Ezt a példázatot Jézus hallgatósága jobban megértette, mint mi. A keleti ember, ha biztosítani akarta kincseit, elásta. Erre a szokásra Jézus is utal két helyen. Beszél arról, hogy a földbe rejtett kincseket a tolvajok kiássák, az egy-talentumos szolga pedig a kincset elásta. Palesztinát sokszor szántotta végig háború és a menekülők kincseiket nem vitték magukkal, hanem elásták a földbe. És ha nem tértek vissza, a kincs a földben maradt hosszú időkig. Jézus korában is bizonyára tele volt rejtett kincsekkel. Isten országa ebben a világban elrejtett. Nem olyan, hogy mindenki észrevegye. Mennyire el volt rejtve Betlehemben és a Golgotán. Ez az elrejtettség bántott annyi embert már Jézus idejében. Ezek közé tartozott Keresztelő János is, amikor tanítványait Jézushoz küldi: Te vagy-e az Eljövendő? Az egyik tanítvány is kérdést intéz Jézushoz; Miért csak nekünk mutatod meg magad és nem a világnak? Isten országának kincse rejtett ma is. Nekünk nem fáj ez a rejtettség? Miért nem látják többen? Miért kell csak keveseknek? De rejtett nemcsak a világban, hanem az egyházban is. Rejtett a templomban, az igehirdetésben, az úrvacsorában. Hányan elmennek mellette, akik nem vették észre! A kereskedő miután megtalálta a kincset, megvette azt a földet, hogy a kincs az övé legyen. Mert ennek a kincsnek ára van. Jézus is beszél a kir -s áráról. Mi az ár? Aki követni akar engem, tagadja meg magát és kövessen engem.