Nem szívesség valaki részéről, ha a másik ember szeméből ki akarja venni a szálkát? Hát nem testvéri tett gyógyítani a másik hibáját? Igen. Ha testvéri lélekkel végezzük. A baj ott kezdődik, amikor a testvér hibáját nem az együttérző szeretet szemével nézzük. Az önigazságában tetszelgő embert elítéli a mi Urunk. És amikor a testvér szemében szeretetlenül rámutatunk a szálkára, a testvér észreveszi a mi szemünkben a gerendát. Nehéz dolog ítélni. Aki ítélni akar, tudnia kell mindenről, ami a megítélttel történik. De hogyan tudhatok meg mindent? Ami látható, az a szívből jön elő. De hogyan ismerem meg az ember szívét? Aki ítélni akar, tudnia kell, hogy mi az igazság; hogy a bűn megkapja azt, amit megérdemel és a jó elnyerje jutalmát, amit megérdemel. Milyen igazságtalanok vagyunk, amikor a büntetést és a jutalmat osztogatjuk! Jézus az ítélkezéstől tanítványait akarja óvni. Mi a tanítvány kísértése? Az, hogy mint hívő, elítéli a hitetleneket. Joga van hozzá? Nincs! Sokszor az a kísértés a hívő embernek, hogy Jézust, mint mércét akarja a világba vinni és mindent Hozzá akar mérni. Természetesen az ilyen mérés eredménye az lesz, hogy a hitetlen embert megvetem és elítélem. Az természetes, hogy Jézus mellett a hitetlenséget észreveszem. Ez megengedett magatartás. De az már tiltott dolog, hogy Jézus mellett szeretetlen legyek és a másik embert megvessem. Jézust a másik ember felé nem mint mértéket vihetem, hanem mint szeretetet. Mert az Ő szeretete feltétel nélküli. Aki követi Őt, a testvért a szálkával együtt szereti, magát a gerendával együtt megveti. Nagy kísértés. hogy a javítást a másiknál kezdem és nem magamnál.