Sarkadi Nagy Pál Dr.

Jézus feltámadását nem szakíthatjuk el földi életétől. Jézus egész élete, megjelenése csoda. A történelem nagy csodája. Úgy, ahogy Jézus szava kifejezi: Én vagyok a feltámadás és az élet. Jézus megjelenése sugárzott az élettől. És földi élete már tanít hinni a feltámadásban, mint eseményben. Jézus élete teszi számunkra érthetővé a mindent megkoronázó csodát, hihetővé, szinte magától értetődővé a feltámadást. Jézus maga is egész életével egy nagyobb összefüggésbe tartozik: Isten országa összefüggésébe, melynek Ő a megtestesítője. Az Isten országa az élő Isten országa, melynek legmagasabb csúcsa Jézus. Jézus feltámadása pedig az élő Isten teljes kijelentése. Ez a csoda munkálkodik a történelemben, amíg Isten lesz minden mindenekben. Igy a feltámadás csodája nem csupán egy különös csoda, hanem az élő Istennek e világban való munkálkodása. Nem lesz nehéz a feltámadásban hinni, ha az élő Istenben hiszünk. Ha a feltámadás egy független esemény lenne, akkor egy hegyhez hasonlítana, mely a földről meredeken emelkedik az ég felé. Egy megmászhatatlan hegyhez, melyre az ember képtelen lenne feljutni. Jézus feltámadásában földi életétől kezdve egy állandóan emelkedő út vezet a csúcshoz, úgy, hogy az a közönséges ember számára is hitben elérhető.

A bethániai házban, melyben Jézus sokszor megpihen, betegség köszöntött be. Hát az is lehet beteg, akit szeret Jézus? Igen. A szenvedésektől senkit sem óv meg az, ha Jézus szereti. Az övéinek azonban nagy ajándéka, hogy betegségükben Hozzá fordulhatnak. És Jézus a felé fordulókat drága tanításban részesíti: Keresztjeink, szenvedéseink Isten dicsőségére valók. Azok, akik Őt szeretik, minden keresztjüket, szenvedésüket nem a maguk kívánsága felől, hanem Isten felől nézik. Mert a beteg ember, igehirdető". Az Istenért munkálkodó ember az, aki hitben hordja szenvedését. Jézus a Lázár betegségének célját ebben határozza meg? Hogy dicsőíttessék általa az Isten Fia." Azoknak a szenvedése, akiket szeret az Ur és akik Őt szeretik, nem elfedik, hanem kijelentik Isten dicsőségét. A szenvedés Isten kezében nem büntetés, hanem eszköze az Ő kijelentésének. A betegség lehet hálára indító ok mások felé, a nem betegek felé. Vizsgáljam meg, hogy szenvedésem kijelentése-e az Ő dicsőségének? Ha nem, a hibát ne az Urban keressem, hanem magamban. Tudok-e életemben helyet adni a szenvedés, igehirdetésének"? Ez akkor lehetséges, ha nemcsak Ő szeret engem, hanem én is Őt.

Jézusnak még nem jött el az órája, ezért kitér ellenségei elől. Jeruzsálemből, ahol kiéleződtek az ellentétek, elmegy csendesebb helyre és ott folytatja a munkáját. Jézus példája arra tanít, hogy olykor szembe kell szállni a hitetlenséggel, de néha hátat kell fordítani neki és magára kell hagyni. Azokkal, akik ellene fordultak, már nem tud mit kezdeni. El kell kezdeni a vetést máshol, mert Isten munkája soha sem állhat le. Meglepő, hogy az eredménytelen munka után Jézus túl a Jordánon, a pogányok között termőtalajra talál. Ezt olvassuk? Sokan hívének ott Benne". Voltak ellenszegülők, de voltak olyanok is, akik hálásan és kitárt lélekkel fogadták. Mert az Ige vetésének valahol mindig van eredménye. Ha vannak bezárkózó szívek, vannak nyitottak is. Pál római igehirdetéséről ezt mondja Lukács? Némelyek hittek benne, mások nem hittek." A Jézusért való munkának ez az állandó jellemvonása. Vannak, akik elvetik a felajánlott kegyelmet, vannak akik befogadják. Ezt vegye tudomásul az, aki Uráért dolgozik. A munkájában elért eredménytelenség ne keserítse el. Dolgozni kell az Urért, szívünkre véve az apostoli intést? Álljatok erősen, buzgólkodván az Ur dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban."

