istenfélelem

a nép elfordult Istentől. Magában bízik, meg hol az egyik, hol a másik szomszédos nagyhatalomhoz szalad segítségért, amikor éppen arra van szüksége. Teljesen kiesett tömegek tudatából az élő Isten. Isten nem tényező. Isten a múlt fogalmai közé vonult be. Nem élő személy, akiben bízni lehet, akitől félni kell, akitől segítséget lehet kérni, mert adott sokszor és fog adni ezután is. Kiveszett az Isten-hit tömegek szívéből. A társadalom gyakorlatilag Isten nélkül, istentelenül létezik, és az istentelen társadalomban elszaporodnak az embertelenségek.

„szolgálják az Urat félelemmel és örülnek reszketéssel”. Az ótestamentumi kegyesség két ellentétes tapasztalásban sarkiasul. Egyik az élő és szent Istennek roppant realitása, amely égő tűzként fenyegeti a bűnös embert. A másik pedig a feltétlen bizalom a népét féltőn szerető Úr iránt. Ebből következik, hogy a Neki szolgálat bár örömmel teljes, mégis az ember gyarlósága miatt halálosan komoly és reszkettetően fenyegető.