Jézus felette állt az Írás puszta betűinek és azt egészen a Lélek szabadságával használta. Ezért soha nem idézte úgy az Ószövetség szövegét, hogy új jelentést ne adott volna annak. A vitában benne volt a szíve egészen. Miközben tisztelte az Atyának beszédét, magát teljes lélekkel a Kijelentés eszközének tudta. Ilyen esetekben az új mellett a régi eltűnt, mint a csillagok fénye, amikor felkél a Nap. Ezért olvassuk a viták után: csodálkoztak, otthagyták Őt és mentek a maguk útján. A vitákban természetesen döntő az is, hogyan viszonyul a vita tárgyához. Hiszen a hitről vitatkozhat egy hitetlen ember is, aki nem tudja hitelesen megvallani az igazságot, mert az igazság minden pontjában saját magát is megveti. Jézus gyakran mondta a zsidó vezetőknek, hogy számukra lehetetlen volt Őt megérteni, mert életük ellentétben állt az igazsággal és így képmutatásukkal el kellett takarni magukat. Urunk élete utolsó napjaiban, amikor ellenségei rászórtak minden rágalmat, hatalmas győzelmet aratott. Igy olvasunk erről a győzelemről? Senki nem tudott neki szólni egy szót sem, senki nem mert egy kérdést se feltenni ettől a naptól."