hitvallás

Egy kínai keresztyén prédikátor így magyarázta ezt egyszer: A hajónak benne kell lennie a vízben, de a víznek nem szabad benyomulnia a hajóba. A keresztyén ember is benne él a világban, nem futhat ki belőle, csak a világ ne éljen benne, az ő lelkében.

Ha szent volt az Ótestamentum népe, ezerszeresen szent az Újszövetség népe, mert a legszentebb valami: a Szentháromság Isten második személyének szent vére pecsételi el őt Isten örök tulajdonául.

Isten népének másnak kell lennie, mint bármely népnek ezen a világon. Neki különös hivatása van: az Úr nevének hordozója, és dicsőségének munkálója ezen a földön a népek között

Csodálatos dolog az, hogy a vallás és az erkölcs milyen szoros ok és okozati kapcsolatban vannak egymással! Amilyen valakinek a dogmatikája, olyan az etikája. Amilyen a vallása, olyan az erkölcse. Amilyen a hite, olyan az élete. Amilyen az Istennel való kapcsolata, olyan az emberekhez való viszonya is.

A hívők mindig is tanították egymást, hogyan kell Isten dolgairól, a hitükről vallást tenni. A régiek ezt nevezték át-adásnak és a vissza-adásnak. Ha valaki egy keresztyén gyülekezethez akart csatlakozni, előbb átadták neki a hitismeretet, amit minden keresztyén vall, ez volt a tradíció, majd az illető, amikor felvétett a gyülekezetbe, konfirmált, megkeresztelték, visszaadta, „visszavallotta” azt a gyülekezet közösségében, ezt volt a reddició. De ezt fejezi ki a szép görög szó, a homológia is, az egy nyelvvel, egy értelemmel, közösen mondott vallástétel. Ezt tesszük mi is, ha kereszteléskor, úrvacsorakor elmondjuk az Apostoli Hitvallást.