Jézus készítgeti tanítványait arra, hogy megvetés, szenvedés és halál vár rá. És a tanítványok még mindig úgy értik, hogy Uruknak útja a földi hatalom és dicsőség felé vezet, melyből előkelő részt ad majd nekik is. Semmi sem mutatja jobban, hogy nem értették Jézust, mint az, hogy a kereszthalál közelében sem tudták félretenni hiúságuk kérdéseit. Milyen rosszul értették Jézust azok, akik a legközelebb álltak Hozzá. Életén nem vették észre, hogy Jézus gyülekezetében más az értékrend, mint a világban. Az Ő szemében az az első, aki tud utolsó lenni. Aki szolgálja a másikat, az a legnagyobb. Urunk abban lett legelső, hogy a legjobban megalázta magát. És vállalkozott a legnagyobb szolgálatra: a kereszthalálra. Aki Krisztus követésébe beáll, az többé nem magáért él. A tanítvány a másik emberért való ember. Világunknak erre a szolgáló emberre van a legnagyobb szüksége. A keresztyén ember életének az iránya ez: Nem a másik van értem, én vagyok a másikért. Keresztyén életünk nagy mulasztása, hogy csak önmagáért való élet lett. Isten ajándékainak elfogadója vagyok és nem továbbadója. Igy azonban nem épül Isten országa. És főként: nem épül általam.