Sarkadi Nagy Pál Dr.

A samáriai asszony vízért ment a kútra, de a vizet elfelejtette és a vedret a kútnál hagyja. A vízhordásnál sokkal fontosabb lesz a számára a városba menni és elmondani, hogy kivel találkozott. Aki Krisztust megtalálta, az nem tarthatja örömét magában. Meg kell azt osztania másokkal. Ez az asszony a találkozás után a Krisztus ügyét a maga ügye elé tette. Engedelmeskedett Krisztus felhívásának: Keressétek először Isten országát. Bemegy a városba és Jézus bizonyságtevője lesz. Miért? Azért, mert más dolog valamiről hallani, vagy valamit személyesen megtapasztalni. Abban a bizonyságtételben van erő, melyben személyes megtapasztalás van. Nem tudom a Krisztus ügyét mások ügyévé tenni addig, amíg az én ügyemmé nem lesz. Ha meg akarok valakit nyerni az Ő ügyének, el kell mondanom, hogy Jézus velem mit tett és nekem mit jelent. Hányszor csak azt mondom el másoknak, amit olvastam Róla, vagy hallottam felőle. Nem ezért marad-e a bizonyságtételem hatástalan? Az Ur igazsága hitből hitbe jelentetik ki. Mit mondott Péter, amikor prédikációjáért lezárják: Mert nem tehetjük, hogy azokat, amiket hallottunk és láttunk, ne szóljuk. Van úgy, hogy valaki nem tud szólni, de úgy is van, hogy nem tud hallgatni.

A köznapi találkozások Jézus számára drága alkalmak voltak egy-egy emberi élet megmentésére és nagy igazságok kijelentésére. Ő csodálatosan meg tudta találni a kapcsolatot az emberi szívhez. Mivel kezdte a beszélgetést a samáriai asszonnyal? Azzal, ami ezt az asszonyt a legjobban érdekelte: a vízzel. És ebből a vízből, mint képből vezeti az asszonyt egy magasabb szintre: az élő vízre, az örök élet vizére. Van olyan víz, amelyre a lélek szomjazik és szomjan vész, ha nem iszik belőle. És amikor erről a vízről beszél Jézus, az asszony egészen elfelejtette a vallási és nemzeti különbségeket, melyekről Jézussal előbb beszélt. Ez a Jézus módszere: úgy győzi le a kisebbet, hogy mellé teszi a nagyobbat. Mi hányszor csak a kicsivel viaskodunk, a nagynak megmutatása nélkül. Az asszony azonban Jézust nem értette meg és ekkor Jézus egy másik kapcsolódási pontot keres: az asszony Személyes életét. Kellemetlen kérdés volt a Jézus kérdése, annyira, hogy az asszony ki akar előle bújni: elkezd vallási kérdésekről beszélni. Milyen gyakori módszere a romlott életnek. Életünk bűneit a vallás leplével akarjuk letakarni. De Jézus nem engedte az asszonyt a, mellékvágányra" kitérni. Az asszony Isten imádásának a helyéről beszél, Jézus visszatér az élet kérdésére: Istent lélekben és igazságban kell imádni.

A kánai menyegzőben a bor megsokasítása prófétai csoda volt. Jézus egy menyegzőn kezdi el munkáját. Ez utal arra, hogy egyszer egy menyegzőn fogja bevégezni: a Bárány menyegzőjén. Azt olvassuk, hogy itt megmutatta a maga dicsőségét. Az Atyát dicsőítette mindenütt, de itt kivételesen a maga dicsőségét ragyogtatja fel. Ezt az Ige egyetlen prófétáról, egyetlen szentről sem mondotta. Először elrejtette a maga dicsőségét. Gyermek volt Názárethben. Dolgozott mint ácsmester József műhelyében, de eljött az idő, hogy rejtettségéből kilépjen. Ő meghívott vendég, de a teremtő Isten részestársa. Ember volt az emberek között, de ugyanakkor Isten volt az emberek között. És milyen könnyen és természetesen teszi a csodát. Amikor megtöltik a vedreket, a víz máris borrá változott. Olyan csendben, hogy akkor veszik csak észre, amikor megízlelik. Ahogy a költő mondja: Homályban ül, mi egy világot rendít és teremt. Fel van jegyezve, hogy a csoda jelül adatott. Mit jelent ez? A jel túlmutat önmagán. János elmondja azt is, hogy az ötezer ember megvendégelése is jelül adatott. Itt a jel az úrvacsora kenyerére, a kánai menyegzőben a bor az úrvacsorára utal. Az ősegyházban is így értették. János evangéliumában nem találjuk meg az úrvacsora szereztetési Igéjét, de találunk utaló jelet a két csodában.

