Úgy jön el Jézus újra, mint a vőlegény a menyegzőre. Ezért nem kell Tőle félni. Kell reá készülni, mint életünk ünnepi eseményére. És részesít minket örömében, mint a vőlegény részesíti a násznépet. A példázatban érdekes, hogy az okos szüzek is elaludtak és a bolondok is. De másképpen aludtak. A bölcsek úgy aludtak, hogy a vőlegény bármikor jöhet. A bolondok úgy, hogy már úgysem jön el. A vőlegény késett. A bölcsek erre a késésre felkészültek: ellátták lámpásaikat olajjal, a bolondok viszont ezt nem tették. És amikor olajuk elfogyott, a többiek már nem tudtak rajtuk segíteni. i A tíz szűz hasonlított egymáshoz abban, hogy lámpája mindenkinek volt. Abban különböztek egymástól, hogy egyeseknek volt a lámpájukban olaj, másoknak nem, amikor a vőlegény megérkezett. Kifejezi ez a példázat a gyülekezet tagjai között a különbséget. Külsőleg mindnyájan egyformák vagyunk. Az Istenre való várakozásban, ennek próbatételeiben tűnnek ki a különbségek. Az, hogy van-e olajunk vagy pedig nincs. Azt is meg kell tanulnunk a példázatból, hogy a próbatételek alkalmával nem lehet a hitet a, szögről leakasztani". Mástól sem lehet hitet kérni. Hinni már előbb kell.