Szentek legyetek!

A szent életet az Újtestamentum nem úgy állítja a hívő ember elé, mint egy ideált, eszményt, hanem mint személyes kötelességet. A szent életet az átlagember, sőt, sok keresztyén ember sem tartja nagyon vonzó dolognak, mert nem tartja elég gyakorlatias életformának. Pedig a szentté-lételtől nem kell visszariadnunk. Nem kell mosolyognunk fölötte, nem kell kétségbeesnünk miatta, hanem egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy ezt kívánja és várja az Úr minden Benne igazán hívő embertől!

Ne úgy képzeljük el a szent embert, ahogyan ábrázolják! Ahogyan például homályos templomok üvegfestményein láthatjuk: vértelen, gyámoltalan, együgyű, ábrándosan áhítatos megjelenésükben! Így valóban nem vonzó ez az életforma a huszadik század rohanó, gyakorlatias embere számára. A szentség nem valamiféle beteges lelkiállapot, nem túlzó vallásoskodás - hanem éppen a legteljesebb lelki egészség, lelki épség és szentség hiánya jelenti a lélek betegségét. Minden igazán Istenben hívő keresztyén ember szent ember! Az Ó- és Újtestamentum eredeti nyelvén a “szent” szó eredeti jelentése az, hogy elkülönített, Isten számára félretett. Például az ótestamentumi istentiszteleten használt ruhák vagy edények szent ruhák és szent edények voltak. Nem olyan értelemben, hogy a szentségnek valami földöntúli dicsfénye ragyogott fölöttük, úgy, hogy alig lehetett rájuk tekinteni vagy megérinteni, hanem közönséges ruhák és edények voltak azok, csak a közönséges használatból elkülönítve és kivonva, fenntartva az Isten házában való használat céljaira. Minden keresztyén embernek ilyen értelemben kell szentnek lennie. Jézus Krisztus kiválasztott bennünket Önmaga számára. Azt akarja, hogy különbözzünk más emberektől, a világtól. Önmagunkat és minden képességünket az Ő számára tartsuk fönn, Őhozzá tartozzunk, és az Ő életét éljük! Ahogy Igénk mondja: “Hanem amiképpen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.” (1Pt 1,15)

Ennek a szentségnek a vonásait szeretném most fölvázolni. Hadd említsem itt most rögtön, hogy ez a szentség nem elmélet, hanem egészen gyakorlati dolog. Nem ábránd, hanem valóság. Nem érzelmi állapot, hanem magatartás. Nem elv, hanem cselekvő élet! A szentség mindenekelőtt tiszta életet, mégpedig tiszta szívből eredő tiszta életet jelent. A tisztaság a bűntől való megtisztulást jelenti. A tisztaság minden olyan gondolatnak, érzésnek és cselekedetnek a megtagadását jelenti, ami ellenkezik az Isten akaratával. Isten a bűnt gyűlölő, a bűnnel szemben állást foglaló, és a bűntől magát elkülönítő Isten. Arról lehet felismerni, hogy találkoztál az Úr Istennel, hogy utálod a bűnt. Hogy kezd fájni a bűn. De nem a mások bűne, hanem a magadé. És nemcsak a bűn nagy általánosságban, hanem a te felismert bűneid, nevükön nevezve valamennyit. Ismered-e egyáltalán a bűneidet, és a felismert bűneidet szereted, dédelgeted, rejtegeted-e? Szemet hunysz-e fölötte, vagy utálod, és szeretnél megtisztulni tőlük? Gyakran figyelmeztet az Ige, hogy “ne szabjátok magatokat e világhoz!” (Róm 12,2) Azt jelenti ez, hogy aki lényegileg a Krisztusé, az másképpen gondolkozik, cselekszik és beszél, mint aki nem a Krisztusé. A tisztaság azt jelenti, hogy elfordultál a bűntől, hátat fordítottál neki.

Isten a mértékét, szabályát, mintáját is megadta a tiszta életnek. A mi számunkra nem a világ a minta, nem a világ kívánságai szerint élő, akármilyen kiváló ember, még csak nem is egy tiszteletre méltó, komoly keresztyén ember élete. Így nagyon hamar megelégednénk a magunk tisztaságának mértékével. Nem is egy újtestamentumi szentnek, egy Pál apostolnak vagy János apostolnak az alakja, hanem “amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek”! A szentté-létel mértéke maga Jézus Krisztus, Istennek emberi testben való megnyilatkozása, Aki abszolút tiszta volt minden bűntől! Azt mondtuk, hogy a szentség tiszta életet jelent. Ez a tiszta élet azonban csak tiszta szívből eredhet. Azt mondja Jézus: “A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.” (Mt 15,19) A szív a legmélyebb gyökere, a rejtett gyökere énünk mindenféle megnyilatkozásának. Könnyű dolog tisztának látszani kívülről önmagunk és mások előtt, de az Úr a szíveket vizsgálja, és Ő tudja, hogy mi van a mélyben, mélyen bent a szívekben. Senki sem lehet igazán tiszta életű tiszta szív nélkül. Legföljebb csak begyakorolhat bizonyos tisztának látszó cselekedeteket, felölthet magára bizonyos tiszteletre méltó szokásokat, magatartást, de ha a szíve nem tiszta, akkor a legjobbnak látszó szándéka is mindig tisztátalan marad!

Mi hát a tiszta szív? Persze, nem bűntelenség, mert bűntelenség nincs a földön - majd csak a mennyben lesz. Akkor tisztul meg egy szív, amikor megtelik szomorú bűnbánattal. Odamegy Krisztushoz, a bűntelen Megváltóhoz, és amikor az ilyen bűnbánó szív - nem az agy, hanem a szív - elfogadja a bocsánatot, amit Isten ingyen kegyelemből ad a Krisztus drága véréért! Így érthető az a nagyon drága kijelentése az Istennek, hogy a Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől. Éppen a szívet tisztítja meg ez a szent vér minden bűntől! A tiszta szív tulajdonképpen új teremtés az emberi természetben, Isten teremtő művének az eredménye. Ezért fohászkodik a zsoltáríró bűnbánó imádságban így: “Tiszta szívet teremts bennem, oh, Isten!” (Zsolt 51,12) Ezt a tiszta szívet tehát, maga Isten teremti. Nem a régit gyúrja át, nem azt lényegíti át, hanem egy újonnan teremtett szívet ad. Ezt is ajándékba, ingyen adja. Azért nevezi a Szentírás a szívnek ezt a megtisztulási folyamatát újjászületésnek, helyesebben újonnan születésnek, mert az azt jelenti, hogy valami, ami eddig nem volt, most lett. Nem a régiből formálódott át, hanem egészen újonnan született a világra. Valami, ami eddig nem volt bennem, Isten teremtő műve folytán létrejött bennem. Ez a valami éppen a tiszta szív, az új szív. Ezzel a szívvel lehet csak tisztán szeretni, szolgálni az Istent. Ezzel az új szívvel lehet csak szívből utálni a bűnt, csak így lehet szívből tiszta az élet. Szentek legyetek! Ennek az isteni követelménynek való engedelmesség ott kezdődik, hogy igaz bűnbánattal és alázattal vidd oda a tisztátalan szívedet! Fogadd el Őt mint Isten Fiát, Aki drága vérén váltott meg téged mindenféle tisztátalanságból. Hit által fogadd el azt a minden bűntől megtisztított új szívet is, amit Ő ad neked. Tiszta szív nélkül csak képmutató farizeus lehetsz, de szent soha! Ne feledd, hogy a szent élet tiszta szívből származó tiszta életet jelent.

Egy további eleme a szent életnek a hétköznapi élet kötelességteljesítésében megnyilatkozó hűség. Manapság nagyon hiányzik ez a hűség sajnos még a keresztyén emberek életéből is. Egy angliai konferencián elhangzott előadásban olvastam azt a megállapítást, hogy korunk egyik jellemző tünete az, hogy alig lehet olyan embert találni, aki igazán becsülettel végzi a napi munkáját. Lehetőleg minél kevesebb fáradsággal minél nagyobb eredményeket elérni, személyes érdekeket előtérbe helyezni, bármilyen, sokszor nem tiszta eszköz árán minél többet szerezni. Nyereségvágy, önző materializmus - ez a legtöbb munkálkodás alaphangja. Úgy látszik, mintha senkinek sem telne kedve a saját munkájában, vagy legalábbis abban, hogy azt jól végezze. Mintha kihalt volna az emberből a szolgálat idealizmusa. Kedvetlenül, kényszeredetten, terhes igát húzva robotolnak. És az a konferenciai előadó megállapítja végül, hogy korunknak ettől a lelkületétől sajnos nem mentesek a keresztyén emberek. Nos, testvéreim, Krisztus a mai világban is egész bizonyosan másképp élne és dolgozna, mint mi!

Amikor Jézus emberi testben jelent meg a földön, legfőbb jellemvonása az volt, hogy tökéletesen betöltse Annak az akaratát, Aki Őt küldötte, hogy foglalatos legyen az Ő Atyjának dolgaiban, hogy teljesen elvégezze mindazt, amit el kellett végeznie. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Nyugodt lelkiismerettel mondhatta a keresztfán, hogy: “Elvégeztetett!” Elvégeztetett mindaz, ami rábízatott! Harminchárom évéből, amit a földön töltött, harminc esztendeig Józsefnek és Máriának volt alávetve, engedelmesen és alázattal szolgálva a názáreti otthonban, az ácsműhelyben. Ő teljes hűséggel ott is az Isten akaratát teljesítette, és saját Isten-keze érintésével szentelte meg mindörökre az emberi munkát. Azután, amikor megváltói szolgálatára indult, sohasem kímélte önmagát, minden pillanatát Istennek és embereknek áldozott, hű szolgálattal töltötte. Hűséges és engedelmes volt mindhalálig.

“Amiképpen szent az, aki elhívott titeket" - vagyis a Krisztus -, “ti is szentek legyetek” - ugyanúgy! A szent élet a legteljesebb hűséget jelenti a hétköznapi kötelességek teljesítésében. Hűséggel, teljes szívvel, lélekkel, kedvvel, lelkesedéssel és erővel végezni azt a munkát, ami kinek-kinek a napi kötelessége. Gyakorlatilag a szentség azt is jelenti, hogy keresztyén ember jobb munkás, akár fizikai, akár szellemi értelemben véve, mint akármelyik nem keresztyén ember. A szent ember a hétköznapi életben is minden feladatát jól és teljesen elvégző ember! Isten adott nekünk világi feladatokat is, amiket vagy egy hivatalban, vagy egy szántóföldön, vagy egy villamoskocsin el kell végeznünk. Ő azt várja tőlünk, hogy végezzük azt olyan szívvel, mintha Neki cselekednénk azt! Így lehet a robotból áldásos munka, a foglalkozásból hivatás. Ez visz örömet a szolgálatba! Ha Isten akaratát, szándékát, számomra kijelölt útját látom a hétköznapi teendőimben, ez a boldog felismerés megédesíti, drágává teszi azokat. A szent ember Istennek engedelmeskedve szolgál a világban is mindenütt. “Szentek legyetek” - az ugyanaz, mint az, hogy légy hű mindhalálig a hétköznapi kötelesség teljesítésében is!

Hogyan lehetséges ez? Ugye, ez a legfőbb kérdés! Bár igazán ez volna mindnyájunknak a legfőbb kérdése! Bár a szívünk mélyéről tudnánk keresni a szentté-létel módját! Akkor örömmel tudnánk fogadni a feleletet, hogy a szent élet az Élő Krisztus élete bennünk! Nem a mi természetes életünk, hanem az Ő élete! Neki kell élnie és uralkodnia bennünk! A szentté-létel titka az, hogy Krisztus az Ő Szentlelke által behatol egy szívbe, és ott átveszi az uralmat. “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek” - olvassuk János evangéliumában. (Jn 1,12) Igen, akik befogadják Krisztust, azokat mintegy adoptálja Isten. Újjászületnek, beleszületnek egy nagy családba, az Isten családjába, a szentek családi közösségébe. Fogadd be hát te is a szívedbe Krisztust, hogy szentté lehess teljes életedben, miképpen szent az, Aki elhívott téged!

Ámen.

Dátum: 1947. augusztus 10.

Egy külföldi újságban olvastam a minap egy érdekes cikket. Írója az atombomba borzalmas lehetőségeivel, egy tervbe vett, háromszáz méter hosszú holdrakéta építésével, és a Hold jövendő birtokbavételének kilátásaival foglalkozik. Így fejezi be cikkét: Ébredj fel, emberiség, őrült hatalmi vágyadban önmagad pusztítod el! Ébredj föl utópisztikus álmaidból, és gondold meg, hogy békében, jólétben és boldogságban is élhetnél e földön! De ez csak úgy érhető el, ha nem engedjük magunkat többé a gyűlölet által vezettetni, hanem a legmagasabb kozmikus törvény, a szeretet által. - Nos, az újságírónak tökéletesen igaza van. Ehhez hasonló bölcs tanácsok már nagyon sokszor, és az egymás ellen acsarkodó földrészek minden oldaláról elhangzottak! Nem kétséges, hogyha a gyűlölet helyett a szeretet törvénye uralkodnék a világon, valóban békességben, jólétben és bőségben élhetne az emberiség itt a földön. De azt mondani a gyűlölködő embernek, hogy te ezután ne haragudj, hanem bocsáss meg és szeress, körülbelül ugyanaz lenne, mint egy halálos betegnek azt mondani: Kelj fel, és légy egészséges! Az a beteg azonban kénytelen lenne elismerni, hogy: Nem tudok, nincs hozzá erőm! Ugyanígy a természeti ember is csak ugyanezt mondhatná: Tudom én jól, hogy szeretettel minden vitás kérdést el lehetne intézni, és meg lehetne változtatni az egész világ arculatát, de én képtelen vagyok erre a szeretetre! Én csak gyűlölni tudok! Aki még mindig abban a téves illúzióban ringatja magát, hogy az ember akár neveléssel, akár rendőri karhatalommal, vagy szigorú törvényekkel, büntetéssel, vagy akár a jólét emelésével, a társadalmi rend megváltozásával javítható, az nagyon elmaradt a világtól! Az tudományosan is nagyon régi, és túlhaladott álláspontot vall.

Az egyik svájci újság közöl egy igen érdekes pszichológiai tanulmányt az emberről. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a tanulmányt nem teológus, nem egyházi ember írta. Rettentő élményei megtanították arra, hogy az emberről alkotott képet revideálni kell. Többek között erősen kétségbe vonja, hogy az ember morális lény. Mi az ember? - kérdezi. Amit mi embernek nevezünk, az mind csak vakolat, amit ha csak kicsit megkarcolunk, lehullik, és kilátszik, ami alatta van: a vadállat. Sőt - mondja tovább - még az állatnál is rosszabb. Az állat nem gondolkodik, nincs morálja. De van egy bizonyos mértéke és törvényszerűsége, aminek kereteiből nem tud kiesni, képtelen kilépni. Az ember viszont tud gondolkozni, és vannak morális ismeretei. De minden moralitást le is rázhat magáról, és teljesen immorálissá tud válni. Azok az emberi szörnyetegek, akik a közvélemény szerint is csak akasztófát érdemelnek, csak mennyiség, de nem minőség tekintetében különböznek egyéb emberektől - tőlünk, tőled és tőlem. Azok is emberek, mint mi, és mi is emberek vagyunk, mint ők. Ott van pl. egy apa, aki dühében megüti a gyermekét, vagy egy sértett önérzetű ember, aki állatot kínoz. Ugyanazok a tünetek kicsiben, mint a nagy gonosztevők gátlástalan kitöréseiben. Az ember tud udvarias lenni, tud művelt lenni, részvétet és segítőkészséget tanúsítani, szeretetre méltó lenni. De mindez csak vakolat, ami rögtön leválik, mihelyt megszűnnek azok a társadalmi föltételek, amelyekre szabva voltak. Harmonikus életkörülmények között nem nehéz az embernek a jó oldaláról mutatni magát. De amint megzavarja valami ezt a harmóniát, rögtön lehullik minden. Az a bizonyos kultúr-vakolat legföljebb az egyiknél vastagabb, mint a másiknál. Az egyikhez talán szilárdabban tapad, mint a másikhoz. De csak vakolat marad! S ami azután alatta van, az a legszörnyűségesebb valami. Elszomorító tanulmányát Schiller egy idézetével fejezi be: “Veszedelmes dolog felébreszteni az oroszlánt, pusztítva tépnek a tigris fogai, de a szörnyűségek szörnyűsége az eszét vesztett ember.”

