Minden különösebb bevezetés nélkül hadd mondjam meg rögtön az elején, hogy ma a családi istentiszteletről, a családnak otthoni közös igeolvasásáról és imádkozásáról, annak szükségességéről és hasznáról szeretnék beszélni. Talán emlékeztek még, hogy két héttel ezelőtt elmondtam: amikor konfirmációra összegyűjtöm a gyermekeket, a ti gyermekeiteket, vannak közöttük olyanok, akik az első konfirmációi órán látnak életükben először Bibliát. Ennek a szomorú ténynek ijesztő, tragikus következményei hamarosan egyre világosabban fognak mutatkozni az egyház és egész társadalmunk életében. Szeretném a most felolvasott Igét egészen a családi körre vonatkoztatni, mint ahogy eredetileg is arra vonatkozik és textusunk mondanivalóját ebbe a címbe összefoglalni: Biblia a családban!
Persze, ez így csak képes kifejezés, és semmiképpen se arra vonatkozik, hogy van-e otthon Biblia, Szent Bibliának nevezett sajtótermék, még csak nem is arra, hogy a család egyik vagy másik tagja olvassa-e olykor, több-kevesebb rendszerességgel a napi vezérfonal szerinti Igét belőle. Ezek külsőségek, még ha akármilyen szép, ősi, bőrkötéses családi Bibliát őriz is valaki otthon, és akármilyen nagy becsben tartja is azt. Többről van szó. Arról, amit Igénk mond: a Biblián keresztül megszólaló Isten úrságáról, legfőbb tekintélyéről. Ez a parancsolat: “Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” - azt jelenti családi vonatkozásban, hogy az önmagát Jézus Krisztusban kijelentő Isten legyen a családi élet középpontja, összetartója. És ezek a további rendelkezések: “És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” (5Móz 6,7-9) - a mai nyelven azt jelentik, hogy a család foglalkozzék az Úr dolgaival, hallgassa meg az Ő szavát, ismerje meg akaratát, beszélje meg Vele minden dolgát, hogy a család lényegénél fogva az Úr családja legyen. Isten gyermekeinek közössége, apró gyülekezet, ahol minden vérségi köteléknél erősebb összetartó erő a családtagok között az Úrhoz való tartozás a közös hitben.
A Biblia szerint amikor két ember összeházasodik: ezzel mintegy házi gyülekezetet alapít, és az egyház, amikor azt a házasságot megáldja, egy házi gyülekezetet létesít. Így válik a lakásunk a szó igaz értelmében véve otthonná. Mert az otthon több, mint a lakás, több, mint az a négy fal és tető, ami megvéd az időjárás viszontagságai ellen, több, mint a megvetett ágy és a megterített asztal, hiszen aludni végeredményében szállodában is lehet, és étkezni vendéglőben is lehetséges. Az otthon az a hely, ahol minden hátsó gondolat nélkül szerethetik az emberek egymást, érdek nélkül, egyszerűen azért, mert összetartoznak, mert Isten ajándékai egymás számára! Az otthon az a kis sziget a nagyvilágban, ahonnét nem vágyakozik ki az ember, ahová boldogan tér vissza mindig, ahol jó lenni! Isten élő jelenléte adja meg ezt a légkört, ami a lakásunkat igazán otthonná, lelkileg is otthonná teszi! Az otthon Isten ajándéka az Őt szeretőknek. Higgyük el, hogy igaz, valósággal úgy van, ahogyan Isten Igéje mondja: “Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. Boldogok, akik megőrzik az Ő bizonyságait, és teljes szívből keresik Őt.” (Zsolt 119,1-2)
Nemcsak az egyéni életünkre érvényes ez, hanem a családi élet boldogságának, igazi boldogságának is ez az alapja: Isten élő jelenléte az Ő Igéjében, azaz Jézus Krisztus személyesen, mint a családi élet lelki középpontja! Így kell ennek lennie minden keresztyén családban! És ehhez annál inkább ragaszkodni kell, mert a modern élet egyre jobban szétzilálja a családot. Az édesapa életének túlnyomó része a család köréből a munkahelyére, a gyárba vagy hivatalba tevődött át. Két különböző miliőben, életközösségben oszlik meg az élete és energiája: az otthona és a munkahelye között. Tulajdonképpen a családjáért végzi a munkát, és éppen ez a munka vonja el a családjától. És mit jelent a család még a számára? Hiszen legjobb erőit máshová kell adnia. Mire hazaér, már fáradt, sőt kimerült! Nyugalmat akar, nem újabb problémákkal vesződni. Pihennie kell, hiszen reggel újra kezdődik a munka!
Az édesanyának is dolgozni kell, hogy megélhessen a család. Életformája alig különbözik a férjétől, legföljebb annyiban, hogy hivatali, vagy más egyéb kenyérkereseti munkája után, amikor fáradtan végre hazaér, még a házimunka is várja. Hasonló a helyzet a gyermekekkel is, ha iskolába járnak, akkor azért, ha már ők is dolgoznak, akkor meg azért! Iskola, gyár, hivatal, sport: mind-mind egész emberként igényli az embert, mind-mind külön életközösségbe vonja be a család tagjait, annyira, hogy még nyaralni, kirándulni, szórakozni se együtt megy a család, hanem abban a bizonyos, családon kívüli, másik miliőben, üzemi rendezvényen, klubban! Hiányzik a “hazajövetel” szenzációja, az otthon varázsa, egyáltalán az otthon, ahol valaki vár, fogad, örül a hazatérőnek. Az otthon lassan már csak olyan házzá lesz, ahová aludni és enni járnak a családtagok, vagy rádiót hallgatni és az újságot átlapozni! Csak laknak benne, de nem élnek benne! Egész generációk nőnek föl így, az igazi otthon éltető hatásai nélkül! Pedig azt nem pótolja semmi a világon! Ha nincs lelki középpontja a családnak: menthetetlen széthullik, megszűnik család lenni! Ha nem lelkileg is összetartozó kis keresztyén gyülekezet a család Krisztus körül: akkor nincs, ami összetartsa!
És ez nemcsak ebben a modern világban van így. A bűn realitása, a bűn természete hozza ezt magával. Sehol nem olyan nyilvánvaló a bűn szörnyű valósága, mint éppen a családban. Tipikus példája ennek Káin esete Ábellel. Igazán nem modern korban éltek, óriási a különbség az ő életformájuk és a mienk között. De abban semmi különbség nincs köztünk, hogy mi is ugyanazzal az eredendő bűnnel jöttünk a világra, amivel ők. És ez a bűn, ami bennünk ma is élő valóság, legelőször ezen a világon egy családi életet dúlt föl: testvérgyilkosságot szült. Emberi vonalon ez a bűn lényege: elszigetelődés, eltávolodás, elidegenedés a másik embertől, még ha édes testvér is az. Itt látszik, hogy mennyire nem elég összetartó erő a puszta vérségi kapcsolat az emberek között. A bűn erősebb nála. Képes meglazítani a szülők és gyermekek, testvérek és testvérek közötti életkapcsolatot. Elidegeníti a férjet a feleségétől, az apákat a fiaktól. Feszültségek támadnak azok között, akik pedig egymás számára volnának teremtve. A lappangó feszültség fájdalmas, bántó összeütközéssé fajul, elkeseredés lesz belőle, ami végül gyűlöletbe csap át. Micsoda félelmetes hatalom a bűn: minden józan meggondolás ellenére is képes a Kainok testvéri öklét az Ábelek ellen emelni; azt a helyet, ahol még megmaradhatna valami az elvesztett paradicsomi boldogság derűjéből, a családi életet, képes pokollá változtatni!
Igen: az első bűnnel együtt a családi élet szférájába is beköltözött a káosz, a bomlás, a fölbomlasztása annak, amit Isten egybeszerkesztett! Ezt lehet jólneveltséggel palástolni, vagy társadalmi szokásokkal legitimálni - csak egyet nem lehet: emberi erővel kiirtani! Minden családi életben ott működik a bűn bomlasztó ereje, a káosz hatása, vagy lappangva, vagy vulkanikus kitörésekben, egyszerűen a bűnnel fertőzött emberi természetünkből kifolyóan, és nem a körülményeink hatása alatt. Az életkörülmények legfeljebb csak kedveznek a bennünk levő bűnnek! És itt nem segít a jó tanács, nem használ a törvény, még a legjobb szándék se! Óh, de sokszor éreztem már ezt a tehetetlenséget, amikor valaki földúlt családi élete fájdalmán keseregve kereste a kiutat, vagy amikor kétségbeesett szülők tehetetlenül tördelték kezüket a gyermekeik miatt!
