Palesztinában szokás volt, hogy az emberek problémáikkal tekintélyes rabbikhoz mentek. Egy ember ment oda Jézushoz és kérte: beszéljen testvérével a vagyon megosztása felől. Jézus a kapzsiság miatt mondja a következő példázatot. Egy gazdag embernek akkora termése volt, hogy a bőséges termés betakarítására nem volt elegendő helye. Ezért tervet készített: lebontja csűrjeit és nagyobbakat épít helyettük. Közben magát odaadja a dobzódó életnek és ekkor Isten ezt mondja neki: Bolond, az éjjel elkérik a te lelkedet; és kié lesz, amit összegyűjtöttél? Ez az ember csak magára gondolt. Olyan életet tervez, amelyben nem gondol senki másra. Jézus azért jött, hogy ezt az önző gondolatot kikapcsolja az életünkből. Az, enyém" helyére egy másik szót tett: a, miénk". Szomorú élet, melyről csak ezt lehet elmondani: gazdag volt. Egy gondolata sem volt a világ javain kívül. Ez a gazdag elfelejtette a másik embert, csak magának élt. Milyen szegény élet! Elfelejtette azt, hogy egyszer életének ideje elmúlik. Az időnek van korlátja, vége. Senki sem tudja, hogy a holnapi napot megéri-e. Ezért a földi életben nemcsak azokért a javakért kell munkálkodni, melyeket itthagyunk. Ez a gazdag ember nem vette számításba Jakab apostol mondását? Ezt kellene mondanotok: Ha az Ur akarja és élünk, íme ezt vagy azt fogjuk cselekedni."