tanulás

Csalódásaink tehát arra tanítanak bennünket, hogy szükségünk van a sajátunknál nagyobb bölcsességre - és arra is, hogy milyen ostobaság saját értelmünkben bízni.

Az elmélkedés lábaival kell taposnotok az Igazság fürtjeit, ha a vigasztalás borát akarjátok belőlük meríteni.

És az is, aki csak egy prédikációt kap egy nap, bár rossz szokás, hogy a vasárnapi kötelezettségeink felétől távol maradunk, és csak egyszer megyünk ki, mégis, aki csak egy prédikációt hall egy nap, ha sokat elmélkedik rajta, sokkal többet kap belőle, mint az, aki kettőt vagy hármat hall, de nem elmélkedik!

Az az ember, aki csak egy könyvet olvas, és az a könyv a Bibliája, és aztán sokat elmélkedik rajta, jobb tudós lesz Krisztus iskolájában, mint az, aki csupán könyvek százait olvassa, és egyáltalán nem elmélkedik.

János apostol első levelében ezt mondja: aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki szeret, ismeri Istent. Hadd fordítsam meg: aki ismeri Istent, az szeret. Nem tud mást tenni.

Amikor megtanulunk Isten szerint gondolkodni, megtanulunk imádkozni is.

[Jézus] nem azért tanítja őket [emmausi tanítványokat] jobbra, igazabbra, helyesebbre, többre, hogy okosabbak legyenek, hanem azért, hogy megmeneküljenek, hogy üdvösségük legyen, hogy megszabaduljanak.

[Isten] Nem belelöki az Ő gyermekeit a feladatokba, hogy: eredj és csináld, ahogy tudod, nem ilyen Atya ő, hanem előbb felkészít, aztán menetközben is szakadatlanul szemmel tartja, karbantartja, jelenlétével bátorítja az övéit.