Bejelentettem a múlt vasárnap, hogy a “Család a Bibliában” című sorozatban most a házassági elválásról szeretném Isten üzenetét hirdetni. Mind a két felolvasott igerészből, de az egész Bibliából is az látszik, hogy ez az üzenet félreérthetetlen, világos és egyszerű: Isten ellene van a válásnak! Isten gondolata és akarata szerint a házasság egy férfinek és egy nőnek egész életen át tartó testi-lelki életközössége, aminek mindenféle megbontása, akár kívülről, akár belülről történik az: paráznaság, házasságtörés, tehát bűn. Jézus a házasságot felbonthatatlan szövetségnek tartja, hiszen férfi és nő egy testté lett benne, és a paráznaságot se úgy említi, mint okvetlen válóokot, hanem mint olyan tényt, ami már megrontotta, összetörte a házasságot. Hogy mennyire nem föltétlen válóoknak tekinti a paráznaságot, éppen idevonatkozó szavai mutatják, amikor azt mondja, hogy ha elbocsátott asszony újra férjhez megy, házasságot tör, és ha a férfi elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságot tör.
Egy példával hadd világítsam meg, hogy milyen esetre vonatkozik Jézusnak ez a szigorú kijelentése. Bejött hozzám egyszer egy fiatal leány esküvőt bejelenteni. Amikor fölírtam az adatokat, kiderült, hogy vőlegénye elvált ember. Kérdésemre a leány mosolyogva, sőt bizonyos büszkeséggel mondta el, hogy egy hivatalban dolgoznak már évek óta vőlegényével, beleszerettek egymásba, és ezért vált el a férfi a feleségétől. Tehát más szóval: ez a leány elhódította másnak a férjét. Megmondtam néki, hogy semmiképpen sem vagyok képes arra a házasságra, amelyik egy másik házasság romjain akar fölépülni, Isten áldását kérni. Nem is eskettem meg őket. Az ilyen házasságra mondja Jézus, hogy az nem házasság, hanem házasságtörés. - Persze van olyan eset is, hogy a hűtlenül elhagyott asszony, vagy a cserbenhagyott férfi akar új házasságot kötni. Ez más eset. Ez egészen természetes, de most nem erről van szó, hanem arról, amit Pál apostol - ismerve Jézus tanítását - ilyen határozottan kimond: “Azoknak, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék és a férj se bocsássa el feleségét.” Ez az Isten rendelése!
Csakhogy ez a gyakorlatban nem mindig ilyen egyszerű! Mert a válás rendszerint nem ott kezdődik, hogy férj és feleség beadják egymás ellen a válókeresetet, és elkezdik a különélést. A válás nem jogi aktus, nem bírósági ügy, hanem lelki ügy és probléma. Gyökerei messzire és mélyre nyúlnak le. Sokszor a válás már a jegyességgel és a házasságkötéssel kezdődik, a meggondolatlan és elhamarkodott döntéssel. Azzal, hogy a jegyesség idejét csak úgy tekintik, mint egy kényszerű és kellemetlen várakozási időt, amíg a fiú végez, vagy amíg a lakásprobléma megoldódik, vagy a stafírung elkészül, hogy azután végre jöjjön a várva-várt happy-end, az esküvő. Pedig a jegyesség nem erre való! Hanem arra, hogy emberek, akik vonzódnak egymáshoz, megismerjék egymást. Belenézzen egyik a másik lelkébe. Ki lesz az élettársa? Végig tud-e vele élni egy egész életet? Tudja-e vállalni mindenestől, nemcsak a külsejét, hanem a bensőjét is: mi rejtőzik a mosolygó, kedves arc és meleg szó mögött, milyen jellem, milyen lélek, milyen hit? És tudja-e vállalni nemcsak a bensőjét, hanem a külsőjét is, amire az esküszövegben azt mondjuk, hogy “vele megelégszem” - tudja-e vállalni jövendő élettársa származását, környezetét, őt magát, úgy, ahogyan van? Egy fiatal ember mondta menyasszonyáról egyszer: “Nagy áldozatot hoz ez a leány, hogy hozzám jön, hiszen tudja, hogy éveken át tüdőszanatóriumban feküdtem!” Azt mondtam neki: “Ha ez neki áldozatot jelent, akkor már nem hozzád való. Vagy tud szeretni úgy, ahogy vagy, tehát a volt TBC-del együtt, vagy ne vedd feleségül!” - A jegyességi idő nem arra való, hogy a szerelem bódulatában várjuk a beteljesedést, hanem arra, hogy megérlelődjék bennünk a meggyőződés, a hit atekintetben, hogy valóban Isten rendelt-e egymásnak bennünket egész életre szóló testi-lelki életközösségre?
A későbbi válás így sokszor a felelőtlenül kötött házassággal kezdődik már. Ezért olyan kétes értékű a ma divatossá váló túl korai házasságkötés. Fiatalok, vigyázzatok, mert egy Istennel át nem tárgyalt, elhamarkodott lépéssel a megálmodott boldogság helyett boldogtalanná, szerencsétlenné is tehetitek egymást. Úgyis olyan sok veszedelem környékezi a boldog házaséletet később, hát még akkor, ha már az út kezdetén nincs minden rendben. De a legjobb előjelekkel indult házasságban is nagyon gyakran előjön a válás problémája. És itt megint mélyebben kezdődik a válás, mint ahogyan a felszínen látszik. A házasság két ember testi-lelki életközössége. Pál apostol a felolvasott Igében mind a kettőt egyaránt hangsúlyozza. “Tegye meg a férj a felesége iránt a házastársi kötelességét, - Ne vonjátok el magatokat egymástól, - Nem tudtok önmegtartóztatásban élni” - mondja. (1Kor7,5) És ugyanakkor azt is hangsúlyozza, “Érjetek rá a közös böjtölésre és imádkozásra” - Mintha azt is mondaná: mindent együtt csináljatok, ne hagyjatok rést magatok között se testi, se lelki életközösségetekben, mert ezen a résen át szokott betörni a Sátán a házasságotokba. Ne hagyjátok magára a másikat se testi, se lelki életében, ne szakadjatok el, ne váljatok el egymástól se testileg, se lelkileg - erre int az Ige. Ilyenkor szokott a magára hagyott házastárs menekülni vagy az ivásba, vagy a munkába, ilyenkor szokott vigasztalódni valaki mással. A hiányzó gyengédséget, testi vagy lelki megértést, szeretetet úgy pótolja, ahogy tudja. Pótlékkal vigasztalódik.
Egyszer egy férfi jött a lelkipásztorához és elmondta, hogy nagy problémái vannak, amikről szeretne elbeszélgetni. Ilyen kérdések foglalkoztatják, mint Isten, világ, menny, pokol, Marx és Sartre, és sajnos, mondta, a feleségével nem tud ezekről a problémákról beszélni. Mert a felesége varrni és főzni ugyan nagyon jól tud, de a filozófiához nem ért. A lelkipásztor minden bevezetés nélkül odavetette a kérdést: nem játszik-e szerepet az életében egy másik asszony? A filozófus ijedten kérdezte. honnan tudja ezt a lelkész? “Nos - mondta a lelkipásztor, aki a saját feleségéről megvetően beszél, belsőleg már nyilván elszakadt tőle, és abban a veszélyben van, hogy átmászik a kerítésen!” Olyan ez a belső szakadás, külsőleg nem is látható rés, mint amikor az összefugázott kövek között hajszálrepedés támad, beszivárog a víz és a téli fagy szétrepeszti az egészet. Igen: a testi vagy lelki szeretet fugázásának az alig észrevehető hajszálrepedésein át beszivárog a férj és feleség közé a Sátán bomlasztó ereje, és egyszerre csak szétreped, szétválik az, amit az Isten egybeszerkesztett! Mennyire bölcs rendelése ez az Igének: “Ne fosszátok meg egymást... együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket!” “Az asszony a férjétől el ne váljék, - és a férj se bocsássa el a feleségét”, - nemcsak külsőleg, de belsőleg se! Sőt, mindenekelőtt belsőleg!
