Lekció
Jób 1,6-12
Jób 2,1-6
Alapige
“Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.”
Alapige
Róm 6,13

Amint tudjátok, Jób könyvének eddigi magyarázata során kihagytam azokat a részeket, amelyeket most fölolvastam, tehát a Sátánnak az Isten trónusa előtt való megjelenését és az ezzel kapcsolatos problémákat. Most viszont kifejezetten csak Jób történetének ezzel a szellemi hátterével szeretnék foglalkozni, amint be is jelentettem a múlt vasárnap. Tekintettel arra, hogy itt olyan titkokat leplez le előttünk az Isten Igéje, amelyekkel kapcsolatban nagyon messzire elszaladhat az emberi fantázia és amelyekről talán éppen ezért az egyházakban nem is nagyon szoktak beszélni, inkább csak a szekták körében: igyekeznünk kell nagyon szorosan tartanunk magunkat az Igéhez. Szeretnék erről a problémáról nem többet mondani, mint amennyit Isten ebben az Igében kijelentett. És amit kijelentett, nem azért tette, hogy emberi kíváncsiságunkat elégítse ki vele, hanem hogy vigasztaljon és figyelmeztessen általa! Így fogadjuk hát azt a néhány egyszerű megállapítást, amit ebből az Igéből most megpróbálok összegezni.

1) Legelőször is az válik nyilvánvalóvá ebből a különös leírásból, hogy a földi dolgoknak mennyei háttere van - a látható események mögött láthatatlan erők működnek. Emberi sorsok alakulása és a szellemi hatalmak mozgása között titokzatos összefüggés van. Csakis így lehet valamilyen megnyugtató megoldást találni arra a gyötrő kérdésre is, hogy honnét van annyi rossz a földön? Ha csak azt látjuk, ami a szemünk előtt játszódik le: az sokszor értelmetlen, zűrzavaros, kétségbeejtő! Éppen az ellenkezője annak, amit jogosnak és méltányosnak érezne az ember. Néha úgy látszik, mintha igazságtalanul alakulna emberek, népek sorsa. A jó elbukik, a gyengét eltapossák, az erőszak pedig diadalmaskodik. Az egész világtörténelem egy nagy kaotikus eseménysorozat, amelyben nincs semmi határozott vonal, vagy cél! Így van az egyes emberi sors is.

Ímé, itt van például Jób esete: igazán tragikus történet, ahogyan a hívő, kegyes, gazdag, boldog Jóbot egyik csapás a másik után éri, és még hozzá milyen csapásoknak a sorozata éri, míg teljesen össze nem roskad alatta. Miért?! Mi értelme van ennek? Mi szükség van erre? Hogyan lehetséges ez? Ő maga is ezen ámuldozik, barátai is megnémult borzalommal veszik körül az érthetetlen titkot! De ímé, Isten egy gyönyörű költői képben leleplez valamit az egyébként magában véve érthetetlen sorsnak a láthatatlan hátteréből, és szabaddá válik hitünk számára egy pillantás a kárpit mögé, ahonnét földi események szálai szövődnek. Lám, míg Jóbbal ezek a dolgok történnek: a láthatatlan világban olyan események játszódnak le, amelyek megadják a kulcsát a látható történések megértésének, és amelyekből megláthatjuk, hogy minden földi eseménynek a mennybe nyúlnak vissza a végső gyökerei és legmélyebb alapjai.

Ha a magunk életének, vagy korunk történelmének a láthatatlan szellemi hátterébe is úgy tudnánk bepillantani, mint itt most Jób esetében: sokkal érthetőbb lenne számunkra is nagyon sok fájó miért. De azt nem szokta így előre leleplezni Isten. Jób sem látott be a saját sorsának a kárpitja mögé, meg kellett járnia a keserves utat egészen végig, meg kellett harcolnia a hitnek azt a gyötrelmes harcát egészen az utolsó győzelemig: míg kiderült végre az egész út magasabb rendű értelme! Mi már tudjuk előre, honnét ered és mi célból való Jób egész tragédiája, és így azt is tudjuk, hogy megvan mindennek az értelme, hogy azért történt minden, mert valaminek, valami magasabb rendű igazságnak ki kell derülnie.

