Jézusnál van az élő víz. Ez azt jelenti, hogy a szomjúhozó lélek megelégedést találhat Nála. Ő el tudja oltani a lélek gyötrő szomjúságát. Nála megnyugvás és felüdülés vár bennünket. De Jézus még többet is mond ennél. Az Ő elfogadásában az a csoda történik, hogy az élő víz — azon keresztül, aki ivott belőle — forrássá válik mások számára. Általa újabb szomjúhozó lelkek elégülhetnek meg. Tehát valaki nemcsak élvezője lehet az élő víz ajándékának, hanem továbbadója, terjesztője is. És itt érkezünk el életünk nagy kérdéséhez: Nem azért nem lett az életem áldássá mások számára, mert az, élő vízből" magam sem ittam? Szaporodnak-e a világban a hívő életek? Átmennek-é körülöttem az emberek a halálból az életre? Ha nem, akkor nem árad az élet vize életemen keresztül. Mennyi keresztyén élet hasonlít az eldugult csatornákhoz, melyek a vizet nem vezetik tovább. Mert csak az tud itatni másokat, aki maga is ivott. Urunk életét hívő életek viszik tovább. Árad-e az élet vize rajtam keresztül? Az is megtörténhet azonban, hogy a bűnöm miatt nem áradhat az élet vize mások felé. Kaliforniában egy folyó a tenger felé folyik, de a tengerbe sosem érkezik meg, mert a sivatag, amelyen átfolyik, elnyeli. Annyi hívő ember lelki élete hasonlít hozzá. Elindul, de elvész a körülötte lévő életek homokjában.