Pasaréti Palló Imre Énekkar

Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt.
Hogyha az Úr nem őrzi meg a várost, aki azt őrzi, hasztalan virraszt.

Hasztalan néktek hajnalban kelni, fönn fáradozni késő éjszakáig. És verejtékkel enni kenyeret.

Pihentében is megad minden áldást annak az Úr, akit szeret.

szöveg: Zsolt 127,1-2, ford.: Sík Sándor

Ujjongj az Úrnak, te föld! Szolgálj az Úrnak vígan, és jöjjetek elébe örömmel.
Tudjátok meg, hogy Ő az Úr. Ő teremtett minket, íme népe vagyunk mind, legelőjén az Ő nyája.

Menjetek be a szent kapun hálával, az Úr tornácába Őt áldván!
Áldjad Őt, hálát zengj nevének!

Mert az Úr jóságos, az Ő kegyelme áll mindvégig, és igazsága megmarad.

szöveg: Vizi István

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit.
Én nem halok meg, hanem élek.

szöveg: Zsolt 118,7

Szárnyaival véd, óv az Úr, megőrzi éltedet.
Szárnyával oltalmaz Ő téged.

szöveg: Oláh Gábor

Mindörökké hű az Úr! Mindörökké hű az Úr!
Refrén: Mindig áldom én az Ő nevét.
Mindörökké hű az Úr!

Minden jóval áld az Úr. Minden jóval áld az Úr.
Refrén
Minden jóval áld az Úr.

Kísértésben óv az Úr. Kísértésben óv az Úr.
Refrén
Kísértésben óv az Úr.

Lelkével betölt az Úr. Lelkével betölt az Úr.
Refrén
Lelkével betölt az Úr.

szöveg: Déri Balázs (1984)

Hogyne dicsérném az Istent zengedező énekkel,
ki dolgában oly bölcs, oly szent, és jól tesz mindenekkel!
Minden áldás, bőség Atyja, örök jóság, szeretet!
Ki engem bölcsen vezet, és hű szívét hozzám hajtja.
Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Nem kímélte szent Fiát sem igaz szeretetében,
kárhozatból, hogy kimentsen, odaadta énértem.
Nagy az Isten szent kegyelme, melynek csodás mélyére
bármint kutat, nem ér le az emberi véges elme.
Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Mindennap megújul rajtam, Atyám, nagy szereteted.
Hogyne zengne Néked ajkam hálát, dicséretet!
Te vagy az én boldogságom! Összeteszem két kezem
hő imára Istenem. Minduntalan hozzád vágyom,
míg ott fenn szól énekem, megdicsőült nyelveken.

dallam: J .Schop, szöveg: P. Gerhardt, ford.: Zábrák Dénes (1852-1913)

Hű Jézusom kezébe teszem kezem belé,
Ő életem vezére, vezet hazám felé.
A keskeny úton járok, de Ő közel van ám,
magasból vet világot az Ő keresztje rám.

S ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,
várok, szemébe nézek, szívem nyugodt, vidám.
Mily boldog, édes érzet: Úr Ő éltem fölött,
szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.

S ha szenvedés, baj érne, s az utam is setét,
az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég.
S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám,
ha majd a mennybe érvén, belépek ajtaján.

dallam: dán dallam, ford.: Vargha Gyuláné (1863-1947)

Megváltva! Mily' boldogan vallom a Bárány szent vére árán!
Megváltva! Mily' végtelen áldás, hogy gyermeke vagyok immár!
Refrén: Megváltva, megváltva! Ó, hála Néked, jó Atyám!
Kegyelmed oly' végtelen gazdag, a szívem csak Téged imád.

Megmentve! Most áldom az Urat, és éneklek új éneket.
Mert fénye a lelkembe ragyog, megújítja életemet.
Refrén

Megváltóm! Csak Téged imádlak és hódolva porba hullok.
Ím' zeng, zeng a hódolat hangja, míg előtted leborulok.
Refrén

szöveg: F. J. Crosby

Uram! Oly sok a szükségünk, nem tudjuk, hogy miket kérjünk.
Halk szavunk száll, add kegyelmed, Isten, kezed szívünkre tedd!

Fiad által fiad lenni, Hozzád menni, együtt lenni Véled,
Magunk, szívünk megalázni, jóban-rosszban csak imádni Téged.
Fiad által fiad lenni, Hozzád menni, együtt lenni Véled.

Hozzád menni, együtt lenni, Fiad által fiad lenni,
Magunk, szívünk megalázni, jóban-rosszban csak imádni. Ámen.

szöveg: Kónya Sándor verse

Hogyha jársz utadon egymagad, elfog a fájdalom, hogy egyedül vagy; Jézus így szól: veled vagyok.

Hogyha már azt hiszed, nincs irgalom, mert azt ütötted meg, ki szeret nagyon; Jézus adhat bocsánatot.

Ő el nem küldi azt, ki keresi, ad néki új erőt, ad néki örömöt, ad néki életet, örök életet.

szöveg: Cseri Kálmán (1939-2017)