A bezárt ajtó védelmet nyújt az akolban lévő juhoknak. A keleti pásztor az ajtó elé feküdt, amikor a nyáj már benn volt az akolban. A juhokhoz csak rajta keresztül lehetett bemenni, így a juhok számára védelmet is jelentett. Jézus véd minket. Ő a juhoknak nagy pásztora és nagy védelmezője. Ott van övéi és az övéit fenyegető veszély között. De az ajtót nemcsak bezárják, hanem ki is nyitják. És az ajtó kinyitása után elindulhat a nyáj a tápláló legelő felé. Jézus ilyen ajtaja a tápláló, bővelkedő életnek. Benne találjuk meg, amire lelkünknek szüksége van. Gazdagabbak, megelégedettek leszünk, ha Őt követjük. Sokan azt hiszik Róla, hogy megszegényíti az életet. Pedig Benne gazdag életet, tápláló, legelőt" lehet találni. Nem szegényebbek, hanem gazdagabbak, kielégítettebbek lesznek azok, akik Őt követik. Én is az Ő juha lehetek és bővelkedő életének boldog részese. Ajtó-e Ő számomra? Olyan valaki-e, aki meghatározza életem folyását? Oltalma-e életemnek és betöltője-e lelki életem szükségleteinek?

Jézus az övéiért úgy van, mint a pásztor a nyájáért. A pásztor minden akarata jótétemény, vezetése segítség a nyája számára. A nyáj veszedelembe rohan, ha függetleníti magát a pásztortól. Jézus igazi pásztor volt. Az igazi pásztor ismeri a nyáj minden tagját. Szánakozik a sokaságon, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. A tanítványok az Ő kicsi nyája? Ne félj, te kicsiny nyáj." Péterhez az az utolsó parancsa, hogy legeltesse az Ő juhait. Mindegyik tanítványát egyéni pásztori gondoskodással kezelte. Milyen egyéni módon bánt Péterrel! Ha szükséges volt, bíztatta; ha kellett, megfeddte, vagy óvta. Húsvét után szólt hozzá a gyengéd szeretet hangján. Amikor a munka sodrában megfogyatkozni látta a tanítványok erejét, elvitte őket a puszta magányába pihenni. És ezt mondja szolgálatának végén Atyjának? Akiket nekem adtál, megőriztem." Krisztus a nyájtól önkéntes követést kíván, mert a pásztortól van a nyáj élete, fennmaradásának védelme. A juhok hallgatnak a pásztor szavára, mindegyiket néven nevezi. Ezért hagytak el a tanítványai érte mindent és követték Őt. Megtette a nyájért a legnagyobbat: életét adta értük. Jézus nyája az Ő áldozatából él. Élete az Ő életéből támadt. Ezt jelenti az Ige? Én ismerem az enyéimet és engem ismernek az enyéim."

Mennyi baja volt a meggyógyított vaknak! Az emberek kivetették őt maguk közül, mert meggyógyult. Azt lehetne mondani, hogy bizonyos tekintetben könnyebb volt az élete, amíg vak volt. Akkor magára hagyták. De amikor meggyógyult, amikor már látott, kezdték körül venni a nehézségek.: A megváltozott élet nem mindig könnyebb élet. Ez az ember vakon élhetett nyugodtan, de meggyógyultan már nem. Ennek az embernek a gyógyulásában van számunkra egy nagy tanítás: meggyógyultan nem szakítja meg Jézussal a kapcsolatát. Sőt azt mondhatjuk róla, hogy a Vele való kapcsolata szorosabb lett. Ezt olvassuk róla: Hiszek, Uram. És imádá Őt. Testi szemei után lelki szemei is megnyíltak. Megismeri Jézust, mint Isten Fiát, akit imádni lehet. Mostmár nemcsak testileg, hanem lelkileg is lát. Hisz Jézus szavának. Hit által lesz látóvá minden lelkileg vak. A kívülállók lelkileg vakon maradtak, közben azt hitték, hogy látnak. Jézus azokon a vakokon, akik azt hiszik, hogy látnak, nem tud segíteni. Jézus előtt két csoportra oszlanak az emberek: azok, akik hisznek Benne, új életet nyernek, de azok, akik nem hisznek, kizárják magukat megmentő hatalmának ajándékaiból. Melyik csoportba tartozom? A vakok közé, vagy azok közé, akiket Jézus lélekben látókká tett?

Az ember a bűn elkövetésében köteléket akar lerázni magáról, amelyről azt hiszi, hogy szolgaságban tartja. Ezt hitte a tékozló fiú is, amikor elhagyta az apai házat. Az ember nem tudja, hogy éppen a bűn által lesz szolga. A bűnnek az a nagy ámítása, hogy szabadságot ígér és közben szolgaságba dönt. Pál így fejezi ki ezt az állapotot: a bűn uralkodik rajtunk. Jézus azt mondja, hogy az igazság tesz szabaddá, melyet Ő hoz az Atyától. Minden megismert igazság felszabadító erejű. Mennyivel inkább ilyen a Krisztus által hozott igazság. Általa megszabadulunk az élet korlátaitól. A bűntől való szabadságot senki más nem adhatja Jézuson kívül. Ő azért jött, hogy ezt a szabadságot adja a benne hívőknek, Az Ur pedig a Lélek, és ahol az Urnak Lelke, ott a szabadság." Akik nem hisznek Jézusban, azt vélik, Hogy Ő nélküle is szabad emberek lehetnek. Pedig nem így van. Jézusnak sok ajándéka van számunkra. Ezen ajándékok közül az egyik a szabadság. A bűnös élet a bűn által megkötözött élet, a bűnön diadalmaskodó élet az Urnak szabadságában szolgáló élet. Jézus által lehet felszabadított az ember, aki szabad az Isten szolgálatára, felebarátja szeretetére. Mint felszabadult ember élhet és halhat meg.

