Sarkadi Nagy Pál Dr.

Jézus a zsinagógában egy ördögi erőtől megszállott emberrel találkozik. Mert a Sátán az emberekben is lakozást vehet. Még Jézus egyik tanítványában is. Rendkívüli ebben a jelenetben az, hogy amikor Jézus a zsinagógába megy, az ember nem ezt mondja neki: Uram, gyógyíts meg! Hanem ezt: Hagyj magamra. Mi dolgom van nekem veled Názáreti Jézus? Lehet-e reménye a gyógyulásra annak, aki az orvost elküldi? Amit ez a beteg mond, nem a könyörgés szava, hanem az elutasításé. Az ördög gyűlöli a világosságot, és az általa megszállottak is gyűlölik. A megszállott ember megrémül Jézustól. Azt hitte, hogy Jézus elveszti őt. A legjobbról azt hiszi, hogy a legártalmasabb. Az ördögi hatalom abban lesz legjobban nyilvánvalóvá, amikor valaki nem a rossztól fél, hanem a jótól. Érdekes, hogy az ördöngös ugyanezt mondja, mint Péter Cezárea Filippinél: Te vagy az Isten Fia. De a két nyilatkozat között a különbség igen nagy. Az egyik igazságot az Atya jelenti ki, a másikat a Sátán. Ezért az egyik örvendezik, jól érzi magát Jézus közelében, a másik számára gyötrelem a Jézus jelenléte. A tanítvány számára Jézus a megmentő igazság, mert meg tud térni. Az ördög számára Jézus az elvesző igazság, mert nem tud megtérni. És Jézus győzött. Ahol Ő megjelenik, onnan az ördögnek távozni kell, mert Ő azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. Ahol Jézus jelen van erejével, ott megrendül a Sátán országa.

Kétféleképpen lehet nézni a bűnt. Lehet úgy is, hogy a bűnöst könyörtelenül elítélem. Ez a szemlélet semmit nem akar tudni a kísértésről és a bűnös körülményeiről. Bezárt szemmel csak a törvény előírásaira gondol. A másik féle látásmód túl könnyűvő teszi a bűnt. Csak emberi gyengeségnek, hibának tartja. Az ember esendő és így hajlamos a rosszra. Jézus a gonosztettel kapcsolatban a mértéket magasra helyezte. Olyan magasra, mint rajta kívül senki más? Amennyiben igazságotok nem múlja felül az írástudók és a farizeusok igazságát, nem mehettek be a mennyeknek országába." És mégis Ő szerette legjobban azokat, akik vétkeztek. A tiszta volt a leggyengédebb a tisztátalanokhoz. Mérhetetlen részvéttel volt az elesettek iránt. És az összetörtek, csalódottak, kételkedők soha nem néztek fel hiába rá. Általánosságban az emberi jóság taszítani szokta azokat, akik vétkeztek. De Jézus tisztasága vonzotta a kétkedőket, a bűn által beszennyezett életeket. Ez valóban csodálatos! Paráznák, nagy bűnöket elkövetők gyülekeztek köré. Pedig a mi életünkben a hasonló a hasonlót vonzza. Csak Jézusnál volt másképpen. Az Ő szent élete vonzotta azokat, akik egészen mások voltak, mint Ő. Mi volt a titka ennek a vonzásnak? Az, hogy jósága nem volt szeretetlen jóság, tisztasága szeretetlen tisztaság. Akik Hozzá mentek, megérezték, hogy Ő nem mondott le róluk, hanem reménykedett megváltozásunkban.

A Jézussal való személyes kapcsolat a keresztyén élet kezdete. Egy hitvallás elfogadása még senkit nem tett keresztyénné. Ha elhiszek minden szót, melyet a Biblia Jézusról mond, még nem vagyok az Ő tanítványa. Keresztyén ember az, aki csatlakozott Jézus gyülekezetéhez és személyes kapcsolatban van Vele. A keresztyénség: Jézus-követés. Jézusnak minden hívogatása erre utal. Ő mondta? Jöjjetek énhozzám." —, Kövess engem." —, Higgy bennem!" Ő azt akarta, hogy az ember kijöjjön a világból és személyes kapcsolatban legyen Vele. És amikor valaki ezt megtette és követője lett, Jézus használni akarja őt. Ő nem tudja használni azokat, akik nem tartoznak Hozzá. Nem lehetek úgy az emberek halásza, mint ahogy iparos, kereskedő, orvos lehetek. Az emberek halászását nem lehet úgy megtanulni, mint egy világi mesterséget. Megtanuk hatja az ember, hogy hogyan kell gondolkozni, írni, beszélni. De még ezek sem tesznek senkit emberek halászává. Egyedül Krisztus tehet valakit azzá. Annyi ember a Krisztus ügyében csak magára gondol, és nem is jut eszébe, hogy másokat Krisztushoz vezessen. Pedig aki tanítvány, annak tanítvánnyá kell tenni másokat. Jézus ezért mondta tanítványainak, mennybemenetele előtt? Elmenvén, tegyetek tanítványotokká minden népet."

Márk evangéliumának az adja meg a jelentőségét, hogy a legelső egybefüggő híradás Jézus életéről. Márk szándéka az volt, hogy Jézust olyannak mutassa meg, amilyen volt. Soha nem felejtette el felmutatni Jézus isteni oldalát. Ismét és ismét beszél arról, hogy Jézus milyen hatással volt azokra, akik hallgatták Őt: Elámultak tanításán. A tanítványok is ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez? Márk számára Jézus nem ember volt az emberek között, hanem Isten volt az emberek között. Egyik evangélium sem ad olyan emberi képet Jézusról, mint a Márk szerint. Annyira emberi módon ábrázolja, hogy a későbbi írók egy kicsit szépítették ábrázolását, mert nem tartották, illőnek" kimondani, amit Márk kimondott. Jézus az ő számára egyszerűen ács. Máté azt mondja, hogy az ácsmester fia. Egyik evangélium sem beszél annyit Jézus indulatairól, mint Márk. Jézus sóhajtott, megszánta a sokaságot, csodálkozott a hitetlenségen, haragra indult. A gazdag ifjút megkedvelte. Az ő ábrázolásában Jézus ember volt, aki úgy érzett, mint mi. A szemtanú élénkségével emeli ki az eseményeket. Azt írja, hogy Jézus a gyermekeket ölébe vette. Azt írja, hogy az ötezer ember a zöld fűre ült. Jézus a hajóban egy párnán aludt. Ha valaki meg akarja írni Jézus életrajzát, annak Márk evangéliumával kell kezdeni.

Milyen szomorú számadás lenne, ha elkezdenénk számolni: mennyit adtak a tanítványok Jézusnak, és mennyit kaptak Tőle. Nem lenne megdöbbentő számadás? Mit adtunk volna mi a Vele töltött három esztendőért? Azért, hogy szemtől szembe álljunk a legjobbal, a legszentebbel, a legigazabbal? Hogy halljunk beszélni valakit úgy, ahogy senki nem beszélt a világon. És mit kapott a tanítványoktól Jézus ezért? A tanítványok mindig csak kértek, de soha nem adtak. Egyszer a tanítványok bementek a városba, hogy kenyeret vegyenek. A történetből azt olvassuk ki, hogy Jézusnak elfelejtettek venni, hiszen ezt kérdezték egymástól: hozott valaki Neki enni?" Nem azt jelenti-e ez, hogy mindenik elfelejtette? Igénk egy szomorú híradás: a tanítványok sajnálták Jézustól a drága kenetet. A három év után sajnálták. Micsoda fösvénység, micsoda szeretetlenség! Ez is útja volt a Jézus megaláztatásának: hogy mindig csak adott és nem kapott. És a legszomorúbb az, hogy fukarságukat meg is indokolták: a kenet árát — úgymond — inkább a szegényeknek kellene adni, mint Jézusnak. Aki a szegényekért jött a világra, azt szembeállították a szegényekkel. És Jézus mégis vállalta ezeket az embereket. Soha szemükre nem vetette, hogy nem adtatok nekem semmit. De gyakorolta magán, amit egyik példázatában elmondott? Mikor vendégséget rendezel, szegényeket hívjál és boldog leszel, hogy nincs miből viszonozniuk a vendégségedet.

Úgy jön el Jézus újra, mint a vőlegény a menyegzőre. Ezért nem kell Tőle félni. Kell reá készülni, mint életünk ünnepi eseményére. És részesít minket örömében, mint a vőlegény részesíti a násznépet. A példázatban érdekes, hogy az okos szüzek is elaludtak és a bolondok is. De másképpen aludtak. A bölcsek úgy aludtak, hogy a vőlegény bármikor jöhet. A bolondok úgy, hogy már úgysem jön el. A vőlegény késett. A bölcsek erre a késésre felkészültek: ellátták lámpásaikat olajjal, a bolondok viszont ezt nem tették. És amikor olajuk elfogyott, a többiek már nem tudtak rajtuk segíteni. i A tíz szűz hasonlított egymáshoz abban, hogy lámpája mindenkinek volt. Abban különböztek egymástól, hogy egyeseknek volt a lámpájukban olaj, másoknak nem, amikor a vőlegény megérkezett. Kifejezi ez a példázat a gyülekezet tagjai között a különbséget. Külsőleg mindnyájan egyformák vagyunk. Az Istenre való várakozásban, ennek próbatételeiben tűnnek ki a különbségek. Az, hogy van-e olajunk vagy pedig nincs. Azt is meg kell tanulnunk a példázatból, hogy a próbatételek alkalmával nem lehet a hitet a, szögről leakasztani". Mástól sem lehet hitet kérni. Hinni már előbb kell.

Sok minden elmúlt évezredek óta, de Isten Igéje megmaradt. És sok minden el fog múlni a jövőben is, még az ég és a Föld is egyszer, de Krisztus beszéde soha el nem múlik. Beszédei éppen úgy igazak és érvényesek ma, mint akkor. Az Igén nem fog az idő hatalma, semmi sem avult el abból, amit Jézus egyszer mondott. Beszédeit ugyanúgy hallgatjuk, mint kétezer évvel ezelőtt tanítványai. Miért tartja meg Isten az Ő Igéit? Elsősorban azért, mert Igéjén keresztül beszél. Másodsorban azért, mert Igéje által ad az övéinek új életet. Ezért lesz Ige, amíg lesz ember. Ezért nincs hatalma felette az időnek, mert Igéje által gyűjti össze egyházát a világ végezetéig. Az Igével kapcsolatban felmerül bennünk egy kérdés: Szükség lesz az Igére az új égben és az új Földön? Akkor, amikor már mi is új teremtések leszünk? Ha számunkra az Ige az eljövendő életben is megmarad, akkor ott is fog hirdettetni. A Jelenések könyve szerint? A Bárány legelteti népét." Ez nem azt jelenti, hogy Igét hirdet? Úgy is, hogy újat mond, úgy is, hogy a régit ismétli. Idelenn mint ígéretet, odafenn mint beteljesedést. Mennyivel jobb hallgatók leszünk megdicsőült testben odafenn! Mennyivel gazdagabban fogjuk Jézust érteni odafenn és beszédéért áldani. Ott a magnak már nem az lesz a sorsa, mint a magvető példázatában, mert csak jó föld lesz.