A világ a legjobbat adja először, a legrosszabbat utoljára. Először a bűnös örömet, utoljára annak keserű szájízét. A világ ajándékai először lelkesítenek, azután kiábrándítanak, csalódást okoznak. Az első pénz boldogságot hoz, de később, amikor a gazdagság nő, növekszik a gond, súlyosabbá válik a teher. A végén a gazdag ember beismeri, hogy gazdagságában kevesebb örömet talált, mint a szegénysége napjaiban. Ez az igazság különösen érvényes a bűnös életre. Kezdetben a bűn édes, de keserűség van a pohár fenekén. Isten országában a sorrend fordított: a jó bor marad utoljára. Krisztus először a megaláztatást, a sötétséget, a kereszten való szégyent szenvedte el, azután nyerte el a felmagasztaltatást és a dicsőséget. A keresztyén életnek is ezek a törvényei. Először a keserűséget adja, de a keserűségből édes méz folyik. A megtérés annyi esetben szomorúsággal jár, de folytatódik később a bűnbocsánat örömével. Először jön a kereszt hordozás, az önmegtagadás, de ezt követi a békesség áldása, mely megtölti a szívet. Azt is mondhatjuk, hogy állandó előrehaladás van Isten áldásaiban. És a földön nem kapjuk meg a legjobbat. A legjobban végül is a mennyben lesz részünk. Nem érezzük meg Isten szeretetének teljességét, amíg el nem jutunk a mennyei hazába.

Jézus a pusztában az ördög kísértésére nem változtatta a követ kenyerekké. És most a vizet változtatja borrá a vendégek számára. Figyelemre méltó, hogy ez a csoda volt Jézus első csodája és ebben a csodában a bort sokasítja meg. Nem a kenyeret, mely az élethez szükséges, hanem a bort, mely az élet öröméhez szükséges. Milyen természetes volt a mi Urunk! Elment a lakodalomba és ott együtt örül a vendégekkel. Örömet ad a megfáradt embereknek. Megvidámítja a násznép szívét. Ő nemcsak életet ad, hanem már a földön boldog életet akar adni. Nemcsak eleget ad a szükség csillapítására, hanem többet a szükségesnél. Az ötezer ember megvendégelésénél nemcsak kenyeret adott, hanem halat is. Nemcsak annyi kegyelmet ad, amiből élni lehet, hanem bőséges kegyelmet, melyről Dávid énekel? Csordultig van a poharam." Nem valószínű, hogy Keresztelő János elment volna a lakodalomba. Mi általában a Jézussal való viszonyunkat az üdvösség területére korlátozzuk és kihagyjuk Őt életünk mindennapi történéseiből. Pedig Ő ott is velünk akar lenni. Ha úgy alakul, velünk akar örülni. Ő valóban velünk van minden napon a világ végezetéig. Nemcsak a templomban, az igehirdetés helyén, hanem a mezőn, a hivatalokban, a lakodalomban, a temetésen. Minden helyzetben úgy, mint Megváltóm, úgy, mint testvérem.