Nagyon tanulságos dolog megfigyelni, hogy ez az újságíró tapasztalati és tudományos, pszichológiai vizsgálódások alapján majdnem ugyanoda jutott, mint ahova Pál az isteni kijelentés alapján. Pál a test cselekedeteiről ezt írja: “A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók.” (Gal 5,19-21) A test cselekedetei az Újtestamentum szóhasználatában ezt jelentik: az ember cselekedetei, amit az ember cselekedni képes. Tehát maga az ember, a maga legbelsőbb lényegét tekintve. Az a valami, ami a vakolat alatt van. Itt nem egy bizonyos emberről beszél az apostol, nem egy gonosztevőről, egy akasztófavirágról, hanem az emberről, az emberi fajtáról, az emberi nemről, amihez te is hozzátartozol, meg én is. És nálad is, nálam is a különböző vastagságú kultúrvakolat ilyen dolgokat leplez. Ezek a mi, a mi énünk cselekedetei, és már nagy lépéssel jutottunk előbbre a gyógyulás felé, ha még azt is elismerjük, hogy mi önmagunktól nem is tudunk mást cselekedni, csak a testnek ezeket a szörnyűséges cselekedeteit. Hiába tudjuk mi azt, hogy szeretni sokkal szebb dolog, mint gyűlölni és haragudni, és teljesen hiába buzdít rá jóakarattal valami erkölcsprédikátor, hogy emberek, ne gyűlöljétek, hanem szeressétek egymást, legföljebb elismerjük, hogy talán igaza van. Ám el kell ismernünk, hogy képtelenek vagyunk reá.

Igénk, amikor fölsorolja a test cselekedeteit, így folytatja: “De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5,22) Nagy ellentétet fejez ki ez a “de”. És valóban óriási különbség van a test produkálta cselekedetek és a Lélek produkálta gyümölcs között. A gyümölcs másvalami, mint a cselekedet: a gyümölcs nem emberi fáradságos cselekedet eredménye. Ha az ág rajta marad a fán, önként termi a gyümölcsöt. Ugyanígy, ha a hívő ember benne marad a Krisztusban, ellenállhatatlanul termi a Lélek gyümölcsét. Erre vonatkozik Jézusnak ez a mondása: “Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” (Jn 15,6) A szeretet a Szentlélek gyümölcse, nem az én cselekedetem. Nem én állítom elő, hanem Krisztus termi bennem a Szentlélek által. A szeretet magától értetődő, spontán következménye a Krisztussal való lelki közösségemnek. Tehát úgy is mondhatnám, hogy nem is én szeretek, mert én arra képtelen vagyok, hanem Krisztus szeret bennem és általam. Csak úgy virulhat ki bennem a szeretet, ha megtaláltam a Bibliában a szeretet egyetlen forrását, az értem meghalt és föltámadott Krisztust, és föltárulkozva előtte, engedtem, hogy ez a szeretetforrás megtöltse a szívemet.

Így értjük meg alapigénknek ezt a felhívását, amely így hangzik: “Amiképpen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben”. “Szentek legyetek!” - Ez nem azt jelenti, hogy próbáld összeszedni minden erődet, erőltesd meg magad, és akkor is kedvesen mosolyogj, szelíden válaszolj, szerető szavakat mondjál, amikor a benned lévő ösztönök tiltakoznak ellene! Ha te magad akarsz szentté válni, akkor a legtiszteletreméltóbb szándékod is a cél elérésére csak vakolás lesz, a vakolat vastagítása, a megrepedező vakolat javítgatása. Hanem “Szentek legyetek!” - azt jelenti, hogy hagyj föl minden jó szándékú erőlködéssel, önmagad gyötrésével, ehelyett nézz inkább Krisztusra, az egyetlen Szentre! Engedd, hogy Ő áradjon szét benned az Ő Szentlelke által! Értsd meg, hogy nem a te cselekedeted által leszel szentté, szent életűvé, hanem a Krisztusnak rajtad és általad való cselekedete által. Ne magad akard megszentelni magad! Ez úgysem sikerül, hanem engedd, hogy Krisztus szenteljen meg téged! Ne akarj Krisztus nélkül szentté válni!

Maga Krisztus, de nem az Ő példája, hanem az Ő személye jelenti számodra is a szent életet a gyakorlatban! A Szentlélek úgy el tudja rajtad árasztani Krisztust, ha igazán akarod és engeded, hogy Krisztusnak a vonásai, és a jelleme nyilatkozik meg mindennapi életedben. Nem arról van szó, hogy utánozd Krisztust, hanem arról, hogy Ő éljen benned! A Szentlélek Krisztust aktualizálja, Krisztust állítja bele a mindennapi életünkbe. Azért kell tehát megtelnünk Szentlélekkel, mert csak így válhatunk szentté!

