Mindennapi Kenyerünk

Hogyan lehetséges az, hogy az evangélium hálójában a jók mellett ott vannak a gonoszok is. Miért nem fog az Ő hálója csak jó halat? Vajon ezáltal nem mosódnak el a különbségek a jó és a gonosz között? Amikor a kettőt egymás mellett látják, nem mondják-e a gonoszt jónak és a keserűt édesnek? Nem használna az igazságnak, ha a gonoszt a jótól elválasztanánk? Jézus segíteni akar minket a példázat által: vessétek ki a hálót és ne zavarjon meg benneteket, ha a háló haszontalan halakat is fogott. Hirdessétek az Igét, mely a világnak Isten kegyelmét mutatja, és ne akadályozzon meg az titeket, hogy az Isten országa építését egy kevert egyházban végzitek. A tanítványok munkája még nem az utolsó. Ítéletük még nem a végső döntés. Amikor jön az ítélet napja, akkor választják el a jó halat a rossztól, a hasznosat a haszontalantól. Isten igazságát nem gyengíti az, ha Isten kegyelmét magasztaljuk. A tanítványokra csak az tartozik, hogy a hálót kivessék. Ne zavarja őket a vegyes gyülekezet. A tiszta gyülekezet csak Jézus visszajövetelekor valósul meg. A szétválasztás nem a mi feladatunk. Ő akarja, hogy a kétféle hal együtt legyen. Pál szerint: Ne váljon el a hívő a hitetlentől. Miért? Az egyház missziói terület. Ezen a Földön lehetetlen az ún. tiszta gyülekezet helyreállítása. Ha megpróbálnánk helyreállítani, bizonyára tévednénk.

Ezt a példázatot Jézus hallgatósága jobban megértette, mint mi. A keleti ember, ha biztosítani akarta kincseit, elásta. Erre a szokásra Jézus is utal két helyen. Beszél arról, hogy a földbe rejtett kincseket a tolvajok kiássák, az egy-talentumos szolga pedig a kincset elásta. Palesztinát sokszor szántotta végig háború és a menekülők kincseiket nem vitték magukkal, hanem elásták a földbe. És ha nem tértek vissza, a kincs a földben maradt hosszú időkig. Jézus korában is bizonyára tele volt rejtett kincsekkel. Isten országa ebben a világban elrejtett. Nem olyan, hogy mindenki észrevegye. Mennyire el volt rejtve Betlehemben és a Golgotán. Ez az elrejtettség bántott annyi embert már Jézus idejében. Ezek közé tartozott Keresztelő János is, amikor tanítványait Jézushoz küldi: Te vagy-e az Eljövendő? Az egyik tanítvány is kérdést intéz Jézushoz; Miért csak nekünk mutatod meg magad és nem a világnak? Isten országának kincse rejtett ma is. Nekünk nem fáj ez a rejtettség? Miért nem látják többen? Miért kell csak keveseknek? De rejtett nemcsak a világban, hanem az egyházban is. Rejtett a templomban, az igehirdetésben, az úrvacsorában. Hányan elmennek mellette, akik nem vették észre! A kereskedő miután megtalálta a kincset, megvette azt a földet, hogy a kincs az övé legyen. Mert ennek a kincsnek ára van. Jézus is beszél a kir -s áráról. Mi az ár? Aki követni akar engem, tagadja meg magát és kövessen engem.