De hát mit csináljak - kérdezné az egyik -, ha a házastársam sorozatos hűtlenségeket követ el ellenem : ezt már tovább eltűrni lehetetlenség! Mitévő legyek - mondja a másik -, ha a házastársam olyan, mintha gonosz lélektől lenne megszállva, percnyi nyugalom sincs a házban, folyton pöröl, veszekszik minden apróságért, megkeseríti az életemet! Nem bírom már tovább! Rengeteg házasság bomlik föl azért, mert jellembeli, személyi tulajdonságok miatt egyszerűen nem bírják elviselni tovább egymást. És ha valóban úgy látszik, hogy tarthatatlan a helyzet, nem jobb, ha elválnak, mint ha tovább ölik egymás lelkét? Istennek az Ő gyermekeihez akkor is csak ez a szava: “Az asszony férjétől el ne váljék, és a férj ne bocsássa el a feleségét!” - Legalább is mindaddig, amíg mindent meg nem tett, hogy a beteg házaséletet megmentse!
Múltkor olvastam, hogy a világ egyik leghíresebb szívspecialistája a mai rohanó tempójú világban annyira általánossá váló szívbaj okait vizsgálva, kijelentette, hogy meggyőződése szerint a legtöbb szívbetegen nem a drága gyógyszerek és orvosok tudnának segíteni, hanem az Isten előtt való elcsendesedés titkának a megtanulása és rendszeres megvalósítása. Nagyon sok szívpanasz okát ez a kiváló tudós nem ott keresi, amit a biológia szívnek nevez, hanem ott, amit a Biblia nevez szívnek! Különös, hogy a legfőbb specialista, Jézus Krisztus, ugyanezt a tanácsot adja. Azt mondja: Emberek, ne feledkezzetek meg a csendről, menjetek be a belső szobátokba, és ajtótokat bezárva imádkozzatok! Ott, a csendben, Isten előtt, ott kap az ember nyugalmat, bölcsességet, felülről való erőt. Hívő ember a halálos szívbajban szenvedő házasságát ne a bíróság elé vigye, hanem az Örök Bíró elé, aki nemcsak igazságosan ítél mindkét irányban, hanem ugyanakkor gyógyít is, megvált, megtisztogat, tanácsol, és erőt ad a megbocsátásra, az újrakezdésre, a békességre és a szeretetre!
De ha már sehogy se megy tovább! Nem a válás-e az egyetlen, még lehető megoldás akkor?! - Nos, a válás mindig a legegyszerűbb út, az a könnyebb megoldás, amibe az Istentől adott feladat elől menekül az ember. A könnyebb út pedig mindig lelki megszegényedésbe vezet. Gazdaggá csak azáltal válunk, ha készek vagyunk a tűrésre, az adásra, a szeretet pazarlására! De milyen határig vállalható a szenvedés a másik miatt, ha valóban igaza van valakinek? Nos: Jézusnak is igaza volt, amikor a keresztfára ment. És éppen a hívő házastárs kell, hogy ilyen értelemben legyen Krisztus követője, hogy benne a Krisztus önfeláldozásából, odaadásából tükröződjék valami! Szabadítsuk meg magunkat attól a bálványtól, attól a vágytól, hogy szenvedés és teher nélkül lehetünk csak boldogok! Isten a boldogtalanságot is megáldhatja!
Ha a házasság nem bizonyulna boldognak a keresztyén ember számára, akkor is van más megoldás, mint a válás. A keresztyén ember ismeri a titkát annak, hogyan lehet a sikertelenséget és a fájdalmat magasabbra vivő lépcsőfoknak felhasználni, hogyan állíthatja életének a bajait az Úrral való közössége mélyülésének a szolgálatába, hogyan lehet a feszesre felhúzott húrokból, mint a hegedűn, még finomabb zenét előhozni. Ez a pozitív hozzáállás a nehézségekhez, ami által az egész házassági élet új dimenziókat nyer. És mindemellett a keresztyén ember sohasem adja fel a reményt! Hiszen megismerte azt a Valakit, aki a háborgó tengert lecsendesítette, a betegeket meggyógyította, a halottakat feltámasztotta, a halált legyőzte, a Sátánt megkötözte, a bűnöket megbocsátotta; és éppen ezért hiszi mindvégig, hogy ugyanez az áldott Valaki, Jézus Krisztus, a házasságnak is nemcsak tanácsadója, hanem Megváltója!
Ámen
Dátum: 1956. október 21. (Család a Bibliában IV.)