Az Isten kereső szeretetéről szóló tanítást a zsidó ember nem értette meg. Azt megértette, hogy a bűnös hazajön, leborul az Atya előtt és bocsánatért könyörög. Azt sem értette meg, hogy az Isten szereti a bűnöst. Isten a jó embert tudja használni, nincs szüksége a bűnösre. Ezért mondja Jézus az elveszett bárányról szóló példázatot. A bűnös ember úgy hagyja el Istent, mint a balga bárány a pásztort, akinek a gondoskodása alatt tudna élni. A bűn mindig balgaság. Elkövetésével az ember elsősorban maga ellen cselekszik. Az a vigasztaló tanítás ebben a példázatban, hogy a bárány elveszett állapotában is a pásztoré. Ezért indul el megkeresni. Az elveszett bűnös is az Istené. Ezért küldte el érte egyszülött Fiát, aki kereső szeretetében meghalt a juhokért. A bűnös ember nem tud hazamenni magától, mint a bárány, de a pásztor nem hagyja abba a keresést, amíg meg nem találja. És amikor megtalálja, öröme olyan nagy, hogy összehívja a barátait és szomszédait, hogy örüljenek vele. A megtért bűnösön a mennyben is örülnek. Örülnek, mert jobban tudják, hogy mi a bűn következménye, mint mi és jobban tudják, hogy mi az üdvösség, mint mi. Sok minden nem érdekli a mennyet, de ha egy bűnös megtért, odafenn észreveszik. Megmozdul a menny, ha a pásztor megtalálta az elveszett bárányt.