Egyelőre elég annyi tehát, hogy a földi dolgoknak mennyei háttere van, a látható események mögött láthatatlan erők működnek.

2) A második dolog, amit ebből az Igéből látunk, az, hogy abban a mennyei háttérben, azok között a láthatatlan szellemi erők között olyan hatalom is működik, amelyik éppen ellentéte az Istennek, a jónak, az igaznak, a szeretet és kegyelem hatalmának. És hogy ennek a gonosz hatalomnak igen nagy szerepe van a földi nyomorúságok előidézésében. Érdekes dolog, hogy a világ a mai modern korban egyre jobban kezdi sejteni, hogy valóban működik az események hátterében valami titokzatos démonikus hatalom. Ma korunk egyik legmeglepőbb jelensége éppen a megújuló érdeklődés a démonikus erők iránt. És ez azért meglepő, mert régebben, például a múlt században, amikor az ember azt hitte, hogy átkutatta a mindenséget és most már majdnem mindent tud, azt is tudni vélte, hogy démonok nincsenek. Azt hitte, hogy a fejlett tudomány örökre leszámolt a démonokkal. A gonosz mint személyes hatalom, nem illett bele a racionálisan felvilágosult és optimista világba. Az emberek hitéből - még hívőkéből is - egészen eltűnt az ördög, létezése nem is volt kérdés többé. A modern ember azt hitte, hogy a régi idők boszorkányaival együtt az ördög valóságától is búcsút vehet. De a legmodernebb embert mégis most gondolkodóba ejtette valami: a világban lévő gonoszság elképzelhetetlen méretei. A mai embernek újra problémájává lett a gonosz! Általános tapasztalata ugyanis az egész világnak, hogy a gonoszság az utóbbi évtizedekben olyan rafinált, olyan megtévesztő és kérlelhetetlen formát vett föl, hogy az már túllépi az emberi képesség határait! Az utolsó világháború tapasztalatai, az embertelenség, az iszonyat, a kegyetlenség, a sok rémtett, az antiszemitizmus, a koncentrációs táborok, a hazugság-áradat: mind-mind olyan jelenségek, amelyek mögött talán már nem is az emberi, hanem az ördögi gonoszság van. Olyan dinamikus hatalom, amely életünket és világunkat - dacára a sokat dicsért haladásnak, meg humanizmusnak - szinte a tönk szélére, szinte a teljes megsemmisülés kilátástalanságába juttatta!

Ma egyre többet beszélnek a világ, a művészet, a társadalom az egyház démonizálódásáról... Lassan oda jutunk, hogy kénytelenek leszünk megállapítani, hogy a Bibliának mégis igaza van, amikor a Sátánról beszél! Hát igen: Isten nem fél attól, hogy kinevetik érte, vagy tudománytalannak tartják miatta: Isten az Ő Igéjében határozottan azt állítja, hogy Sátán pedig: VAN! Mégpedig a Biblia szerint a Sátán személyes hatalom. Az Újtestamentumban rengeteg néven találjuk, mint például: Sátán, ördög, a gonosz, az ellenség, kísértő, a világ fejedelme, levegőbeli hatalmasság; - alávetettjei, kiszolgálói: a démonok, a gonoszság lelkei, az élet sötétségének világbírói, melyek a magasságban, azaz a bennünket körülvevő láthatatlan szellemi világban vannak. A Sátán és seregei képviselik a láthatatlan háttérben azt a hatalmat, amelyik Isten és ember között meg akarja rontani a viszonyt és amelyik meg akarja hiúsítani Isten csodálatos üdvtervét.

Ímé, itt, Jób történetében is, a reá zúduló tragédiák sorozatában, a szenvedésben, Jób anyagi veszteségében, gyászában, betegségében, testi és lelki kínjaiban igen-igen nagy szerepe van a Sátánnak. Egyenesen így olvassuk: “Kiméne a Sátán az Úr elől és lőn pedig egy napon...” - és akkor történtek egymás után a szomorú események! - Majd ezt olvassuk: “Kiméne a Sátán az Úr elől és megveré Jóbot undok fekélyekkel...” Tehát amikor egy ember életében összezavarodnak a dolgok, amikor rablók támadnak rá a békésen élőkre - mint a szabeusok Jób nyájaira -, vagy amikor fölborul egy békés, boldog családi élet, vagy amikor az emberi gonoszság diadalt arat, vagy amikor váratlan szerencsétlenség következtében gyászba borul egy ház, mint a Jób háza: olyankor a Sátánnak, a nagy méregkeverőnek mindig valami módon köze van a dolgokhoz.

Jellemző, hogy a Sátán újtestamentumi neve: diabolosz abból a diaballein szóból származik, amelyik magyarul azt jelenti: összezavarni, szétdobálni, szétkuszálni. Tehát mindig, amikor a rend, az igei rend fölborul, például házastársak között, vagy szülők és gyermekek között, vagy egymás mellett élő népek között, vagy egy gyülekezetnek a tagjai között: ott valami módon a Sátán keze, a diabolosz kavarja a dolgokat... Jó tehát, ha tudomásul vesszük és számolunk vele, hogy Sátán van, és igen nagy szerepet játszik a földi nyomorúságok előidézésében. Hogy honnan, miért van, mi a lényege a Sátánnak: mindezt a Biblia nem részletezi. A Szentírás nem magyarázza a Sátán valóságát, hanem figyelmeztet rá, mint egy konkrét veszedelemre...

3) Azt is megtudjuk Jób történetéből, illetve annak ebből a szellemi hátteréből, hogy mi a szándéka a Sátánnak. Szép költői képben mondja el a Sátánnak Isten előtt való megjelenését, aminek a lényege az, hogy nem tudja elképzelni, hogy létezzék a világon önzetlen szeretet Isten iránt. “Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent?” - mondja gúnyosan. Mintha azt mondaná, hogy igazán nem nagy dolog istenfélőnek lenni, ha az ember többet nyer általa, mint veszít. Tiszta üzlet az egész: Jób szolgálja Istent, Isten pedig gondoskodik Jób jólétéről. “De verd meg csak egyszer azt a Jóbot, majd lássad meg akkor, mint csinál Veled!” - mondja a Sátán Istennek. Tehát Jóbnak az Istenben való hite ellen megy a sátáni támadás. Nem Jób vagyonára irigykedik a Sátán, nem az fáj neki, hogy Jób gazdag, szerencsés, boldog, hanem az, hogy hívő. Hogy mindazzal, amije van neki, Istennek ad dicsőséget. A Sátánnak nem az a célja, hogy egy ember elveszítse a vagyonát, meg a gyermekeit, meg az egészségét, ez mind csak eszköz. A cél az, hogy az ember elveszítse a bizalmát Istenben! A Sátán nem anyagilag akar tönkretenni, hanem elszakítani akar Istentől. És ezt azért jó tudni, mert mi rendszerint mást szoktunk félteni, mint amit a Sátán támad és mint amit Isten védelmez. Mert például a Sátán nem gyermekünk életét támadja, amikor mondjuk megveri azt betegséggel, vagy halálos szerencsétlenséget zúdít rá, hanem a hitünket! Ezzel is, ez által is a hitünket. Nem Jób szerencséjének, hanem Jób istenfélelmének a halálos ellensége a Sátán, ennek a megrendítése az ő fő törekvése. Ezért van minden támadása. Azt akarja beigazolni ebben a világban, hogy nincs őszinte, spontán, önzetlen Isten-hit az emberek szívében; hogy Isten szeretete nem képes emberi szíveket tiszta viszont-szeretetben magához vonni és szabad, hálás odaadásra indítani, tehát Istennek tulajdonképpen nincsenek is barátai és gyermekei, hanem csak szolgái és lakájai. Végső fokon Isten dicsősége ellen támad a Sátán. Tehát végeredményben egy sátáni gondolat győzelme vagy kudarca fordul meg Jób szenvedésén. Roppant nagy jelentőségű dologról van itt szó: nemcsak egy ember hite van próbára téve, hanem azon keresztül el kell dőlnie, hogy igaza van-e a Sátánnak, vagy nincs?! Ezért történik minden, anyagi veszteség, gyász, betegség, lelki kínlódás, hogy végül felragyogjon Isten dicsősége, és nyilvánvalóvá legyen a Sátán hazugsága. Óh, ha ilyen magasabb rendű érdekek összefüggésében tudnánk látni földi problémáinkat, tragédiánkat, helyzeteinket: kevesebb gyötrelemmel és több céltudatossággal járhatnánk az utunkat!