Ezt a példázatot a mustármag példázatával szokták együtt magyarázni. Úgy értelmezik, hogy mind a kettőben az Isten országa megnövekedéséről van szó. Pedig nem így van: a kovász példázatának más az üzenete. A példázat központi gondolata a kovász átformáló ereje. Erre az erőre gondolt Jézus, amikor ezt mondta? Óvakodjatok a farizeusok kovászától, mely a képmutatás." A kovász megváltoztatja a tészta lényegét. Így formálja át az embert Isten Igéje, mely szívében láthatatlanul működik, mint a kovász a tésztában. Ezért mondja Jakab apostol? Szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, mely megtarthatja lelkeiteket." Jézus evangéliumával hatalmas erő lépett a világba, mely csendesen, láthatatlanul működik. Ezt a kovászt Ő, gyúrta" a tésztába. Van ennek a példázatnak egy vigasztaló tanítása: a tésztába tett kovászt nem lehet többé kivenni a tésztából. Amit Jézus elkezdett, azt az ember nem tudja megakadályozni. Ez az erő hatásában válik láthatóvá, mint a megkelt tészta mutatja. A tészta nem kél meg magától, így az ember sem tudja magát a saját erejéből megváltoztatni. A kovász nem hatja át a tésztát, amíg kívül van rajta. Nem abban van életünk szegénysége, hogy a be nem fogadott Ige hatástalan és gyümölcstelen Ige lesz? A tészta tészta marad a kovász belegyúrása után is, de megkelt tészta. Az ember ember marad, de más ember az evangélium által. Ezért mondja Pál: Aki Krisztusban van, új teremtés az.

Jézus ezt a példázatot először azoknak mondta, akik Isten ügye miatt elcsüggedtek. Bizonyára e csüggedők között voltak olykor tanítványok is. Olyan sokat vártak Jézus ügyének előmenetelétől és olyan lassan haladt előre. De a kis kezdet is veszélyben forgott. Jézus igehirdetési munkája olyan ellenállásba ütközött, hogy fenyegetett Krisztus ügye elbukásának a veszedelme. Amikor a tömeg tódult Jézus után, úgy tűnt fel, hogy Keresztelő János jövendölése beteljesedett és Jézus vetése állandóan növekedni fog. És a nagy tömeg elhagyta Őt. Úgy tűnt fel, hogy Jézus munkája kudarcba fulladt. Ezért vígasztal, erősít Jézus ezzel a példázattal: Jézus ügye diadalmas ügy és az elvetett kis mag az idők végére hatalmas fává növekedik. Hogyan kezdődött a keresztyénség Európában? Egy asszony megtérésével. Milyen kicsiny kezdet volt a Jézus születése Betlehemben! Az elrejtettség csendjében növekedett Názáretben. A tanulatlan halászok voltak első munkásai. És nekik mondja? Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népet!" Az evangélium az egész világon hirdettetik. A példázat beteljesedése szemünk előtt történik. Csak a kezdet volt kicsiny és jelentéktelen. A befejezés Urunk munkájának diadala lesz.

Az Isten kereső szeretetéről szóló tanítást a zsidó ember nem értette meg. Azt megértette, hogy a bűnös hazajön, leborul az Atya előtt és bocsánatért könyörög. Azt sem értette meg, hogy az Isten szereti a bűnöst. Isten a jó embert tudja használni, nincs szüksége a bűnösre. Ezért mondja Jézus az elveszett bárányról szóló példázatot. A bűnös ember úgy hagyja el Istent, mint a balga bárány a pásztort, akinek a gondoskodása alatt tudna élni. A bűn mindig balgaság. Elkövetésével az ember elsősorban maga ellen cselekszik. Az a vigasztaló tanítás ebben a példázatban, hogy a bárány elveszett állapotában is a pásztoré. Ezért indul el megkeresni. Az elveszett bűnös is az Istené. Ezért küldte el érte egyszülött Fiát, aki kereső szeretetében meghalt a juhokért. A bűnös ember nem tud hazamenni magától, mint a bárány, de a pásztor nem hagyja abba a keresést, amíg meg nem találja. És amikor megtalálja, öröme olyan nagy, hogy összehívja a barátait és szomszédait, hogy örüljenek vele. A megtért bűnösön a mennyben is örülnek. Örülnek, mert jobban tudják, hogy mi a bűn következménye, mint mi és jobban tudják, hogy mi az üdvösség, mint mi. Sok minden nem érdekli a mennyet, de ha egy bűnös megtért, odafenn észreveszik. Megmozdul a menny, ha a pásztor megtalálta az elveszett bárányt.