Amikor Igénk a gyakorlati szentté-lételről beszél, a test cselekedeteivel szembeállítja a Lélek gyümölcsét. Figyeljük meg: nem az áll itt, hogy a Lélek gyümölcsei, hanem egyes számban: a Lélek gyümölcse. A Lélek gyümölcse rögtön a legelső, amit említ, a szeretet, mert az egész törvény egyetlen egy dologban teljesedik be: a szeretetben. Mindaz, amit a szeretet után említ az apostol - az öröm, a békesség, a béketűrés, a szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség -, már csak a szeretet különböző alkalmak és körülmények között történő megnyilvánulása. Az öröm is tulajdonképpen az ujjongó szeretet, a békesség végeredményben nem más, mint szeretet, a béketűrés ugyanaz, mint amit Pál apostol így fejez ki más alkalommal: “elszenvedvén egymást szeretetben” (Ef 4,2), a szívesség az alacsonyan állóhoz lehajló szeretet, a hűség is a saját szilárdságáról bizonyságot adó szeretet, és a mértékletesség a test cselekedeteit megöldöklő szeretet.

“Szentek legyetek, mert én szent vagyok”. A hétköznapi életben ugyanaz, mint Jézusnak ez a figyelmeztetése: “Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." (Jn 13,34) Úgy szeretni, ahogyan Ő szeretett, valóban csak a Szentlélek által lehet. Mennyire más ez a szeretet, a Lélek termelte szeretet, mint az emberi szeretet! Figyeld meg magadon az emberi szeretetet! Kit szeretsz te, és miért szereted? Azokat szereted, akik valamilyen előnyös kapcsolatban vannak veled, akik jól bántak veled, akik téged is viszontszeretnek, vagy csak azért szeretsz valakit, mert bármi okból szeretetre méltónak találod? Tehát fölállítasz egy bizonyos mértéket, és akik azt megütik, azokat tudod szeretni. Akik azonban az általad így megvont határon kívül vannak, azokkal szemben legjobb esetben közömbös vagy, sőt esetleg a szeretettel éppen ellenkező indulatok élnek benned irántuk. Ugye, érzed, mennyire nem Krisztusi szeretet ez, csak érzelemhullámzás, tehát a legmegbízhatatlanabb valami a világon?

Az a szeretet, amelyik a Lélek gyümölcse - tehát az igazi, Krisztusi szeretet -, minden befolyástól mentesen, mindenkire egyformán árad. Azt is tudja szeretni, aki nem szeretetre méltó. Azt is szereti, aki őt gyűlöli. És nem azért szereti, mert jólesik szeretnie, hanem azért, mert tudja, hogy az ő szeretetére a másiknak szüksége van. Egyetlen indoka van ennek a szeretetnek arra, hogy szeresse a megvetésre méltóbb másik embert is: az, hogy Krisztus is szerette, és önmagát adta érte, hogy a másik lelket is megszentelje az Ő szent vérével. Ugye, érzed, mennyire nem emberi cselekedet az ilyen szeretet, hanem isteni ajándék, Krisztus műve, a Szentlélek áldott gyümölcse?! Az sohasem baj, ha vannak olyanok, akik téged nem szeretnek, a baj mindig ott kezdődik, ha te nem tudod Krisztusi szeretettel szeretni őket! Ez a felszólítás: “Szentek legyetek, mert én szent vagyok” - nem azoknak szól, akik téged ki nem állhatnak, hanem neked. És ha te őszintén bevallod az Úrnak, hogy te erre képtelen vagy, Ő hajlandó beköltözni most, rögtön a te szeretetlen szívedbe! Hajlandó Ő maga szeretni a te szíveddel, és így megszépíteni körülötted ezt a csúnya földi világot!

Ezt a világot szebbé, elviselhetőbbé csak a bennetek lakozó Szentlélek teheti általatok, akik a Krisztusban hisztek. Nektek szól ez a buzdítás a szent életre! Vegyétek hát komolyan a szívetekben: “Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem a miképen szent az, Aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”

Ámen.

Dátum: 1947. június 15.