A krisztusi szeretet kezdi a szeretetet és nem a másiktól várja. Éppen ez a jellemző vonása. Annyi esetben az ember nem kezd el szeretni, ha szeretetét a másik ember szeretetétől teszi függővé. Jézus ezt mondja: Kezdjem el a szeretetet én. Legyek a másik iránt olyan, amilyennek őt szeretném látni magammal szemben. Tegyem a másikkal azt, amit a másiktól várok. Az irigységet úgy győzzem le, hogy az irigy emberrel szemben nem leszek irigy. A rosszat úgy győzzem le, hogy nem várom meg, amíg a másik jó ember lesz, hanem én kezdek jó lenni hozzá. Nem azért van kevés szeretet a világon, mert ehhez a szabályhoz nem alkalmazkodunk? Mekkora változást idézne elő Jézus tanácsa az emberek egymáshoz való viszonyában! Megváltozna a világ, ha a kapni akaró emberek helyébe az adni akaró emberek lépnének. Erre a kezdeményező szeretetre van Krisztus gyülekezetének a legnagyobb szüksége. Soha ne az. kérdezzük, hogy a másik mit tesz értünk, hanem azt, hogy mire van szüksége a másiknak, mit tehetünk mi érte. Ez a kezdeményező szeretet jellemzi az Isten szeretetét irántunk: Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket." Ezzel a szeretettel lépünk be Krisztus követésébe. Mi lett volna ezzel a világgal, ha Ő a szeretetet a világtól várta volna? Ezért summázta így az Ő szeretetét Pál apostol? Amikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt."