hit

Kétféle lehetetlen lehetőség van előttünk. Az egyik: lehetetlen, hogy akik elestek, ismét megújuljanak mintegy újra megfeszítve maguknak az Úr Jézus Krisztust. Lehetetlen a lehetőség. A másik: lehetetlen Istennek hit nélkül tetszeni, merthinni is lehetetlen és mégis ez az egyetlen lehetőség.

Nem az ijeszti meg az embert, ha nincsen visszaút - főleg amikor távolodik Istentől, lázad Isten ellen, akkor fel sem fogja, hogy ha eltér az Isten jóságától, kegyelmétől, akkor nincsen visszaút. A bűnbe rohanó embert nem szokta ez a lehetetlen lehetőség visszatartóztatni. Attól kell inkább megborzonganunk, amit a második lehetetlenségről mond, hogy  ugyanis hit nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni. Semmi egyéb nem számít!

Milliók élnek így Jézus nélkül. A vallásos emberek jó része is egy halott Krisztus emlékével, akik nem hiszik azt igazából, hogy Ő feltámadt, él, és most is itt van közöttünk

Ezért fontos, és nem valami olcsó agitáció a részünkről soha, hogy gyertek igét hallgatni.Mindannyiunkat fenyeget ez a veszély: összejönnek a bajok, nem bírom tovább. A teljesítőképességünk végéhez érünk. Isten az Ő igéjével tartja karban folyamatosan a benne hívőket. Hallgatni kell az igét, a szívünkig kell engedni az igét, aztán az belül elvégzi a maga munkáját, ad újra és újra erőt, tartást, kitartást, állhatatosságot. Ige nélkül nem lehet talpon maradni.

A gyermekek egyszerűségével higgyük még mindig, hogy Atyánk eszközei a legjobbak. És bár katonaként nem érthetjük meg, de gyermekként higgyük el, és továbbra is vegyük körül a várost, mert Jerikó falainak le kell dőlniük - olyan biztos, mint ahogy Isten a mennyben van.

Az elmélkedés lábaival kell taposnotok az Igazság fürtjeit, ha a vigasztalás borát akarjátok belőlük meríteni.

És az is, aki csak egy prédikációt kap egy nap, bár rossz szokás, hogy a vasárnapi kötelezettségeink felétől távol maradunk, és csak egyszer megyünk ki, mégis, aki csak egy prédikációt hall egy nap, ha sokat elmélkedik rajta, sokkal többet kap belőle, mint az, aki kettőt vagy hármat hall, de nem elmélkedik!

Az az ember, aki csak egy könyvet olvas, és az a könyv a Bibliája, és aztán sokat elmélkedik rajta, jobb tudós lesz Krisztus iskolájában, mint az, aki csupán könyvek százait olvassa, és egyáltalán nem elmélkedik.

Azt tartani, hogy a hívő embernek nem kell gondolkodnia, mert a hit voltaképpen ott kezdődik, ahol megszűnik a gondolkodás, a hit mozdulata akkor érkezik el, amikor fölmondjuk a megértés lehetőségét, nos, ez éppen az a helyzet, amikor a gyógyszer veszedelmesebb, mint a betegség.

ez a múltkor történt és áldom Istent, hogy ilyenre is van példa — az ifjú pár azt kérdezte: eljöhetnének egy negyedórával korábban, mint ahogy az esküvőjük kezdődik, mert szeretnék, ha imádkoznánk a lelkészi hivatalban. Nem ők jelentek meg csupán, hanem a két szülőpár is. Három házaspár, és senki meg nem mondta volna, hogy melyik szülőpár melyiküknek a szülei, olyan természetes szeretetkapcsolat, tiszta és jó légkör volt ott, és őszintén tudtunk együtt imádkozni. Ez a valóság, amikor nem feltesszük a bájmosolyt, hanem amikor belülről fakad az öröm, és az ember szíve örül. Látszat vagy valóság?