Jézus nem csüggedt el, amikor a tömeg elhagyta. Ez a példázat azt tanítja, hogy Jézus meg akarta rostálni a csak névleges tanítványok sokaságát. A polyvát fújja el a szél, a tiszta búza maradjon meg!: Jézust nem ámította el a nagy szám. Inkább a minőséggel törődött, mint a mennyiséggel. Ő vallotta és hitte, hogy csak azt az embert nyerte meg ügyének, akit megnyert az igazságnak és nem azt, aki gyorsan sietve, gondolkozás nélkül Hozzá csatlakozott, azután rájött arra, hogy mást várt. Nem árt Jézus ügyének a világon semmi jobban, mint a félszívű egyháztag, egy -egy könnyelműen letett hitvallás. A keresztyén élet: építés, melynek le kell rakni az alapját és tovább kell építeni, türelmesen, gondosan, sokszor nagy nehézségek között. Ezért vessen számot magával mindenki, aki Jézus követésébe be akar állni. Számot kell vetnie a költségekkel. Mi a, költség", amivel számot kell vetni? Az, hogy Őt jobban kell szeretni mindennél a világon. Ha valaki nem vet számot, az félbemaradt élet lesz és az építkezést nem tudja befejezni. Nem elég a keresztyénséget csak elkezdeni. Nincs időleges hit, mint ahogy nincs időleges üdvösség. Nem lehet megelégedni egy hamis, elsietett keresztyénséggel. Beszél Jézus a nevetségessé válásról. A félszívű keresztyén méltán nevetséges lesz a világ szemében.

A történelem Istene Izráel népét úgy állította be a világba, mint akaratának teljesítőit. Egy fügefához hasonlítja népét, mely gyümölcsöt nem termett. Pedig a gazda gyümölcsöt keres. Már Keresztelő János megmondta, hogy minden fát, mely gyümölcsöt nem terem, kivágnak és tűzre dobnak. De Isten türelmes Isten. A terméktelen fának még időt ad a gyümölcstermésre. Isten türelemmel dolgozik, munkálkodik népe életében. A türelem nagy szerepet játszik Jézus tanításában. Az Ő türelme ellentétben áll a mi türelmetlenségünkkel, mert emberi természetünk inkább a türelmetlenség felé hajlik. A gyümölcsöt gyorsan teremje a fa, és ha a gyümölcs elmarad, gyorsan következzék az ítélet. Istennek van türelme. Miért kell tűrnie? Azért, mert munkája kivitelezéséhez időre van szüksége. A dolgoknak meg kell érniük, hogy Isten rajtuk keresztül kijelentse akaratát. Isten a türelem rendjét nem változtatja meg. Mivel Isten türelmes Isten, nekünk is tudnunk kell kötelességünket. Azért türelmes, mert kegyelmes. Ezért nem adja fel az elveszetteket. Türelme kegyelmes türelem, reménykedő türelem. A fügefa életében Istennek két ideje van: az első idő kegyelem — ítélet nélkül. A második: ítélet — kegyelem nélkül., Ha pedig nem terem, vágd ki."

Palesztinában szokás volt, hogy az emberek problémáikkal tekintélyes rabbikhoz mentek. Egy ember ment oda Jézushoz és kérte: beszéljen testvérével a vagyon megosztása felől. Jézus a kapzsiság miatt mondja a következő példázatot. Egy gazdag embernek akkora termése volt, hogy a bőséges termés betakarítására nem volt elegendő helye. Ezért tervet készített: lebontja csűrjeit és nagyobbakat épít helyettük. Közben magát odaadja a dobzódó életnek és ekkor Isten ezt mondja neki: Bolond, az éjjel elkérik a te lelkedet; és kié lesz, amit összegyűjtöttél? Ez az ember csak magára gondolt. Olyan életet tervez, amelyben nem gondol senki másra. Jézus azért jött, hogy ezt az önző gondolatot kikapcsolja az életünkből. Az, enyém" helyére egy másik szót tett: a, miénk". Szomorú élet, melyről csak ezt lehet elmondani: gazdag volt. Egy gondolata sem volt a világ javain kívül. Ez a gazdag elfelejtette a másik embert, csak magának élt. Milyen szegény élet! Elfelejtette azt, hogy egyszer életének ideje elmúlik. Az időnek van korlátja, vége. Senki sem tudja, hogy a holnapi napot megéri-e. Ezért a földi életben nemcsak azokért a javakért kell munkálkodni, melyeket itthagyunk. Ez a gazdag ember nem vette számításba Jakab apostol mondását? Ezt kellene mondanotok: Ha az Ur akarja és élünk, íme ezt vagy azt fogjuk cselekedni."

A Jézus-korabeli világ gondolkodásában a gonosz szellemekbe vetett hit nagy szerepet játszott. Urunk ezt a hitet vette példázatul. Vigasztaló tanítása a példázatnak az, hogy a gonoszt le lehet győzni. A tisztátalan lélek kimehet az emberből. Ugyanakkor azonban egy veszedelemre akar minket figyelmessé tenni: a visszaesés veszedelmére. Mi a visszaesés oka? A gonosz lélek azért tud az emberbe visszatérni, mert annak lelkét üresen találta. Mert a gonoszt legyőzni még nem elégséges. Legyőzésével a lélek még üres marad. Ha nem töltjük meg jóval, a gonosz visszatér bele. Nem végzünk a gonosz elleni harcunkban félmunkát? Megelégszünk azzal, hogy a gonoszt legyőztük. Azt hisszük, hogy túl vagyunk a veszélyen. A gonosz legyőzése csak akkor lehetséges, ha az ember magát a jó hatalmába adja. Lelkünket nem lehet üresen hagyni. A bűnös tettet nem lehet legyőzni úgy, hogy semmit sem csinálunk. A győzelem titka: minden erőnket a jó megtételére kell fordítani. Hogyan lehet legyőzni az aggodalmaskodást? Úgy, hogy a helyébe teszünk egy jobbat: Isten országának a keresését. És ekkor az aggodalmaskodás elveszti hatalmát felettünk. A kertben nem elég kigyomlálni a gyomot. Ha üresen hagyjuk, a gyom benne burjánozni fog. Növényt kell bele vetni, akkor nem lesz benne hely a gyom számára.

Jézus idejében voltak hamis messiások, akik siettetni akarták Isten országának eljövetelét. Gyors, erőszakos tettekhez folyamodtak. Ezért adta számukra Jézus ezt a példázatot: Isten országának építése lassan, fokozatosan megy végbe. Úgy nő, mint a vetés. A földműves a magot csak elveti, de a vetést nem ő növeli, a növekedést rábízza Istenre. Nincs más dolga, mint türelmesen várni a vetés megnövekedésére. És a vetés felnő? maga sem tudja, miképpen ". Felnő, magától". A példázatban Urunk el akarja venni kishitűségünket. Országának a vetését nem mi növeljük és nem tőlünk függ. Mit tud az ember csinálni? Csak vet és arat! Aratja azt, amit Isten megnövekedni engedett. A példázat szerint az ember lefekszik és felkél, a vetés pedig felnő. Amikor Isten a vetést legjobban növelte, az ember semmit nem csinált. Amikor karácsony lett, az emberek aludtak. Amikor húsvét lett, akkor is aludtak. Amikor pünkösd lett, ültek. Nem különös? Az üdvtörténet három nagy eseményét Isten az embertől teljesen függetlenül végezte el. Isten országának építésében vegyünk át valamit a gazda nyugalmából. Isten országának a növekedése végsősoron nem a mi kezünkben van. Jézus óvni akar bennünket két kísértéstől: ne akarjuk megtenni, amit egyedül Isten tehet meg és ne Tőle várjuk azt, amit nekünk kell megtennünk.