Az angyal azt mondta, hogy a Megtartó nékünk született. Isten értünk adta magát, hogy minket felemeljen és a maga tulajdonává tegyen. Ezt a csodát nem magáért, hanem értünk tette. A karácsonyi történet tehát olyan történet, amely rajtunk, velünk, értünk történik. Az angyal nem azt mondta, hogy „az embernek " született a Megtartó. Ebben az esetben azt gondolhatnánk, hogy „én nem tartozom közéjük ". A Megtartó nékünk született. Isten nem kérdezte, hogy kik vagyunk, hogy ezt az örömhírt megértjük-e vagy nem, hogy jó, kegyes emberek vagyunk-e vagy sem. Ami történt, értünk történt. Nem nélkülünk. Mi benne vagyunk ebben a történetben. A betlehemi esemény nem az én magánügyem csupán. Ő nékünk született. Az örömhír minket közösen érint. Aki született, az nékünk közös testvérünk. Ezért imádkozunk az Ő nevében: Mi Atyánk! Ezért hangzik az úrvacsorában: Vegyétek, egyétek. A keresztyén élet közösség Urunkkal és közösség egymással. Ahol nincs közösségünk a Megváltóval, ott nincs közösségünk egymással. Ezért kezdődött az" első karácsony egy kis gyülekezettel: a pásztorok gyülekezetével. Ők sietnek a bölcsőhöz és igehirdetőivé lesznek annak a titoknak, amit Isten elrejtett a bölcsek előtt és a kicsinyeknek kijelentett.