Az ember nem hisz a kijelentett igazságnak. Szembekerül az igazsággal, eltaszítja magától az igazságot. Van-e számára nagyobb ítélet ennél? Az igazságtól való elfordulás az életre nézve a legnagyobb veszteség. Hát van nagyobb büntetés az ember számára, mint amikor fél az igazságtól, gyűlöli az igazságot? Jézus az igazságot azért adta, hogy általa szabadok legyünk. Mert a bűn az embert szolgává teszi. Erről beszél Pál: Nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem. Isten az Ő igazságát nem azért adja, hogy általa elítéljen, hanem azért, hogy az igazságot a kegyelem szolgálatába állítsa. Így az embert általa nem elpusztítani akarja, hanem megtartani. Nem azért mondja az igazságot, hogy az ember meghaljon, hanem azért, hogy éljen. Az igazság, amelyet Jézus hoz, nemcsak az embert mutatja meg, hanem megmutatja Istent is. Istent a maga valóságos igazságában és valóságos kegyelmében. Ezért az igazság életei szolgáló igazság. Életem nagy kérdése: Hogyan állok szemben az igazsággal? Elutasítom-e azért, mert látása fájdalmat okoz? Vagy pedig megmaradok mellette, mert a fájdalom a halálon át az életet munkálja.

Jézus magát a világ világosságának mondja. És az Ő világosságát akarja adni nekünk is. Ő világosságul kínálja magát a sötétségben veszteglő világnak. A világosság egyebek között azért is nagy áldás, mert a sötétségben láthatóvá teszi azt, ami egyébként láthatatlan. Aki kapta ezt a világosságot, látja a jó utat. Jól látja, hogy mi a rossz és mi a jó. Ezért nevezi a világosságot Jézus az élet világosságának. Mellette jól látja az ember nemcsak magát, hanem azt a világosságot is, amelyben él. Ezért lesz érvényes rá is a jézusi mondás? Ha ítélek is, az én ítéletem igaz". Ő világosságul kínálja magát az övéinek. Aki kapta ezt a világosságot, az mindig tudja, hogy merre haladjon. Mindig tudja: jó úton van-e a biztos cél felé. Aki Őt követi, nem járhat sötétségben. Jézusnak ezt a követelményét hányan hagyják figyelmen kívül, hányan megpróbálták Őt a sötétségben járva követni. Jézus ezt kifejezetten megtiltja. Az Ő világossága átformáló világosság. Aki Őt követi, annak el kell szánnia magát a Krisztust követő szent életre. Ezért mondja tanítványainak? Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Aki mellette sötétségben jár, hitelevesztetté teszi Őt a világ előtt. Akin az Ő világossága ragyog, az bizonyság mellette.

Jézusnál van az élő víz. Ez azt jelenti, hogy a szomjúhozó lélek megelégedést találhat Nála. Ő el tudja oltani a lélek gyötrő szomjúságát. Nála megnyugvás és felüdülés vár bennünket. De Jézus még többet is mond ennél. Az Ő elfogadásában az a csoda történik, hogy az élő víz — azon keresztül, aki ivott belőle — forrássá válik mások számára. Általa újabb szomjúhozó lelkek elégülhetnek meg. Tehát valaki nemcsak élvezője lehet az élő víz ajándékának, hanem továbbadója, terjesztője is. És itt érkezünk el életünk nagy kérdéséhez: Nem azért nem lett az életem áldássá mások számára, mert az, élő vízből" magam sem ittam? Szaporodnak-e a világban a hívő életek? Átmennek-é körülöttem az emberek a halálból az életre? Ha nem, akkor nem árad az élet vize életemen keresztül. Mennyi keresztyén élet hasonlít az eldugult csatornákhoz, melyek a vizet nem vezetik tovább. Mert csak az tud itatni másokat, aki maga is ivott. Urunk életét hívő életek viszik tovább. Árad-e az élet vize rajtam keresztül? Az is megtörténhet azonban, hogy a bűnöm miatt nem áradhat az élet vize mások felé. Kaliforniában egy folyó a tenger felé folyik, de a tengerbe sosem érkezik meg, mert a sivatag, amelyen átfolyik, elnyeli. Annyi hívő ember lelki élete hasonlít hozzá. Elindul, de elvész a körülötte lévő életek homokjában.