A keresztyénséget állandóan foglalkoztatta Jézus viszszajövetele. De ezzel kapcsolatban foglalkoztatta egy másik kérdés: Mi történik addig, amíg Jézus visszajön? Számunkra az lenne a természetes, ha visszajöveteléig az egyház mindig tisztább lenne, tagjainak a száma mindig növekedne, több lenne a jó és kevesebb a rossz. De nem így lesz. Isten országának építésében vannak győzelmek és bukások, hullámhegyek és hullámvölgyek. Az Ige szerint a vég, Krisztus visszajövetele hirtelen történik. És nem lesz senki, aki ennek a változásnak ne lenne a részese. Aki egész életében menekülni próbál Istentől, látni fogja, hogy ez a menekülés lehetetlen. Az Ur visszajövetele véget vet minden önámításnak és képmutatásnak. Visszajövetelének történetében nemcsak az egyének vesznek részt, hanem a népek, nemzetek is. A változás valóban világméretű lesz. És mindenki meg fogja Őt látni. Az egész világ Mintha a világ egy óriási templom lenne. Azok is, akik keresztre feszítették. Micsoda meglepetés! Miért mondja el ezeket az Ige? Csupán azért, hogy kíváncsiságunkat kielégítse? Nem! Azért mondja el, mert a nagy ítéletben hangzik az örömhír: Lesznek megváltottak, akik Urunk előtt felemelt fővel állnak. Jézus érettük mondja el visszajövetelének történetét. Nem a világért jön, mert az úgysem hisz benne. Először sem egy boldog világba jött el, visszajövetelekor sem egy boldog világba fog megérkezni.

Urunk visszajövetelét sok próbatétel és szenvedés előzi meg. Ezek között a legnagyobb: A földön nagyon megnő a gonoszság, a szeretet pedig nagyon megfogyatkozik. Ez pedig a gyülekezet számára a legnagyobb veszedelem. AZ a víz, mely a hajón kívül van nem árt a hajónak, de elsüllyesztheti az a víz, mely belefolyik. A keresztyének üldözése még, víz" a hajón kívül, de a szeretet elfogyása, meghidegülése jele az egyház nagy betegségének. A szeretetlenség az egyház szívét támadja meg, ezért lehet a halál előjele. Mi az oka a szeretet megfogyatkozásának? A gonoszság megnövekedése az egyházon kívül és belül. Pedig az egyházat a világ arról ismeri meg, ha tagjai szeretik egymást. Ha benne a szeretet elfogy, a Krisztushoz való tartozás felismerhetetlenné válik. Sokakban hidegül meg a szeretet. Ez azt jelenti, hogy az egyház nagy részében. A szeretetlenség hat a másik emberre, árasztja fagyos levegőjét. Mit tegyenek azok, akik körül a szeretet meghidegül? Ne ringassák magukat biztonságban, a veszély őket is fenyegeti. Legyenek éberek, vigyázzanak és kérjenek több kegyelmet. Isten adja az erőt, hogy az övéinek legyen ereje a kevesekhez tartozni. Sokszor olyan nehéz szeretni, mint őrizni a viharban a lángot. Nehéz, de Isten által mégsem lehetetlen.

A képmutatás egyik veszedelme az, hogy általa elveszítjük arányérzékünket. A kicsit nagynak látjuk, a nagyot kicsinek, a rosszat jónak, a jót rossznak. A farizeus megfizette a tizedet, de elhagyta az irgalmasságot és a szeretetet. A bűnös szív mindig hajlandó Isten szolgálatában a könnyebbet választani és a nehezebbet félretenni. Könnyebb egy szertartást elvégezni, mint az ellenségnek megbocsátani. Könnyebb a templomba járni, mint a jót tenni. Egy gyilkosság után a gyilkosok szalonnát ettek és az egyik gyilkos megszólalt: Péntek van, nem szabad húst enni! Gyilkolni lehetett, de szalonnát enni nem. Igy választ az ember. Ezek a gyilkosok megszűrték a szúnyogot és elnyelték a tevét. Hányan teszik ezt közöttünk! Urunk azonban élesen elítéli ezt a magatartást. Ne csaljátok meg magatokat. Inkább sehogy se szolgáljátok Istent, mint így. Az embernek mindig könnyebb a pohárnak a külsejét tisztán tartani. Könnyebb a külső szabályokat megtartani, mint a lelki pusztaságra törekedni. Ne éljek kétféle életet úgy, hogy az emberek előtt igyekszem igaznak látszani, miközben lelkem tele van tisztátalansággal. Isten átlát a képmutatáson. Ő arra néz, hogy engedelmes vagyok-e az Ő akarata iránt. Ne akarjam a könnyebbel megcsalni magamat. Vállaljam a nehezebbet, mert célhoz ez vezet.