Az őskeresztyén gyülekezet és János tanítványai elválasztották Jézust Jánostól. Úgy ábrázolták őket, mint akik szemben állnak egymással. Az evangélium szerint azonban mindketten a legszorosabban összetartoznak. Úgy mint a vőlegény a barátjával. Lukács a kettőjük kapcsolatát úgy ábrázolja? Én csak vízzel keresztelek." Ezzel foglalja össze János munkáját, úgy, hogy János mindig magára az eljövendő Messiásra mutat. Ha ezt nem látjuk, akkor Jánosból egy erkölcsi prédikátort csinálunk. A megtérés, amelyet János prédikál, nem egy felállított törvény elismeréséből áll, hanem a Messiás napjára való előkészülésben. Jézust úgy ábrázolja, mint bírót, aki ítélni jön. Úgy viszonylik Hozzá, mint rabszolga az urához. János igehirdetése megrendít, de azé, aki utána jön, életet ad. János a bűnök bocsánatára keresztel, Jézus keresztsége az életre. János a bűnbocsánatot hirdeti, de aki utána jön, a bűntől szabadít meg. Keresztelő János szerint: Jézus napja az ítélet napja; a búzának a konkolytól való elválasztása. Jézus azonban felhívja a népet, hogy búza legyen. Felhívását Izrael nem fogadta el, a farizeusok nem tértek meg, de nem is léptek fel János ellen. Heródes azonban munkájára a legnagyobb bizalmatlansággal tekintett és ezért mindent elkövetett, hogy a kellemetlen prédikátort ártalmatlanná tegye.