Testvéreim! Egy Valaki van a világon, aki tud segíteni, Jézus Krisztus, a bűnösök Megváltója, a széthullott családi otthonoknak is az egyetlen Megmentője, Aki mindenkinél jobban elítéli a bűnt, de azzal a Benne lévő végtelen türelemmel és szeretettel mindig kész arra, hogy a megvallott és megbánt bűnt eltörölje, a megutált pokolból megváltson! Az a mennyei erő, amelyik Jézus halálával és feltámadásával rányílt erre a világra, nemcsak egyes emberi életeket teremt újjá, hanem elrontott családi életeket is! Én már nem egyszer láttam reménytelenül beteg családi életeket újjászületni és boldogan kivirágozni Jézus Krisztus áldott keze alatt! Nézzétek: Arany János egy darab értéktelen papírlapot vesz a kezébe, ráírja egy versét, és az a papíros ma pénzben alig kifejezhető muzeális értéket jelent - ilyen a zseni! Egy ügyes műbútorasztalos néhány forintnyi értékű deszkadarabot fog és csinál belőle sok száz forint értékű szekrényt - ilyen a szakértelem. Munkácsy Mihály kezébe vesz egy darab olcsó vásznat, és sok-sok ezer forintnyi értékű festménnyé lesz a keze alatt - ilyen a művész. Isten pedig kezébe vesz egy értéktelenné vált, beszennyeződött, elrontott, pokollá vált családi életet, megtisztítja a Krisztus vérével, megtörli Szentlelkével, úgy hogy áldássá válik az, ami addig átok volt - ilyen az Ő kegyelmének a gazdagsága és ereje a Jézus Krisztus által!
Érzitek, hogy mennyire igazán csak Ő , az élő Jézus Krisztus az egyetlen igazi összetartó erő a családban?! Őkörülötte összegyűlve, az Ő szavát hallgatva, Ővele imádságban mindent megbeszélve egyszerre másképpen kezdi látni a család a világot, az örömet, a fájdalmat, az élet tragédiáit. Őáltala lehet a család kapcsolatban a világosság, az élet, az erő forrásával! Óh, micsoda szegény egy család Őnélküle, oltalom és menedék nélkül, nyugvópont, támasz, reménység, szabadító nélkül: Isten nélkül! Dehát miért vagytok nélküle? Szabad vele is! Amit Ő mondott, hogy: “aki énhozzám jő, semmiképpen ki nem vetem” - érvényes az egész családra is! Hát menjünk Hozzá, szülők és gyermekek, a család minden tagja, igenis erőszakkal, ha kell, szakítsunk időt rá, hogy odatelepedjünk köréje, beszélgessünk Vele, hiszen a Bibliánkban Ő szól hozzánk, az imádságban pedig mi szólhatunk Őhozzá! Isten parancsa és ugyanakkor ajándéka ez az Ő népének: “És az igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat és beszélj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz...”
Családfők, akik itt vagyunk: mi elsősorban vagyunk felelősek azért, hogy családunk minden tagja hallja és megismerje az Igét, lelkünkbe belevésődjék Isten akarata, életünkben élő hatalommá váljék Krisztus evangéliuma! Múltkor tanúja voltam egy olyan jelenetnek, amilyent mindnyájan láttunk már: kicsi iskolás leányka indult el hazulról, édesanyja az ablakból utána kiáltott: Jól körülnézz ám az átkelésnél! A természetes anyai gondoskodás szava ez a gyermekéhez. És igaza van, hiszen olyan nagy a forgalom, száguldoznak az autók, veszedelmek leselkednek a gyermeke életére. Nem lehet eléggé gondos az ember, hogy ép bőrrel igazodjék el a nagy zűrzavarban.
Kedves édesanyák és édesapák! Nektek magatoknak is, meg a gyermekeiteknek is, nemcsak forgalmas aszfaltutakon kell átkelnetek, az életnek sok más útja is van, és azokon is mindig újra meg újra át kell kelnünk! Választani, dönteni kell: mi a jó, mi a rossz, merre menjünk, mit tegyünk, mit ne tegyünk! És ami a legfontosabb, hogy ti., mi magunk is, meg a gyermekeink is Istennel vagy Isten nélkül akarunk-e nekivágni az útnak? Jézus vezetése alatt vagy anélkül akarunk-e járni, eligazodni a zűrzavarban? Csukva hagyjuk-e a Bibliát vagy mindenféle “átkelésnél” Isten Igéje világosságánál akarunk-e továbbhaladni? Elhisszük-e igazán, amit a 119. zsoltárban olvastunk: “Vajha igazgattatnának az én utaim a te rendeléseid megőrzésére! Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! ...Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a Te beszédednek megtartása által?” (Zsolt 119,5-6,9.)
Lám: a kocsiutakon való átkelésnél figyelmeztetjük egymást, az élet útjain való átkelésnél pedig nem látjuk el egymást és magunkat Isten figyelmeztető, vezető, erősítő szavával, megelégszünk az illemszabályokkal, a szakértelemmel, vagy a magunk ügyességével! Pedig... az életen senki sem tud jól átkelni Jézus Krisztus nélkül! Különösen annál a nagy döntő átkelésnél, a halálnál, te magad is, meg a gyermeked is csak Őnála vagy biztonságban! Érzitek-e, mennyire nélkülözhetetlen a Biblia a családban?
“Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.” (5Móz 6,4-9)
Egy egész társadalom képét meg tudná változtatni, ha a Biblia így kerülne be a családba, a mi családjainkba!
Ámen
Dátum: 1956. szeptember 30.