vezetés

a kocsiutakon való átkelésnél figyelmeztetjük egymást, az élet útjain való átkelésnél pedig nem

Ha nincs lelki középpontja a családnak: menthetetlen széthullik, megszűnik család lenni!

Ó, bocsásd meg Urunk, hogy a titkaidba erőszakkal akarunk behatolni néha, és úgy akarunk szólásra bírni téged, olyan lélekkel, amelyik pedig engedetlen neked! És még csodálkozunk azon, hogy Te nem válaszolsz, amikor rá sem hederítünk arra, amit pedig már olyan sokszor mondtál nékünk!

S amikor azután szorult helyzetében mégis az Úrhoz fordult segítségért, persze hogy nem válaszolt neki az Isten, mert Istent nem lehet csak úgy egyszerűen előrángatni, amikor szorul a hurok.

(...) két kérdést érdemes feltenni magunknak, mint vezetőknek (férjnek, szülőnek, főnöknek). Az első, hogy a hatalmat élvezem, a magam érdekében használom, a magam érdekében növelni akarom – vagy képes vagyok úgy megélni, mint ami Krisztustól kapott felelősség és lehetőség másokért, amellyel jól kell élnem? A másik kérdés ennek az ellenkezője: a hatalom nem lett-e nyűggé számomra, amit lerázni szeretnék; nem történt-e az, hogy férj lettem, apa lettem, emberek vezetője lettem, és nem törődök velük?

Józsué akkor lesz a népnek kiváló vezetője, ha vezethető lesz Isten számára. Ehhez pedig kell valami finoman és pontosan működő vevőkészülék.

[Isten] Nem belelöki az Ő gyermekeit a feladatokba, hogy: eredj és csináld, ahogy tudod, nem ilyen Atya ő, hanem előbb felkészít, aztán menetközben is szakadatlanul szemmel tartja, karbantartja, jelenlétével bátorítja az övéit.