő. Tele van beszéde paranccsal, mely csúcspontját ebben az Igében éri el? Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes." Jézus várta az ember válaszát és hitte, hogy az ember tud válaszolni még akkor is, ha emberileg igenlő válasz nem lehetséges. Amikor Jézus az embert olyan nagyra értékelte, nem gondolkodott könnyelműen a bűnről. Éppen az a tény, hogy a világra jött azért, hogy az emberért éljen és meghaljon, bizonyítja az ember elesett állapotát. Mert Ő nem arra nézett, hogy az ember mi, hanem hogy az ember mi lehet. Nem arra, hogy az ember mit tehet magától, hanem arra, hogy Ő mivé teheti az embert. És valóban: az emberekkel csodát csinált. A vámszedőből tanítvány lett. A házasságtörő nő tiszta asszony lett, a tagadó tanítványból hitvalló. Jézus szeme nyitva volt az ember bűnének meglátására, de viszont hitt az emberben. Hitte, hogy az ember elfogadja azt, amit számára hozott. Elesett, a világnak élő emberek felé jelentette ki az igényét: Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai.