Sarkadi Nagy Pál Dr.

Jézus ebben a példázatban arra figyelmeztet bennünket, hogy a gyülekezetben olyan dolog történik, növekedik, amely Tőle teljesen idegen. Isten gyülekezetében nő a konkoly vetése. A meglepő a példázatban az, hogy a szolgák a vetést meg akarják menteni és a gazdánál gyomlálásra jelentkeznek. Hát nincs igazuk? És a gazda nemet mond erre a kérésre azzal az indoklással, hogy a gyomlálással tönkre teszik Isten magvetését, a búzát. A gyomlálást megtiltja Isten, mert aki gyomlálni akar, egyet elfelejt: azt, hogy ő is kegyelemből él. Azért él, mert Isten a gyomlálást még nem kezdte el. De megtiltja a gyomlálást azért is, mert az ember nem tud gyomlálni. Valahányszor az ember megpróbálta a gyomot gyomlálni, mindig rosszul csinálta: a búzát gyomlálta ki és a konkolyt hagyta meg. Nagypénteken Pilátus a tömeg elé tette a tiszta búzát és a konkolyt, Jézust és Barabást. És az ember Jézust nézte gyomnak és a konkolyt búzának. Nagypéntek óta tilos a gyomlálás! Meg akarta Isten mutatni, hogy mennyire nem az embernek a kezébe való a gyomlálás. De nem lehet gyomlálni azért sem, mert Isten a gyomlálással a hosszútűrése miatt késik. Nem tudják, hogy mit kérnek, akik a gazdát siettetni akarják. Isten a javunkra késik. És megtörténhet az Isten szántóföldjén az, ami a határunkban nem történik meg: holnap a konkolyból búza lesz. Mi lett volna Pállal, ha Isten a gyomlálást Damaszkusz előtt végzi?

Két dolgot mond az Ige a jó földről. Azoknak a lelke hasonlít hozzá, akik az Igét meghallják és megtartják. Meghallják, tehát nemcsak hallgatják, hanem az Igét megértik. Az Ige nemcsak a lelkük felszínét érinti, hanem elér lelkük mélyéig. Gyümölcsöt teremnek türelemmel. Ebben különböznek a köves és tövises talajtól. Nem a lelkesedés és a szalmaláng jellemzi őket. A jó föld nem az ember teljesítménye. A jó föld adatik., Nektek adatott, hogy Isten országának titkát értsétek" — mondta Jézus a tanítványoknak. A mag nem a világból veszi az erejét, hanem a világot legyőző Isten erejéből. Ezt mondja Jézus? Aki bennem marad, az terem sok gyümölcsöt". A mag függ a földtől, ez a tehetetlensége. De gyümölcsöt terem. Ez az ereje. Jézus a példázattal bátorítani akarta a magvetőt annyi eredménytelensége között. Nem számít, mennyi vetés megy kárba, végül mégis lesz aratás. Egy magvető sem hagyta abba még a vetést, mert sok magból nem lett termés. Az aratás kárpótol mindent. Aki elfogadja a vetés kockázatát, az fog aratni. Ha a tökéletes állapotra várunk, soha nem fogunk cselekedni. Jézus nem becsülte le a veszélyeket, de nem becsülte túl. A magvetés eredményéről szólt már Ézsaiás: Igy lesz az én beszédem, amely számból kimegy: nem tér vissza hozzám üresen."

Kiknek a lelke hasonlít a tövises talajhoz? Azoké, akik az Igét örömmel fogadják. Milyen ígéret a gyümölcstermésre! Szívükben elég mély a termőföld, az Ige magja kikelt és szépen elkezdett nőni. A baj ott volt, hogy vele együtt a tövisek is nőttek, mert a talajban már a tövisek ott voltak a vetés előtt. Az Ige meg is említ néhány tövist: a világi gondok, a gazdagság csalárdsága. A tövis ott van a földben magától, a tövist nem kell vetni. A bűn is ott van az emberi szívben. Az embernek nem kell megerőltetnie magát, hogy rossz legyen. Hogy valaki a menny felé menjen, meg kell neki mutatni az utat. A kárhozatba vezető utat magától is tudja. A gonoszt könnyű tenni. A jó megtételéhez meg kell feszíteni minden erőnket. Az Ige magvetését megfojthatja az élet, mert a tövisekben rettenetes erő van. Veszedelmes az is, hogy az ember nem veszi észre, hogy a tövisek hogyan szívják el a táperőt az életből. A tövises búzában nincs elegendő táperő mindkettő: a tövis és a búza számára. Ha a tövis nő, a búza elszárad. Az emberi szívben vannak bizonyos lelkierők. Ha a világ ezeket az erőket elszívja, nem marad semmi a Krisztus számára. Azért sem lehet két úrnak szolgálni, mert nincs a lélekben erő két úr szolgálatához. Mit kell tennünk? Táplálóanyaggal erősíteni kell a búza növekedését és ebben az esetben megtörténhetik a példázat fordítottja. A búza megfojtja a töviseket. Táplálni kell a lelkünket az Isten beszédével. Ez a legjobb küzdelem a tövisek ellen!

A sziklára esett mag gyorsan kinő, mert a sziklát a Nap átmelegítette. De mivel nem volt nedvesség a földben, a kikelt mag elszáradt. A lelkesedő igehallgatók hasonlítanak a kősziklára esett maghoz. Lelkesedésük tüze nemsokára kialszik. Az ilyen emberek könnyen csatlakoznak az egyházhoz, de könnyen el is szakadnak tőle. Felületes emberek. Amit ma megtanulnak, holnap elfelejtik. Semmit sem csinálnak komolyan, még a vallásosságukat sem. Az Ige azt írja, hogy a felszínes hit nem bírja a próbát. Nem tudja elviselni, hogy hite ellentétbe kerüljön a világgal. Csak az árral együtt tud úszni, de nem tud az árral szemben. Nem tudja elhordozni Krisztusért a szenvedést. Ezek az emberek felszínes emberek. Hitük a körülményektől függ. Azt várják, hogy Isten kímélje őket és melléjük álljon. Ha nem teszi ezt, könnyen otthagyják. Csak olyan Urat hajlandók szolgálni, aki ad, de olyant nem, aki elvesz. Nyomban megbotránkoznak. Olyan felületesen feladják a hitet, mint amilyen felületesen hinni kezdtek. A sziklás talaj elég volt arra, hogy a magot befogadja, de arra már nem, hogy felnövelje. Ássunk mélyre, mielőtt építkezni kezdünk, hitünk ne látszat-hit legyen, hanem valóságos hit. A kikelt növény nem azért szárad el, mert a mag rossz volt. A hiba nem a magban van, hanem a hallgatóban.

Jézus az Ige magvetésének eredményeit nagyon jól látja. Négy mag közül három rossz földbe esik. A példázatban Jézus az Ige hallgatóit osztályozza. Vannak olyan lelkek, melyek hasonlítanak az útfélhez. Vannak igehallgatók, akiknek a szívét keménnyé tette a munka, a bűnös vágyak vagy a könnyelmű élet. Különösen hangzik, de mégis így van: az Ige terméketlen hallgatása is keménnyé teheti a szívet. Pál is beszél róla: az Ige a hallgatók számára, halál illatja halálra lehet". Ha valaki sokat hallgatja az Igét, de nem fogadja be, annak mind jobban és jobban keményebb lesz a szíve. Márk elmondja, hogy a Sátán elkapja az útfélre esett magot. Az Ige szerint gyorsan, azonnal jön. Egy roppant szorgalmas ellenség. Siet elkapni a kemény szívre esett magot. Tudja, hogyha késik, a hallgatónak van ideje a megtérésre. Ezért jön ilyen gyorsan. És olyan könnyen elviszi az Igét, mint a madár felcsípi az útfélre esett magot. Félelmetes dolog még elgondolni is: a Sátán tönkre teheti Isten magvetését. A templom kedves tartózkodási helye, mindig ott van, soha nem késik el. Milyen jó lenne, ha a hívek számolnának jelenlétével. Mert hatalma az emberi szív állapotától függ. Számára a kemény szív könnyű zsákmány. Ezért a legjobb védekezés az Ige intése: Ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.

Márk elbeszélése szerint ez az első példázat, melyet Jézus elmondott. Jézus a magvető képében magát látta. Együtt érzett a magvetővel abban a türelemben, ahogyan a magot hagyta nőni. A csalódásban, amikor oly sok mag kárba veszett. A magvető örömében, mely előre látja az aratáskor megtelő csűröket. Úgy tekintett Jézus az ember lelkére, mint talajra. Alkalmasnak tekintette arra, hogy a maga aratását megtermelje rajta. Mert az emberi szív az Ő mennyei aratásának a talaja lehet. Megbecsülte Jézus az emberi lelket, de nem becsülte túl. Talajt látott benne csupán. Ahogyan a legdúsabb, legtermékenyebb talaj sem terem magától, úgy a leggazdagabb élet is tehetetlen marad magában. Az emberi élet is magában hordozza az, elemeket", hogy valami dicsőséges váljék belőle, de magától soha nem képes ezt megvalósítani. A Magvető közénk jón az élet magvával. Az Ige magvában élet szunnyad, mint a magban. Szívünk a talaj. És mit tesz az Ige? Azt, amit a mag a földdel. Szívünk földjét bevonja a maga életkörébe, részesévé teszi az ő életének.. Aki Krisztusban van, új teremtés az." —, Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." Mint ahogyan a halott földből élő növény jő elő, úgy emeli Jézus a már halott életrészecskéket a maga magasabb életébe. Addig folyik ez a csodálatos áthasonulás, amíg megérkezik a kalász. Az életnek ez a titokzatos munkája, mely által a holt anyagot egy magasabb rendű anyaggá változtatja, ez lebegett Jézus szeme előtt, amikor magát Magvetőnek nevezte.

A gonosz ellenünk való harcában az a veszedelmes, hogy követeit az ártatlanság színében küldi hozzánk. Igy akar minket becsapni. Még az Isten szolgájának és gyermekének a ruháját is felveszi, hogy megnyerje a hívek bizalmát. Ezek az emberek azt vallják, hogy keresztyének, de szívükben hűtlenek a Krisztus ügyéhez. Jóknak látszanak, de belül farkasok. Urunk megmutatja a felismerés legjobb módszerét. Figyelnünk kell az életünk gyümölcseire. A rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. A gonosz a juhok ruhájában megzavarja és megrontja az Isten gyülekezetét. Megrontja a gyülekezet bizonyságtételét, mert ezeknek az embereknek a hamissága kiábrándítja a kívülállókat az Isten ügyéből. A hamis prófétákat könnyebb követni, mint az igazakat, de ez a követés később keserű csalódásban végződik. Azt mondja az Ige róluk, hogy ragadozó farkasok. Krisztust a maguk anyagi érdekeiért szolgálják. Életüket az Ő ügyében nem elveszteni akarják, hanem megnövelni. A maguk dicsőségét keresik, a maguk hatalmát munkálják. Mi a keresztyének helyes bánásmódja velük szemben? Őrizkedni kell tőlük. Nem kell vallási vitákba ereszkedni velük. Várni kell nyugodtan az Isten ítéletére, ami végül leleplezi őket. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék. Az Isten népére az tartozik, hogy a lelkek megítélésének ajándékával felismerje őket és ne tévessze őket össze Krisztus követőivel.

Jézus számára nehéz munkát jelentett, hogy tanítványait a munkából kihívja és a világhoz fűződő szoros kötelékeiket eloldja. Ő nagyon jól tudta, hogy milyen nehéz a kevesekhez tartozni. Nem a tágas kapun átmenni, melyen keresztül az emberek tömege özönlik. Nem olyan úton kell járni, melyet mindenki vállal. A tanítványok élete olyan vállalkozás, melyet természete szerint nehezen választ az ember. Jézus elmondja, hogy megéri a keskeny úton való járás a nagy áldozatot, mert az életre visz. Az életért érdemes minden lemondás. Nem lehet más úton járni annak, aki az életre akar eljutni Mit jelent a, keskeny út " jelképes kifejezése? Jézus tanítványait olyan embereknek jelöli meg, akiknek az élete korlátozott élet. A Krisztus személyéhez és követéséhez kötött élet. A Krisztus útján való járáshoz szükséges önmegtagadás, sőt az egész életnek az odaadása. Ezt az utat kevesen járják, mert nem adják fel sokan magukat Istenért az Ő országáért. A széles úton fáradság nélkül mehet. Sokat lehet rajta kapni és keveset kell érte adni. Aki rajta jár, nem jut feszültségbe a világgal. Még a vallás álarcát is hordozhatja rajta. Isten útja mindig magányos út volt. Magányos volt rajta Mózes, Illés, Jeremiás és a Jézus útja. Annyiszor egyedül marad rajta az ember.

Azért nem kell aggodalmaskodnunk, mert vele semmit el nem érünk. Általa az ember egy centiméterrel sem növelheti meg magasságát. Nem érünk el vele semmit, ha az aggodalmaskodásra rápazaroljuk minden erőnket, sőt egész életünket. Az aggodalmaskodás által az élet nem lesz könnyebb, a beteg nem lesz egészségesebb. Általa az élet nehezebb lesz és nem könnyebb. Miből születik az aggodalmaskodás? A jövőtől való félelemből. Jézus azt tanította, hogy elég minden napnak a maga baja. Ő ad erőt arra, hogy egy nap terhét hordozzuk. De arra már nem, hogy az eljövendő napok terhét is viseljük. Mert az ember soha sem egy nap terhe alatt törik össze, hanem több nap terhe alatt akkor, amikor a jövő terhét áthozza a mai napra. Az idegen istenek nem adnak békességet, hanem félelmet és aggodalmat a jövőtől, a haláltól és a szegénységtől. Az aggodalmaskodást egyedül Isten által lehet legyőzni. Ahol az igaz Isten van, ott összeomlanak a bálványok, de csak előtte omlanak össze. Az aggodalmaskodást Ő űzi el egyedül. Aki elhiszi, hogy Isten az Ur és az Ő Atyja, annak számára az aggodalmaskodás értelmetlen. Minden az Ő kezében van és nem a miénkben. Ezért az aggodalmaskodást nem lehet értelemmel legyőzni, hanem csak hittel.

Az Ige beszél arról az emberről, aki két úrnak akar szolgálni, aki szívét két úr között akarja megosztani. A Sátán nagyon ravasz ellenség. Nem kéri magának egész életünket, csak a felét. Miért? Azért, mert tudja, hogy aki szívének felét nekiadta, az az ő embere. Isten oldalán csak az áll, aki egész szívvel ott van. Miért veszedelmes betegség a megosztott szív? Azért mert az ember ezt a betegséget nem érzi. Vannak betegségek, melyek azért veszedelmesek, mert nem fájnak és így a betegek nem mennek vele orvoshoz. A megosztott szívű ember kegyes embernek mutatja magát, de úgy él mint a világ fiai. Nem szakítanak nyilvánosan Istennel, de csak fél szívvel vannak vele. Helyet ad a szívében az Istennek, de ugyanakkor szállást ad a gonosznak. Miért akar az ember két úrnak szolgálni? Azért, mert életét nem meri egészen Istenre bízni. A pénzben az élete biztosítékát keresi. Isten ügyének ebben a világban a Mammon ártott a legtöbbet. Az idegen Istenek közül a Mammon a legerősebb. Még az Isten magvetését is meg tudja fojtani. Mennyi embert kiábrándított már Krisztus ügyéből a vallásos emberek pénzszeretete! A megosztott szív betegsége nehezen gyógyítható betegség. Azért is, mert az ilyen ember magával a legjobban meg van elégedve, nem tud semmit a bűn elleni küzdelemről. Nem tudja őket használni az Isten, mert hamis keresztyénséget mutatnak a világ felé. Mit csinál az Isten vele? Az ilyen szívet bűnbánatban összetöri. Különbség van a megosztott szív és az összetört szív között. Az összetört szívet tudja újjáteremteni az Isten.