Sarkadi Nagy Pál Dr.

Az év utolsó napján ez legyen a vigasztalásunk: Jézus az utolsó. Ez az örömhír az elmúló esztendő végén. Ő az ura az időnek, ura minden napnak. Ezért lehet Ő az utolsó. Ez azt jelenti, hogy az út végén Ő van. Amikor minden elmúlik, Ő még mindig lesz. Az elmúló évben annyi mindent elvesztettem, itthagytak szeretteim, akik elmentek a minden élők útján. Ő megmaradt. Őt el nem veszthetem. Miért? Azért, mert Ő az utolsó. És ha a jövőben minden reménységem meghiúsulna, Őbenne nem csalódhatok, mert Ő az utolsó. Ő életem végső reménysége. Hogy Ő az utolsó, ez azt is jelenti, hogy múló életem minden napjával Őfelé megyek, aki mindörökké ugyanaz marad. Azt jelenti, hogy más nem lehet az utolsó Őrajta kívül. A halál sem lehet az utolsó. Milyen nagy ajándéka lenne az életemnek, ha ezt el tudnám fogadni! Végső soron nem az a döntő, hogy az ember meddig él, hanem az, hogy hogyan él. Az életet nem a hosszúsága minősíti, hanem a tartalma. És ha éveimnek nem is vagyok az ura, ha életem ideje nincs is a kezemben, az tőlem függ, hogy az életemnek milyen a tartalma. Ha életemet Krisztussal élem, akkor ne fájjon az idő múlása. Aki Máriával a jobb részt választotta, az nem veszti el az életet, hanem megnyeri. Legyen az előttem levő idő: Vele töltött idő.

Jézus születésének történetében egymás mellett van a dicsőség és a szegénység, a nagy és a kicsi. Amikor megszületik Jézus, Ő a legszegényebb. Egy jászolbölcsőt is másoktól kap kölcsön. De ennek a szegény gyermeknek az égen csillaga van. A bölcsek ezt mondják: Láttuk az Ő csillagát. A jászolban gazdagabb, mint Heródes a palotájában. Alig vesz Róla tudomást a föld, de megmozdul a menny. A pogány világ képviseletében bölcsek jönnek hozzá drága ajándékokkal. Milyen szegény és milyen gazdag egyszerre. Földi életében is így járt az emberek között. Szegényen és ugyanakkor gazdagon. A napkeleti bölcsek szerepét az élet megváltoztatta, mert Ő gazdagított minket s nem mi vittük ajándékainkat neki. Ő volt a legszegényebb és mégis Ő tett gazdaggá legtöbb embert. Igy mondja ezt Pál: Gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Amikor a csillag a ház fölé ért, a bölcsek már nem nézték a csillagot. Miért is nézték volna? A követ már elvesztette jelentőséget, ha a királyhoz vezetett. Milyen hitük volt ezeknek a bölcseknek! Tudakozódásukra Heródes haragra gerjedt. Jeruzsálemben a király születéséről semmit sem tudnak. Az írástudók tudják ugyan a születés helyét, de nem mennek a bölcsekkel. A keleti bölcsek példája arra tanít, hogy az igazi hit nem a környezetétől függ, hanem Urától, akinek engedelmeskedik.

