Az imádkozó Jézus

Jézus imádkozott akkor is, amikor nagyon sok dolga volt. Állandóan munkában töltött fárasztó életet élt. Márk szemléletesen írja le életét: jöttek Hozzá mindenfelől. Volt úgy, hogy nem volt ideje enni, de mindig volt ideje imádkozni. Reá is érvényes volt Luther mondása: Annyi dolgom van, hogy kétszer annyit kell imádkoznom, hogy elvégezzem. Imádkozott a kísértések idején. Imádságának nagy jelenete volt a Getsemáné kertjében mondott imádsága. Soha nem hallott a világ olyan imádságot, mint ez. Mielőtt a keresztre ment, így szólt: Ez a ti órátok, a sötétségnek a hatalma. Azért tudott győzedelmeskedni, mert erejét az imádkozásból merítette. Miért buktak el a tanítványok? Mert aludtak akkor, amikor imádkozniuk kellett volna. Említsük meg azt is, hogy Jézus imádkozva halt meg. Utolsó szavai az imádság szavai voltak. Azóta sokan haltak meg az Ő szavaival? Atyám! A Te kezedbe teszem le az én lelkemet". Ez volt a zsidó gyermek esti imádsága. Jézus az édesanyjától, Máriától tanulta. Azt olvassuk, hogy amikor megkeresztelkedett, megnyílt az ég és a Szentlélek szállt reá. Ez volt az eredménye imádságának. Lehetett volna-e alkalmasabb időben imádkozni Jézusnak szolgálata kezdetén?

Jézus igen szeretett egyedül imádkozni. Egyedül a hegyen, a pusztában, egyedül késő este, kora reggel. Olvasunk arról is, hogy az egész éjszakát imádságban töltötte. Sokszor kora reggel elment egy magányos helyre imádkozni. De az emberek között is tudott imádkozni, mint a magányban. Többször olvassuk, hogy magával vitte három tanítványát, hogy velük együtt imádkozzon. És okot talált az imádságra mindennap. Ezek közül emeljünk ki néhányat. Imádkozott akkor, amikor valami nagyon fontos dolog történt az életében. Ezek közül az egyik legfontosabb volt tanítványainak a kiválasztása. Hiszen ezen a kiválasztáson függött a keresztyénség jövője. Tanítványaiért egész éjjel imádkozott és amikor nappal lett, magához hívta őket és választott tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett. Imádkozott akkor, amikor megkeresztelték, amikor először bejelentette halálát a megdícsőülés hegyén, imádkozott a kereszten. Imádkozott Péterért a kísértés órájában. Hogy milyen jelentőséget tulajdonított az imádságnak, azt onnan is tudjuk, hogy elmondta a számunkra az imádság jelentőségének két példázatát: az éjszaka kenyeret kérő barát és a hamis bíró példázatát.

Jézus imádkozott, mert ember volt. Ember, a dolgoktól való függőségben. Ő a Földön nem volt önellátó"? a földi dolgoktól való függetlenségben. A mindendápi kenyérért neki is imádkoznia kellett. Ő az Atyától függött napról napra. És ezt a függőséget kifejezte imádságaiban. Ez a tény Jézust egészen közel hozza huzzánk. Ő valóban a testvérünk lett. Arra is ügyelnünk kell, hogy Jézus bűntelen ember volt. Életének minden szakaszán. Embersége tökéletes emberség. Neki nem volt bűnös múltja, mely gyengítette volna jelenét. Mégis szüksége volt állandóan az imádságra. Sok könyörgése nem a tanítványok szeme előtt történt, és így ezekről nincsenek az evangéliumban feljegyzések. De vannak imádságairól tudósítások, melyek számunkra rendkívül tanulságosak. Amikor imádkozott, kiment a városból a természet magányosságába., Elment egy magányos helyre és ott imádkozott." Máshol ezt olvassuk? Elment a pusztába és imádkozott." Különös szeretettel a hegyeket választotta az imádkozás helyéül. És mivel akkor a helységek kicsinyek voltak, a pusztát és a hegyeket könnyen elérte. De belátta azt is, hogy mindenütt tudott egyedül lenni Istennel.

Van valami titok Jézus imádságaiban. Nem volt kevesebb, mint Isten. Hogyan tudott Isten imádkozni Istenhez? Vagy: Mire volt szüksége, ami imádságra indította? Erre a kérdésre azt kell válaszolnunk, hogy az imádság nemcsak abból áll, hogy szükségeinket Isten elé tárjuk. Sok imádság a lélek teljességét fejezi ki inkább, mint a lélek ürességét. Ezt fejezi ki a zsoltáríró is: Csordultig van a poharam." Az imádság legjobb formájában az ember társalgása Istennel. Olyan bizalommal, mint a gyermek beszél az atyjával. Ha ez így van, akkor nem nehéz megérteni, hogy az örökkévaló Fiú imádkozott az örökkévaló Atyához. És nem nehéz elképzelni, hogy szüntelenül, rendszeresen imádkozott. Ez még nem magyarázza meg Jézus imádságának titkát, mert több imádsága éppen a szükségből fakadt. A zsidókhoz írt levél írója szerint: Erős kiáltásokkal és könnyhullatással" imádkozott Urunk. Hogyan értjük ezt az imádságot? Úgy, hogy Jézus igazi embersége magyarázza meg. Krisztus nem volt félig Isten, félig ember, hanem tökéletes Isten és tökéletes. ember. Voltak életében olyan helyzetek, amikor Istennek, lehetett" hívni. És helyzetek, melyek arra kényszerítenek, hogy, csak" embernek lássuk.