Mindennapi Kenyerünk

Mennyire őszintén elmond az Ige mindent! Nemcsak az emberről, hanem Jézusról is. Jézus nemcsak a hitetlenek miatt, nemcsak a szeretetlen kegyesség miatt szenvedett, hanem a tanítványok miatt is. Milyen fájdalom van ebben a kérdésben? Meddig tűrlek még titeket? " Jézus szenvedett azok miatt, akiket tanítványainak kiválasztott. Mennyire nem értették Őt meg ezek az emberek! Földi élete végén, és mennybemenetele előtt lett nyilvánvalóvá, hogy a tanítványok abból, amit Ő Isten országáról mondott, szinte alig értettek valamit. Péter nem értette azt, hogy kereszthalálát megjövendölte? Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg teveled." Teljesen értetlenül állnak a kereszt előtt, amíg a feltámadásban minden nyilvánvalóvá lett számukra. És a történelem folyamán hányszor ismétlődött: Jézus szenvedett az egyház miatt, mely Őt nem értette. Legyen ez a szenvedés számunkra drága. Drága azért, mert szenvedése miatt nem szakított vele, hanem türelmes szeretettel elhordozta. Olykor öröme is volt a munkájában, de mennyivel több bánata. Szenved a gyülekezetért, megdicsőült állapotában is. A Saul által üldözött tanítványokért Ő is szenved? Saul, Saul, miért kergetsz engem?" De számunkra nagy kegyelem, hogy ebben a szenvedésben hű maradt hozzánk, mint ahogy hű maradt a tanítványokhoz.

A krisztusi ember a másokért való ember. A magáét odaadó és nem a magáét követelő ember. Ez az adás csak Jézus által lehetséges. Egyik vallásos bölcs mondotta: Amit nem akarsz, hogy a másik veled tegyen, te sem tedd a másikkal. Ez egy bölcs szabály. Az ember jól felfogott érdeke, hogy a másiknak ne ártson. De a Jézus módszerétől különbözik ez a bölcsesség. Jézus nem valaminek az elhagyására, hanem valaminek a megtételére szólít fel mindet. A másokért való élet csak a Krisztus követésében lehetséges. Aki tanítvány, azzal már valami történt, mielőtt cselekedett volna. Életét nem a másik ember tette szabta, mely hasonlót hasonlóval viszonoz, hanem elkezdte a másik szolgálatát maga. Ez által az élet által leszünk részesei Krisztus. szolgáló életének. Isten országán kívül azt hinné az ember, hogy a másik ember hálátlanságán és gonoszságán múlik az, hogy szeretni tudjam, vagy ne. Jézus az ember figyelmét magára irányítja. A tanítványnak tudnia kell, hogy a másik emberért való szolgálata annak az életétől független. A szolgálat akadályát magamban kell legyőznöm. A döntő fordulatnak bennem kell megtörténni. Ezért közösségben kell állnom az Urral és részt kell vennem az Ő szolgálatában.

Vannak foglalkozások, melyekben nehéz jellemesen élni, sőt egyenesen lehetetlen. Ilyen volt a vámszedő foglalkozása. Ezek az emberek azért voltak gazdagok, mert segítettek a rómaiaknak a zsidókat kiszipolyozni. Ezért megvetett emberek voltak. Nemcsak népüket, de a hitüket is elárulták. Ilyen volt Máté. Sokat keresett, gazdag háztartást vezetett és róla mondja az Ige, hogy Jézus hívására, felkelt, elhagyott mindent és követő Őt". Ezt a csodát csak egyféleképpen lehet megérteni: Jézus volt, aki hívta. Rajta kívül senkit nem követett volna. Máté elhívásának a csodája nem kisebb, mint a bélpoklos megtisztítása. Az a vigasztaló ebben a történetben, hogy Jézusnál nincsenek reménytelen esetek. És mit tesz ez az ember, amikor megtért? Megtérésének örömére vendégséget rendez és erre meghívja a régi — meg nem tért — vámszedő kollégáit. Ilyen sem volt még a világban. Valaki a megtérését vendégséggel ünnepli. A megtérési történeteknél másképpen szokott esni a dolog. A megtértek elszakadnak a világtól és egy közösséget alkotnak a megtértekkel. Máté nem így tért meg: szereti addigi kollégáit is. Ez a Krisztus mintájára való megtérés. Máté mint a só. benne marad az ételben, mint a kovász a tésztában. Nagy igazságot fejez ki Máté megtérése: a legjobb megtért az. akinek a legtöbb meg nem tért barátja van. Akik így térnek meg. Máté mintájára térnek meg. És a régi kollégák elfogadják ezt a meghívást. Ők sem szakadnak el tőle.