Nem mond róla az Ige sokat, de annyit mond, hogy képe megrajzolható. Amikor halászott, elhívta Jézus és az emberek halászává tette. Amikor megtalálta a Messiást, azonnal testvéréhez, Péterhez megy, hogy őt Jézushoz vigye. Meg akarta testvérével osztani a legnagyobbat, amit életében megtalált. Nem volt benne a tanítványok szűkebb közösségében, mint testvére: Péter. Ennek ellenére nem volt féltékeny Péterre. András az emberek között az első, aki zúgolódás nélkül el tudta foglalni a második helyet. Mindig úgy említik, mint a Péter testvérét. Ilyen emberekre lenne szüksége az egyháznak. Azzal kezdte tehát, hogy testvérét Jézushoz vitte. András missziói munkája otthon kezdődött. Második alkalommal akkor találkozunk vele, amikor egy kisfiút vezet Jézushoz öt kenyérrel és két hallal. Ő hitte, hogy Jézusnál semmi sem lehetetlen. Harmadik alkalommal a görögöket viszi Jézushoz. A görögök azzal a kéréssel jönnek Fülöphöz, hogy látni akarják Jézust. Fülöp nem tudja, hogy mit kezdjen velük. Beszélt Andrással, akinek semmi kételye nem volt afelől, hogy a görögöket Jézushoz kell vezetni. Ha ezt a három alkalmat megnézzük, akkor három dolgot mondhatunk Andrásról. Önzetlen ember volt. Tudta, hogy Péter természete szerint szeret elől lenni és András vállalta a hátratételt. Másodszor: nagy hite volt. Hitte, hogy Jézus a legkisebbet is tudja használni, amit hozzávisznek. Még az öt kenyeret és a két halat is. Harmadszor: belátta, hogy Jézusnak van üzenete az egész világ számára. Ezért vitte a görögöket Jézushoz.

Jézus bizonyságtétele megragad két embert, akik nem elégedtek meg a vele való találkozással, hanem vele akarnak maradni továbbra is. A két tanítvány először szótlanul követte Jézust, aki hátrafordulván megszólította őket. Ő kezdi a beszédet, Ő teszi meg mindig az első lépést. Mielőtt az emberi szív elkezdi keresni és utána vágyakozni, Isten már elindult felé. Feltűnő számunkra, hogy Jézusnak ekkor még volt lakása. Amikor háromévi munkájára indult, már nem tért többé haza. Az ellentét, mely közötte és övéi között volt, nem engedte ezt meg. Valószínű, hogy valaki adott neki lakást, ahol Ő is otthon lehetett és megpihenhetett. Jézus megengedte Jánosnak és Andrásnak, hogy lakására elmenjenek. Meghívta őket. Ott eltöltöttek jó pár órát és aznap Vele maradtak. Kivételes ajándékban volt részük. Jézussal együtt lehettek, sok időt tölthettek vele, elbeszélgethettek. János már itt élvezhette a vele való bizalmas együttlétet, amit a megdicsőülés hegyén Péterrel és Jakabbal élvezett. Mert jó Vele lenni, Vele közösségben lenni, ajándékaiban részesedni.

Azt, hogy Jézus milyen gazdag élet volt, többek között abból is látjuk, hogy milyen különböző emberekre gyakorolt befolyást. Vonzott gazdag életével két katonatisztet, akiket megragadott hősies élete és önfeláldozása. A katonák. akiket elfogatására kiküldtek ezt mondták: Soha ember nem beszélt így, mint ez. Napóleon Szent Ilona szigetén vallomásaiban ismeri el, hogy ezen a világon senki nem volt nagyobb, mint Ő. És ez a gazdag élet vonzotta a gyermekeket is. Mennyire különböznek a gyermekek a katonáktól. Példaképpen említi őket a felnőttek számára, az egyszerűségben, az őszinteségben, az alázatosságban. És hatást gyakorolt egy pénz-emberre is aki a pénzét érette otthagyta és követte Őt. És hogyan vonzotta az evangélium nőtagjait, Máriákat és Mártákat. És vonzotta az elesetteket, a paráznákat, az eltékozolt életeket. Az előbbiektől mennyire különbözött Keresztelő János alakja. Ő az igazság rendíthetetlen prófétája volt. És ez a hatalmas ember leborul Jézus előtt: Nem vagyok méltó, hogy sarujának szíját megoldjam. Gazdag életét mutatja az is, hogy milyen hatást gyakorolt ellenségeire. Pilátus semmi hibát nem talált benne. Júdás élete összeomlott, hogy elárulta Őt. Nem volt ilyen gazdag élet, senki mint Ő. Én is meríthetek az Ő teljességéből.