János szerint mindazok, akiket Jézus elhívott, akik az Ő bizonyságtevői lettek, nem a „magukéból" dolgoztak érte, hanem azzal munkálkodtak, amit Jézus teljességéből merítettek. Aki érte dolgozik, azzal dolgozik, amit Tőle kapott. Nemcsak kegyelemből élünk, hanem kegyelemből is munkálkodunk. Bármennyire különböznek egymástól a munkások, mindegyik Tőle kapott ajándékkel dolgozik. Senki nem kapta az egész teljességet. Jézus mindig nagyobb marad, mint az Ő követői; mint minden hívő. Mindenki az Ő teljességéből egy részt kap, kegyelemből. És ez a kegyelem nem kiérdemelt kegyelem. AZ Ő teljességéből való részesedés: folyamatos részesedés. A kegyelmet nem egyszerre kapjuk, hanem állandóan: Kegyelmet kegyelemért. Ajándékozásának soha nincsen vége. AZ Ur az övéit állandóan vezeti előre, új megismerésekre, új szolgálatokra, jóságának, bölcsességének új megtapasztalására. Életünk nyomorúságának oka nem abban van, hogy Urunk teljessége fogytán lenne, hanem abban, hogy mi nem veszünk belőle. Mert a kegyelemért az ember semmit sem tehet. De egyet mégis tennie kell: a kegyelmet el kell fogadnia. E nélkül szegény leszek a gazdag Isten mellett, szomjúhozó a bővizű forrás mellett, éhező az élet kenyere mellett.

Nem véletlen a sorrend. A megváltásban első a kegyelem, egy tett, Isten tette, a magát odaadó, megbocsátó, megváltó kegyelem. A kegyelem áll elől, mert Isten lényének a fő vonása: a szeretet. Isten szeret minket, bár nem vagyunk szeretetre méltóak. A kegyelem Isten szeretetének a közlése. A szeretet Igéje lett testté. Ha a sorrendet megfordítanánk, az Ige így hangzana: Teljes vala igazsággal és kegyelemmel. Ebben az esetben a hangsúly Isten igazságára esnék. Ez azonban azt jelentette volna, hogy az Ige szóvá lett. De Isten legfontosabb tulajdonsága nem az igazság, hanem a szeretet. A bibliai híradások soha nem azt mondják: Isten igazság. Ez a meghatározás a keresztyén hitet merő tantétellé tenné. A keresztyén hit elsősorban nem egy gondolkodásmódon, hanem mindenekelőtt a szeretet tettén alapszik. Mi az Isten szeretete? Kegyelem a cselekvés folyamatában. De a kegyelmet az igazság: követi, mert az igazságot látni kell, nem elég róla hallani. Ha az ember az igazságot nem látja tettben, akkor nem látta az igazságot. Az igazság, amely nem cselekszik, nem a teljes igazság. Igy az igazságot is a kegyelem által látjuk.

A legnagyobb életnek, a mi Megváltónknak, aki érettünk meghalt és feltámadott, nem volt a világban hely. Mindenkinek volt, csak neki nem. Máriának egy istállóban, emberi segítség nélkül kell megszülnie gyermekét. Ennek a királynak a jele nem a korona, hanem a szegénység és az otthontalanság. A jászolbölcső erről a szegénységről, kitaszítottságról és nyomorúságról beszél. Milyen kegyetlen világba érkezett! Egy terhes asszonynak az istállóban kellett szülnie. Amikor Isten a legjobban szeretett, az ember a legszeretetlenebb volt. A mi életünkben van-e számára hely? Adunk-e helyet Annak, akire a legnagyobb szükségünk lenne? Akkor az ajtók, ma a szívek maradnak Őelőtte zárva. Jézus ezen az ünnepen szállást keres. Az ajtó előtt áll és zörget. A kijelentés annyiszor érthetetlen az ember számára. Nem ismeri fel, mert el van rejtve előle. Az ember karácsonykor csak a jelet látta, de nem tudta megérteni, hogy ez a jel mit jelent. Ezért nem Jézus mellett döntött, hanem ellene.

