Jézus vitában ellenfeleivel

Jézus felette állt az Írás puszta betűinek és azt egészen a Lélek szabadságával használta. Ezért soha nem idézte úgy az Ószövetség szövegét, hogy új jelentést ne adott volna annak. A vitában benne volt a szíve egészen. Miközben tisztelte az Atyának beszédét, magát teljes lélekkel a Kijelentés eszközének tudta. Ilyen esetekben az új mellett a régi eltűnt, mint a csillagok fénye, amikor felkél a Nap. Ezért olvassuk a viták után: csodálkoztak, otthagyták Őt és mentek a maguk útján. A vitákban természetesen döntő az is, hogyan viszonyul a vita tárgyához. Hiszen a hitről vitatkozhat egy hitetlen ember is, aki nem tudja hitelesen megvallani az igazságot, mert az igazság minden pontjában saját magát is megveti. Jézus gyakran mondta a zsidó vezetőknek, hogy számukra lehetetlen volt Őt megérteni, mert életük ellentétben állt az igazsággal és így képmutatásukkal el kellett takarni magukat. Urunk élete utolsó napjaiban, amikor ellenségei rászórtak minden rágalmat, hatalmas győzelmet aratott. Igy olvasunk erről a győzelemről? Senki nem tudott neki szólni egy szót sem, senki nem mert egy kérdést se feltenni ettől a naptól."

Jézusnak védenie kellett az igazságot a hazugsággal szemben. Ebből következett, hogy sokszor kellett vitatkoznia ellenfeleivel. Hogyne tette volna, hiszen Ő volt az igazság Királya. Azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról. A zsidó vallási vezetők, akikkel Jézus vitát folytatott, az Ótestamentumot Isten szavának tekintették. Az írástudók a nép tanult emberei voltak, az Ótestamentum volt a könyvük. Jézus az ő szemükben nem volt tanult ember, de nagy szeretete Isten kijelentése iránt, az Írások tanulmányozásában Őt számukra, vitapartnerré" tette. Emlékeinek kincseskamrájából elő tudta hozni a bibliai helyeket minden alkalommal. És ezek a szavak diadalmaskodtak az ellenfél támadásánál. Sokszor csodálatra indította őket, amikor megkérdezte: Soha nem olvastátok? Máskor zavarba hozta ellenfeleit: Tévelyegtek, nem ismeritek az Írásokat. De nemcsak azért győzött, mert ismerte az Ótestamentumot. A felületes vitázó számára elég, ha a Biblia szövegét tudja, ha verset verssel tud szem beállítani és a végén egy textussal többje van, mint az ellenfélnek. Az ilyen vitatkozás száraz, mint a tengerpart homokja, melyet elhord a szél egyik helyről a másikra. Az igazi vitában többről van szó, mint a Szentírás verseinek ismeretéről. Más a hatása annak, amikor valaki az Írást saját tapasztalatából idézi, mert ez az Istenhez való közelség szent komolyságot ad vitájának. 51