ARCOK. A képi memória az első az ember számára az első, ősi tapasztalások emlékeit őrzi: - először arcokat lát közelről jó esetben a csecsemő. A legmélyebb örömünk, legősibb tapasztalásunk az, hogy megjelenik egy arc! Biztonság, élet és remény. És nincs nagyobb magány, mint a kedves arc hiánya vagy távozása.
ARCOK: tele van vele az emlékezetünk. Némelyiket nagyon szeretnénk feledni, némelyiket pedig rettegünk, hogy egyszer elfelejtjük…
Rendkívül sok arc vesz körül bennünket állandóan. A legtöbbről azt gondoljuk, értjük. A másik arcán beazonosítjuk a legkönnyebben felismerhető érzelmek jeleit… Azt gondoljuk, átlátunk a másikon, hiszen minden az arcára van írva… Pedig valójában sokszor az érzést sem tudjuk jól meghatározni, amit látunk, nem hogy azt, ami mögötte van… Talán csak sejtjük, de nem látjuk a mélységeket és magasságokat a másik arca mögött…
ARCOK. Karakterek. Hősök és álnok képmutatók, jók és gonoszak, tettesek és áldozatok. Folytatódik Eszter könyve, és egyre árnyaltabban tekinthetünk bele abba, hogy mit cselekszik Isten évezredekkel ezelőtt egy távoli kultúrában választott népe szorult helyzetében.
Peregnek vasárnapról vasárnapra az események. (rövid összefoglalás: Ahasvérós, Vasti, Mordakaj, Eszter, Hámán, a rendelet, „hátha”… bemegyek)
Isten népe veszélybe került, de Istennek terve van szabadításukra. Látszólag magára hagyta őket. Látszólag elrejtette előlük arcát, mégis ott van. Látja a megrettent, megrémült és megfenyegetett emberek riadt tekintetét, látja a zsákruhát öltött tömegeket, a böjtölő, síró, imádkozó megtört embereket. Látja és érti őket, hiszen Ő a szívek vizsgálója, aki tudja, mi rejtőzik egy arc mögött.
A mai történetünkben 4 karakteres arcot látunk. 4 pillanatkép, 4 ráközelítés apró részletekre: ismerős arcok, melyekben sorsok sűrűsödnek.
Arcok, melyeket a legegyszerűbb lenne könnyen típusokba sorolni. Könnyen láthatnánk őket zsánereknek, és gondolhatnánk rájuk úgy, mint egy moziplakát 4 főhősének jól megvilágított és jól összerakott arcaira. Típusokra, akik erősen hoznak egy-egy sajátosságot…
Ezek az arcok azonban a felolvasott történetben élő és eleven arcok. Próbáljuk megérteni, megismerni ezeket az arcokat, és felismerni bennük akár saját vonásainkat: amire leginkább vágyunk, vagy amitől leginkább félünk…
II. Mordakaj:
IV. Király:
4 különböző arc. Egy valami azonban elmondható a felolvasott történet alapján: igazán senki sem lélegezhet fel még a végén sem. Nincs megkönnyebbülés: csalódás, ármány, bizalmatlanság… és a még mindig fennálló fenyegetés veszi körül a választott népet. Senki nem látja a következő lépést. Valahol mindegyik arc torzult – terhelt, nem lehet teljesen kisimult. Valahol mindegyik megtört.
ARCOK. Mindenkinek van sajátja. Talán ugyanezt a megtörtséget érezhetjük, amikor tükörbe nézünk. A tökéletesség hiányát. Sosem lehet teljes. Lehet, hogy elfogadjuk, amit látunk, vagy épp nem akarunk tudomást venni arról, aki ott van.
ARCOM: az ember önvizsgálatának alapvető tárgya. Tükörben nézni magamat milyen furcsa… Nárcisszosz is meglepődött, mikor meglátta magát a folyó tükrében… Alap kérdése az embernek, hogy milyennek szeretném látni magam és milyen vagyok valójában? Ezért nem néznek sokan tükörbe, vagy csak futólag… Ráncok, megránduló izmok, vonások, ívek, hibák…
Pedig amit, látsz, az a valóság (legalább is egy része). Az ARCOD: jellegzetes forma, sajátos színek, sok-sok izom és idegszál apró rezdülései. Árulkodó jelek, beszédes vonások. Az ARCOD: rajta az örökség, rajta a sors, rajta a szív is: ki vagy és mit mutatsz? ÁL-ARCOK, az ÁL-ARCAID: mit kell, hogy lássak és láttassak?
Különböző úton, de el kell jutnunk mindannyiunknak arra a felismerésre, hogy igazán mind EGY arcot és EGY tekintetet keresünk. Azt az egyet, azt a biztonságot adót, aki a legalapvetőbb biztonságot adhatja, a legerősebb biztonságot minden félelmeinkre. Azt az arcot szeretnénk látni újra és újra magunk előtt – arra szeretnénk nézni, akire nézhetünk akkor is, ha meglátjuk magunkban Eszter, Mordakaj, vagy épp Hámán vonásait…
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mert lehet, hogy egyáltalán nem akarod látni ezt az arcot! Lehet, hogy megijedtél tőle, hogy nem elég érdekes már a számodra, hogy tartasz tőle, hogy elfordultál tőle – vagy nem érzed, hogy szükséged lenne rá…
Az evangélium, hogy Isten arca nem rejtély számunkra, hiszen Ő testet öltött – s ezzel együtt arcot öltött Jézusban. A Szentírás bizonyságtételének ez a lényege és magva: „Úgy szerette Isten a világot…”
Enélkül az arc nélkül ugyanis elvesztünk.
JÉZUS: Jézus arca milyen? Olyan szívesen hallanák sokan most, hogy kedves, megértő, szelíd és sorolhatnám… Jézus arcáról azonban nem kell fantáziálnunk. Bemutatja nekünk a Szentírás:
- Jézus arca egyrészt tökéletes volt, átlátszó, kiábrázoló: Isten valósága az emberek számára
- Furcsa lehet, de az Ézs 53 tanúsága szerint eltorzult volt. Ő a fájdalmak férfia volt, aki hordozta a bűneinket, aki szenvedett és mondhatjuk: eltorzítottuk a bűneinkkel
- Ráadásul ez az arc egy megvetett arc: a passióban arcul köpik az őt gyalázók, méltóságát teljesen elengedi, leveti miértünk.
Nem tudom jobban összefoglalni, mint azzal, hogy Jézust kell látnunk és követnünk ahhoz, hogy megtaláljuk, amit keresünk minden vágyunk betöltésében.
Ráadásul Ő azt akarja, hogy rajtad keresztül legyen láthatóvá más számára! Ehhez hívjuk most Őt, az úrvacsorai közösségben jöhetünk hozzá, megújulásra hív minket.
Ámen!
(Thoma László)
Lekció
Jak 1,19-27