Jézus munkájának a módja is felkeltette az emberek csodálatát. Nem a vallás szabályai szerint végezte munkáját. Nem szervez a mai értelemben vett vallásos közösséget, hanem prédikál, hirdeti Isten országát. Munkája nem elméleteken alapul, hanem a valóság felé fordul, hogy az élet — szolgálata által — megváltozzék. Munkájának irányát mindig az adott helyzet adja. Mit kíván a jelenben az Isten egy-egy meghatározott helyzetben. Beszél akkor, amikor rajta keresztül Isten üzen, ha nem üzen, akkor hallgat. Jézusban Isten kijelentése szüntelenül árad és megtölti az egész életet. Isten országa, melyet a próféta távolról szemlélt, Benne megjelent. Munkáját nem egy különös helyen, különös időben, hanem a világban, egészen világi módon végzi. Ő nem a templomban lép fel, mint az áldozó pap, vagy a zsinagógában, mint tanító, hanem a tengerparton, a hegyoldalon, az utcán, vagy egy magánházban. És egyet még meg kell jegyeznünk: Isten országát nemcsak szóval, hanem tettel is hirdeti. Ezek a tettek nyilvánulnak meg a csodákban, melyek kísérik igehirdetését.

Lukács pogány volt. Az Újszövetség írói mind zsidók voltak, kivéve őt. Hivatása szerint orvos, ezért is nyerte el annyi ember rokonszenvét. Jellemző vonása a történeti gond. Evangéliuma kezdetén elmondja, hogy könyve a legpontosabb kutatási munka eredménye. Keresztelő János fellépését hat történelmi dátummal jelölte meg. Evangéliumát a pogányok számára írta. Nincs benne semmi, amit egy pogány ember meg nem értett volna. A zsidó szavakat lefordítja görögre, hogy a pogányok megértsék. Evangéliuma az imádság evangéliuma. Jézust életének nagy eseményeiben úgy mutatja meg, mint imádkozót. Imádkozott, amikor megkeresztelték, a tanítványok kiválasztásánál, amikor először bejelenti halálát, megdicsőülésénél, és a kereszten. Evangéliumában különös helyet foglalnak el az asszonyok. A születés történetét Mária szempontjából mondja el. Beszél Jézus női követőiről, közöttük Máriáról és Mártáról Bethániában. Evangéliuma a magasztalás evangéliuma. Csúcspontját három himnuszban éri el: Mária énekében, Simeon énekében és Zakariás énekében. Evangéliuma az egész világnak szól, Krisztus mindenki Megváltója. Nincsenek kirekesztve a pogányok sem. Különösen szívén viseli a szegények ügyét. Jézus igehirdetésének az egyik központi gondolata? A szegényeknek az evangélium hirdettetik."

Milyen nagy dicséret, ha valakiről ezt el lehet mondani: Nem messze vagy az Isten országától. Ennél a dicséretnél csak egy nagyobb: Benne vagy az Isten országában. A kísértő két dolgot akar az emberrel elhitetni. Először azt, hogy keresztyén ember az, aki érti az igazságot. Másodszor azt, hogy keresztyén az, akit meghat az igazság. Az írástudóról, aki Jézusról beszélt mindkettőt el lehetett mondani. Értette Jézust és meghatotta, amit Tőle hallott. Milyen nagy dolog egy írástudóról ezt elmondani. És Jézus mégis azt mondta neki: Nem messze vagy. Van egy keleti közmondás: Az első lépés nehéz, de az utolsó lépésnek van meg a jutalma. Ki tette meg az utolsó lépést az Isten országa felé? Ki van benne, és ki nem messze tőle? Jézus szerint az van benne az Isten országában, aki az igazságot nemcsak megértette, akit az igazság nemcsak meghatott, hanem aki követi az igazságot. Aki legyőzi a megértés és a meghatódás kísértését. Jézus mondta egyszer, amikor anyja és testvérei keresték: Aki az én mennyei Atyám akaratát cselekszi, az nekem fitestvérem, nőtestvérem és anyám. Ez azt jelenti, hogy a családhoz tartozik. Benne van az Isten országában. Belül van a küszöbön, nemcsak közel van a küszöbhöz. Tegyem fel magamnak a kérdést: Közel vagyok-e az Isten országához, vagy benne vagyok-e Isten országában? Nagy dolog közel lenni, de veszedelmes dolog közel lenni. Mert aki közel van az Isten országához, elvesztheti az Isten országát.

Jézus készítgeti tanítványait arra, hogy megvetés, szenvedés és halál vár rá. És a tanítványok még mindig úgy értik, hogy Uruknak útja a földi hatalom és dicsőség felé vezet, melyből előkelő részt ad majd nekik is. Semmi sem mutatja jobban, hogy nem értették Jézust, mint az, hogy a kereszthalál közelében sem tudták félretenni hiúságuk kérdéseit. Milyen rosszul értették Jézust azok, akik a legközelebb álltak Hozzá. Életén nem vették észre, hogy Jézus gyülekezetében más az értékrend, mint a világban. Az Ő szemében az az első, aki tud utolsó lenni. Aki szolgálja a másikat, az a legnagyobb. Urunk abban lett legelső, hogy a legjobban megalázta magát. És vállalkozott a legnagyobb szolgálatra: a kereszthalálra. Aki Krisztus követésébe beáll, az többé nem magáért él. A tanítvány a másik emberért való ember. Világunknak erre a szolgáló emberre van a legnagyobb szüksége. A keresztyén ember életének az iránya ez: Nem a másik van értem, én vagyok a másikért. Keresztyén életünk nagy mulasztása, hogy csak önmagáért való élet lett. Isten ajándékainak elfogadója vagyok és nem továbbadója. Igy azonban nem épül Isten országa. És főként: nem épül általam.

