A képmutatás egyik veszedelme az, hogy általa elveszítjük arányérzékünket. A kicsit nagynak látjuk, a nagyot kicsinek, a rosszat jónak, a jót rossznak. A farizeus megfizette a tizedet, de elhagyta az irgalmasságot és a szeretetet. A bűnös szív mindig hajlandó Isten szolgálatában a könnyebbet választani és a nehezebbet félretenni. Könnyebb egy szertartást elvégezni, mint az ellenségnek megbocsátani. Könnyebb a templomba járni, mint a jót tenni. Egy gyilkosság után a gyilkosok szalonnát ettek és az egyik gyilkos megszólalt: Péntek van, nem szabad húst enni! Gyilkolni lehetett, de szalonnát enni nem. Igy választ az ember. Ezek a gyilkosok megszűrték a szúnyogot és elnyelték a tevét. Hányan teszik ezt közöttünk! Urunk azonban élesen elítéli ezt a magatartást. Ne csaljátok meg magatokat. Inkább sehogy se szolgáljátok Istent, mint így. Az embernek mindig könnyebb a pohárnak a külsejét tisztán tartani. Könnyebb a külső szabályokat megtartani, mint a lelki pusztaságra törekedni. Ne éljek kétféle életet úgy, hogy az emberek előtt igyekszem igaznak látszani, miközben lelkem tele van tisztátalansággal. Isten átlát a képmutatáson. Ő arra néz, hogy engedelmes vagyok-e az Ő akarata iránt. Ne akarjam a könnyebbel megcsalni magamat. Vállaljam a nehezebbet, mert célhoz ez vezet.