Az év utolsó napján ez legyen a vigasztalásunk: Jézus az utolsó. Ez az örömhír az elmúló esztendő végén. Ő az ura az időnek, ura minden napnak. Ezért lehet Ő az utolsó. Ez azt jelenti, hogy az út végén Ő van. Amikor minden elmúlik, Ő még mindig lesz. Az elmúló évben annyi mindent elvesztettem, itthagytak szeretteim, akik elmentek a minden élők útján. Ő megmaradt. Őt el nem veszthetem. Miért? Azért, mert Ő az utolsó. És ha a jövőben minden reménységem meghiúsulna, Őbenne nem csalódhatok, mert Ő az utolsó. Ő életem végső reménysége. Hogy Ő az utolsó, ez azt is jelenti, hogy múló életem minden napjával Őfelé megyek, aki mindörökké ugyanaz marad. Azt jelenti, hogy más nem lehet az utolsó Őrajta kívül. A halál sem lehet az utolsó. Milyen nagy ajándéka lenne az életemnek, ha ezt el tudnám fogadni! Végső soron nem az a döntő, hogy az ember meddig él, hanem az, hogy hogyan él. Az életet nem a hosszúsága minősíti, hanem a tartalma. És ha éveimnek nem is vagyok az ura, ha életem ideje nincs is a kezemben, az tőlem függ, hogy az életemnek milyen a tartalma. Ha életemet Krisztussal élem, akkor ne fájjon az idő múlása. Aki Máriával a jobb részt választotta, az nem veszti el az életet, hanem megnyeri. Legyen az előttem levő idő: Vele töltött idő.