Jézus munkájának a módja is felkeltette az emberek csodálatát. Nem a vallás szabályai szerint végezte munkáját. Nem szervez a mai értelemben vett vallásos közösséget, hanem prédikál, hirdeti Isten országát. Munkája nem elméleteken alapul, hanem a valóság felé fordul, hogy az élet — szolgálata által — megváltozzék. Munkájának irányát mindig az adott helyzet adja. Mit kíván a jelenben az Isten egy-egy meghatározott helyzetben. Beszél akkor, amikor rajta keresztül Isten üzen, ha nem üzen, akkor hallgat. Jézusban Isten kijelentése szüntelenül árad és megtölti az egész életet. Isten országa, melyet a próféta távolról szemlélt, Benne megjelent. Munkáját nem egy különös helyen, különös időben, hanem a világban, egészen világi módon végzi. Ő nem a templomban lép fel, mint az áldozó pap, vagy a zsinagógában, mint tanító, hanem a tengerparton, a hegyoldalon, az utcán, vagy egy magánházban. És egyet még meg kell jegyeznünk: Isten országát nemcsak szóval, hanem tettel is hirdeti. Ezek a tettek nyilvánulnak meg a csodákban, melyek kísérik igehirdetését.