Jézus a pusztában az ördög kísértésére nem változtatta a követ kenyerekké. És most a vizet változtatja borrá a vendégek számára. Figyelemre méltó, hogy ez a csoda volt Jézus első csodája és ebben a csodában a bort sokasítja meg. Nem a kenyeret, mely az élethez szükséges, hanem a bort, mely az élet öröméhez szükséges. Milyen természetes volt a mi Urunk! Elment a lakodalomba és ott együtt örül a vendégekkel. Örömet ad a megfáradt embereknek. Megvidámítja a násznép szívét. Ő nemcsak életet ad, hanem már a földön boldog életet akar adni. Nemcsak eleget ad a szükség csillapítására, hanem többet a szükségesnél. Az ötezer ember megvendégelésénél nemcsak kenyeret adott, hanem halat is. Nemcsak annyi kegyelmet ad, amiből élni lehet, hanem bőséges kegyelmet, melyről Dávid énekel? Csordultig van a poharam." Nem valószínű, hogy Keresztelő János elment volna a lakodalomba. Mi általában a Jézussal való viszonyunkat az üdvösség területére korlátozzuk és kihagyjuk Őt életünk mindennapi történéseiből. Pedig Ő ott is velünk akar lenni. Ha úgy alakul, velünk akar örülni. Ő valóban velünk van minden napon a világ végezetéig. Nemcsak a templomban, az igehirdetés helyén, hanem a mezőn, a hivatalokban, a lakodalomban, a temetésen. Minden helyzetben úgy, mint Megváltóm, úgy, mint testvérem.