Az ember nem születik Isten fiává, hanem lesz Isten fiává. Hogyan? Úgy, hogy Jézus erőt, hatalmat ad erre az új életre. Jézus Krisztust az Ő Igéje által fogadjuk be életünkbe. Ő mindig a szava által jön el hozzánk. Nem úgy lép be az életünkbe, mint valami hallgató személy, hanem szavával tettével éri el és formálja át a mi életünket. Úgy jön hozzánk, mint adó, megajándékozó, átformáló Ur. Mit cselekszik Jézus, amikor életembe befogadtam? Kezd átalakítani a maga képére. Isten fiává ugyanis nem tudok lenni a magam erejéből. Isten képére vagyunk ugyan teremtve, de az Ő fiának lenni többet jelent ennél. A fiúság nemcsak függőség Isten hatalmától, hanem részesedés Isten életében. A fiúság közösséget hoz létre maga és magam között. Közösséget, mely által Őt szeretem és munkatársa lehetek. Hogy ezt elérjem, adja nekem az Ő hatalmát. Isten fiává nem máról holnapra leszek, hanem folyamatosan. Erről a folyamatról beszél Pál apostol? Meg vagyok győzve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjára." Jézus elkezdi életével a fiúvá való formálásomat, azt kegyelmével tovább építi és egyszer befejezi. Ez a folyamatos munka azért szükséges, hogy ne csak Isten fia legyek, hanem Isten fia maradjak. Nemcsak az elsőhöz van szükségem hatalmára, hanem a másodikhoz is. Hiszen Ő mondotta? Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." Kegyelem, hogy Isten fiává lettem, de kegyelem az is, hogy fia maradhatok.

Érezzük a János evangéliumán, hogy szemtanú volt, aki írta, anyagát nem másoktól vette. Elmondja, hogy a kenyér az ötezer ember megvendégelésénél árpakenyér volt. Említi, hogy a kánai menyegzőben hat kőveder volt vízzel megtöltve. Ő beszél egyedül a töviskoronáról. Arról, hogy Jézus köpenyére sorsot vetettek. A tanítványok közül Jézus lelkébe jobban belátott, mint bárki más. Ezért evangéliumát már az ősegyházban, lelki evangéliumnak" nevezték. Mi volt János célja az evangélium megírásával? AZ evangélium akkor már eljutott a pogányokhoz és János úgy akarta Jézust megmutatni, hogy a pogány ember is megértse. A görög embert mindenek felett érdekelte az igazság fogalma. És János tudtul adja nekik, hogy Jézusban az igazság a Földre jött. Ő az igazi világosság. Az igazi kenyér. Az igazi szőlőtő, Jobban beszél Jézus istenségéről, mint a többi evangéliumok. Jézus már születése előtt létezett. Beszél Jézus dicsőségéről akkor, amikor a világ még nem volt megteremtve. Minden általa lett, ami lett. Mindent tud, mint aki Isten. Ismeri tökéletesen a samáriai asszony múltját. Tudja, hogy Lázár meghalt, mielőtt bárki megmondhatta volna neki. Az első három evangéliumban Jézus a csodákat részvétből teszi. Jánosnál a csodák jelek, melyek által felsugárzik Isten dicsősége. Jel az ötezer ember megvendégelésénél a kenyér, a kánai menyegzőben a bor. Ezek a jelek túlmutatnak magukon: a kenyér az úrvacsora kenyerére, a bor az úrvacsora borára. Igy értette már az ősegyház is. János a szeretett tanítvány.