Jézus életének a gazdagságáról beszél az evangéliumoknak az a híradása is, hogy szerette a gyermekeket. A gyermekek nem voltak a terhére amikor a szülők elhozták hozzá. Haragudott a tanítványokra, akik ezt meg akarták akadályozni. A gyermeki lelket vonzotta az Ő gazdag élete. Sok mindenre nem alkalmas a gyermek, amíg meg nem nő. Annyi mindent csak később sajátíthat el. De Jézust már a gyermeki szív is megértheti és Istennek a szeretetét annyiszor jobban megérti, mint a felnőttek. Ezért is mondta Jézus a nagyoknak, hogy legyenek olyanok mint a gyermekek. Sőt: A gyermekekben követendő példát állított elébük, úgy kell elfogadni Isten országát, mint a gyermekek. Példa számunkra a gyermeki szív fogékonysága. Milyen érzéketlen olykor a mi felnőtt szívünk Isten dolgai iránt. Példa a gyermek a függőségben is. Nem is gondol arra, amit mi nagyok olyan gyakran megteszünk, amikor függetlenítjük magunkat a mi Atyánktól. Végül példa egyszerűségben is. Bár látnánk Isten dolgait a gyermeki lélek egyszerűségében. Ezért tanítanak a gyermekek. Minden családban ők a felnőttek prédikátorai. Nem úgy, hogy beszélnek róla, hanem úgy, hogy a Krisztus tanítását számunkra megélik. Mennyivel többen követnék Urunkat, ha az Ő követői olyanok lennének, mint a gyermekek. Mennyivel többen értenék és szolgálnák.

Az ördöngős apja csalódott azokban akik Jézushoz a legközelebb álltak, de ez nem akadályozta abban, hogy Jézushoz menjen. Őbenne nem csalódott. Mert Jézusnál nem volt lehetetlen, ami a tanítványoknál lehetetlennek látszott. A kétségbeesett apa hite még Jézus előtt sem tudta legyőzni a hitetlenségét. Milyen megrendülten vall erről: Hiszek Uram, de légy segítségül az én hitetlenségemnek. Sokszor téves felfogásunk van a hitről. Azt hisszük, hogy elég, ha hitre jutottunk és akkor meg van oldva minden. Pedig hinni azt jelenti, mint állandó harcban állani a hitetlenséggel. A hit mindig győzelem a hitetlenségen, mert életünkben legtöbbször a hit mellett ott van a hitetlenség, harcban áll egyik a másikkal. Egyre azonban ügyelnünk kell: Ez a harc Jézus előtt, a Jézus erejével folyjék. Az Ő erejével bizonyosak lehetünk a győzelemben. A legnagyobb mulasztásunk az, hogy hitünket nem tápláljuk. Mert a hitnek is van élete és így táplálékra van szüksége. Egy ilyen táplálék az imádság. Egy ilyen imádságot mondott el a beteg gyermek apja. A másik táplálék az igeolvasást legfőképpen az Urral való élő közösség. A hitnek a hitetlenséggel való harca szép harc, mert a hit győzelméért folyik. De ebben a harcban lehet győzni és csatát veszteni. Mert nemcsak az győzheti le a hitetlenséget, hanem a hitetlenség is a hitet.

Jézus közöttünk szolgai formában jelent meg, és ez a forma mennyei dicsőségét elrejtette. A megdicsőülés hegyén Jézus felragyogtatta arcának elrejtett dicsőségét. Nem véletlen, hogy szenvedése bejelentése után következett dicsőségének megmutatása. Ezzel arra akarta övéit tanítani, hogy szenvedése és megaláztatása közben is dicsőséges Ur. A megmutatott dicsősége még nem teljes. Akkor fog a maga teljességében felsugározni, amikor visszajön a maga dicsőségében, ítélni élőket és holtakat. Földi életének dicsősége csak felvillanó, elmúló dicsőség. Péterék ezt elfelejtették és ezért javasolták, hogy a hegyről ne jöjjenek le a völgybe, hanem építsenek ott három hajlékot, egyet-egyet Mózesnek, Illésnek és Jézusnak, és maradjanak fenn a hegyen. Péter a három embert egymás mellé helyezte. Pedig Jézus fölül áll a törvényen és felül áll a prófétákon. Ezért kell egyedül Őt hallgatni, egyedül Őrá hallgatni. A Krisztus népe naponta imádkozza a Miatyánkban: Tied a dicsőség. Amikor ezt imádkozza, elismeri, hogy a dicsőség senki másé, csak az Övé. De ez a kérés azt is jelenti, hogy Övé legyen a dicsőség és ne az emberé. Mi annyiszor a Péter eszével gondolkozunk és egy sorba akarjuk állítani Jézust másokkal. Pedig Ő nagyobb mindenkinél. Felül áll mindenkin. Ezért Őt hallgassuk! Ez a felhívás Jézus megkeresztelésekor hangzott el először. De érvényes az idők végezetéig.