Az Ur angyala ezt mondja: Született néktek ma! Vele egy új nap kezdődött. Az új nap nemcsak a karácsony napja, hanem életünk napja is. Ez a szó: ma, nekünk nem azt jelenti, hogy, akkor",, tegnap". A ma ugyanaz, mint volt a pásztoroknak. Az első karácsony óta mi egy új napban élünk, melyet számunkra Isten készített. Mivel Megváltó született, számunkra új nap támadt fel. A karácsonyban életünk számára egy új kezdetet adott és a tegnap szomorúságát, bűnét, aggodalmát kegyelmességével eltakarta. Ezért mi újra kezdhetünk, szeretete felől újra megbizonyosodhatunk. Újra kezdhetünk, amint ahogyan újra kezdünk egy napot. A karácsony nem emlékünnepély, amelyen Krisztusra emlékezünk, aki tegnap volt. Őt úgy ünneplem, hogy ma elfogadom és eléje borulok, mint a betlehemi pásztorok. Aki akkor született, az nem hal meg, hanem él és uralkodik mindörökké. Ezért az Ő elfogadását nem lehet halogatni. Ma kell mellette dönteni. Ki tudja, hogy holnap élünk-e még? Ő bizonyára él és lesz. A mi életünk múlandó. A gyertyát meggyújthatom, az életet azonban nem lehet ismételni. Egyszer élünk a földön, többet nem.

Isten Fia, a mi Megváltónk, mint egy gyermek, emberi módon született. Egy uralkodó alattvalójaként. A népszámlálás azt mutatta, hogy Augusztus császár valójában egy magasabb hatalom eszköze. Jézusnak ott kell megszületnie, ahol megjövendöltetett. A karácsonyi történet egy nagy hallgatásban játszódik le. Az emberek nem szólnak egy szót sem, csak cselekesznek. Itt Isten cselekszik egyedül, függetlenül minden emberi állásfoglalástól. Ő nem kérdezte meg az embertől, hogy akarja-e a karácsonyt. A karácsony egy Isten által a földön véghez vitt győzedelmes történés. Ezért az evangélium írója is kevés szóval beszél. A történetbe nem keveri bele a saját gondolatait. Mert a történet: szent áhítatot kelt benne, és így nem mond mást, mint a történetet magát. A karácsonyi történetet nem az ember magyarázza, hanem az Isten jelenti ki? Amiket szem nem látott, fül nem hallott, embernek értelme meg sem gondolt." Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek! Az angyali ének ezzel kezdődik. Ami történt, azért egyedül Övé a dicsőség. Ezt az angyalok már akkor tudták, de utánuk már nekünk is tudnunk kell. A földön békesség. Jézus egy ellenséges világba született, azért, hogy békességet hozzon. Békességet Isten és az ember között, és békességet az emberek között. Az Isten jóakarata az emberekért történik, ingyen, kegyelemből.

Az angyal azt mondta, hogy a Megtartó nékünk született. Isten értünk adta magát, hogy minket felemeljen és a maga tulajdonává tegyen. Ezt a csodát nem magáért, hanem értünk tette. A karácsonyi történet tehát olyan történet, amely rajtunk, velünk, értünk történik. Az angyal nem azt mondta, hogy „az embernek " született a Megtartó. Ebben az esetben azt gondolhatnánk, hogy „én nem tartozom közéjük ". A Megtartó nékünk született. Isten nem kérdezte, hogy kik vagyunk, hogy ezt az örömhírt megértjük-e vagy nem, hogy jó, kegyes emberek vagyunk-e vagy sem. Ami történt, értünk történt. Nem nélkülünk. Mi benne vagyunk ebben a történetben. A betlehemi esemény nem az én magánügyem csupán. Ő nékünk született. Az örömhír minket közösen érint. Aki született, az nékünk közös testvérünk. Ezért imádkozunk az Ő nevében: Mi Atyánk! Ezért hangzik az úrvacsorában: Vegyétek, egyétek. A keresztyén élet közösség Urunkkal és közösség egymással. Ahol nincs közösségünk a Megváltóval, ott nincs közösségünk egymással. Ezért kezdődött az" első karácsony egy kis gyülekezettel: a pásztorok gyülekezetével. Ők sietnek a bölcsőhöz és igehirdetőivé lesznek annak a titoknak, amit Isten elrejtett a bölcsek előtt és a kicsinyeknek kijelentett.