Jézusnak még nem jött el az órája, ezért kitér ellenségei elől. Jeruzsálemből, ahol kiéleződtek az ellentétek, elmegy csendesebb helyre és ott folytatja a munkáját. Jézus példája arra tanít, hogy olykor szembe kell szállni a hitetlenséggel, de néha hátat kell fordítani neki és magára kell hagyni. Azokkal, akik ellene fordultak, már nem tud mit kezdeni. El kell kezdeni a vetést máshol, mert Isten munkája soha sem állhat le. Meglepő, hogy az eredménytelen munka után Jézus túl a Jordánon, a pogányok között termőtalajra talál. Ezt olvassuk? Sokan hívének ott Benne". Voltak ellenszegülők, de voltak olyanok is, akik hálásan és kitárt lélekkel fogadták. Mert az Ige vetésének valahol mindig van eredménye. Ha vannak bezárkózó szívek, vannak nyitottak is. Pál római igehirdetéséről ezt mondja Lukács? Némelyek hittek benne, mások nem hittek." A Jézusért való munkának ez az állandó jellemvonása. Vannak, akik elvetik a felajánlott kegyelmet, vannak akik befogadják. Ezt vegye tudomásul az, aki Uráért dolgozik. A munkájában elért eredménytelenség ne keserítse el. Dolgozni kell az Urért, szívünkre véve az apostoli intést? Álljatok erősen, buzgólkodván az Ur dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban."