Nem mond róla az Ige sokat, de annyit mond, hogy képe megrajzolható. Amikor halászott, elhívta Jézus és az emberek halászává tette. Amikor megtalálta a Messiást, azonnal testvéréhez, Péterhez megy, hogy őt Jézushoz vigye. Meg akarta testvérével osztani a legnagyobbat, amit életében megtalált. Nem volt benne a tanítványok szűkebb közösségében, mint testvére: Péter. Ennek ellenére nem volt féltékeny Péterre. András az emberek között az első, aki zúgolódás nélkül el tudta foglalni a második helyet. Mindig úgy említik, mint a Péter testvérét. Ilyen emberekre lenne szüksége az egyháznak. Azzal kezdte tehát, hogy testvérét Jézushoz vitte. András missziói munkája otthon kezdődött. Második alkalommal akkor találkozunk vele, amikor egy kisfiút vezet Jézushoz öt kenyérrel és két hallal. Ő hitte, hogy Jézusnál semmi sem lehetetlen. Harmadik alkalommal a görögöket viszi Jézushoz. A görögök azzal a kéréssel jönnek Fülöphöz, hogy látni akarják Jézust. Fülöp nem tudja, hogy mit kezdjen velük. Beszélt Andrással, akinek semmi kételye nem volt afelől, hogy a görögöket Jézushoz kell vezetni. Ha ezt a három alkalmat megnézzük, akkor három dolgot mondhatunk Andrásról. Önzetlen ember volt. Tudta, hogy Péter természete szerint szeret elől lenni és András vállalta a hátratételt. Másodszor: nagy hite volt. Hitte, hogy Jézus a legkisebbet is tudja használni, amit hozzávisznek. Még az öt kenyeret és a két halat is. Harmadszor: belátta, hogy Jézusnak van üzenete az egész világ számára. Ezért vitte a görögöket Jézushoz.