4) Mindaz, amit elmondottam, minden, amit a Biblia a Sátánról mond, nem egyéb, mint egy nagy sürgető fölhívás a döntésre! Ha másként beszélünk a Sátán problémájáról, az merő filozofálás csak! És ez az egész prédikáció is csak fölösleges bölcselkedés, ha nem sürget bennünket a saját személyes döntésünk komolyan vételére, tehát arra, amit Pál mond: “ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.” (Róm 6,13) Vagyis: kinek adod magad eszközül, ki mellett foglalsz állást, kinek az ügyét, kinek az igazát képviseled, ki mellé állasz oda? Ki használ föl téged fegyverül a másik ellen: a szeretet hatalma a gyűlölet hatalma ellen, a világosság, a tisztaság, Isten-e a Sátán ellen, vagy fordítva?!

Ugye milyen szédületes jelentősége van annak, hogy például az atomerő, ez az óriási lehetőség kinek a kezében van: egy felelőtlen őrültnek-e, vagy felelőssége tudatában lévő embernek? Hát még annak milyen nagy jelentősége van, hogy egy egyébként is démonizált világban egy emberi élet kinek az uralma alatt él és cselekszik, kinek szánja oda magát eszközül, kinek a hatásai áradnak tovább általa a világban, kinek a dicsősége ragyog föl a szenvedésében, milyen erők és gondolatok jutnak diadalra rajta keresztül...?! Igen: ezért “szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek!” (Róm 6,13) Ha akármilyen ijesztő is sokszor a világon a diabolosz uralma, győzelme: ugye tudjátok, hogy a Sátán minden seregével együtt már megvert ellenség ebben a világban!? Éppen akkor szenvedte el a döntő csapást, amikor látszólag a legnagyobb diadalt aratta: a Golgotán, ahol az isteni Jó esett áldozatul a sátáni gonosznak! Csakhogy ez a kereszt, amelyen a sötétség fejedelme megölte a Világosság Királyát, benne volt Isten mindent átfogó üdvtervében, és éppen azon a kereszten tört meg a Sátán hatalma, épp az a kereszt vált a kegyelem helyévé, Isten szeretet-uralmának a diadalává! Az által a kereszt által győzhetsz te is, bármennyire rettent is a Sátán! Hiszen a keresztre nézve tudjuk, hogy bármit tesz a Sátán, mindig Isten üdvtervén belül marad a működése, Isten mintegy beleszámította, fölvette és fölhasználja a sátáni erőket is a maga céljai diadalra juttatására, a maga dicsősége növelésére! Senki sem szabad prédája a Sátánnak, csak aki önként adja magát neki. Jóbbal sem tehette, amit akart, hanem amit Isten engedett neki. Végső fokon, végeredményben a gonosz is Isten kezében van, Őtőle függ, Őt szolgálja! Az Ő eszköze. És a nagy harcban, ami a látható dolgok és történések mögött a láthatatlan világban, a szellemi hatalmak között folyik: Ő, az Úr marad a győztes!

Ebben a bizonyos tudatban sürgető a felhívás: döntsd el már, majd végül egészen, hogy hová tartozol? Ugye ahhoz, Aki már győzött és Aki majd végül egészen győz?! Nos, akkor pedig: “Szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek!” (Róm 6,13)

Ámen

Dátum: 1958. augusztus 24.