Jézus a világban

Bárhová ment Jézus, ott Isten ügyét képviselte. Mindenhová ez a cél vezette. Zákeus házában is ez volt a célja. Amikor ebédeltek, kijelentette: Ma lett üdvössége ennek a háznak. És annyi helyen üdvössége volt a háznak, ahová benyitott. A vendégség alkalmat adott a társalgásra és Jézus kihasználta ezeket az alkalmakat arra, hogy az öröklétről beszéljen. Ha szavait megfigyeljük, csodálkozunk azon, hogy beszélgetései mennyire asztali beszélgetések. Ekkor mondotta el a nagy Igét: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegnek. És ezt: Az embernek Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Jézus nagyszerűen tudta használni az alkalmakat, hogy jót tegyen és Igét hirdessen. Az előbbiekben megláttuk Urunkat úgy, mint a mások vendégét, de az evangéliumokban vannak híradások, melyek szerint Jézus hívott meg másokat vendégül. Jézusnak nem volt hajléka, ahová vendégét meghívja. Két alkalommal a szabad ég alatt nagy vendégséget rendez: az ötezer és a négyezer ember megvendégelésénél. Ő nagyon jól tudta, hogy gyakran a test által lehet elérni a lelket. Vendégeinek nagy része szegény ember volt, és örömet okozott szívének, hogy örömet szerezzen nekik. Az asztal volt a föld, a terítő a zöld fű, a vendéglátó otthon az égbolt. És vendégei örültek a meghívásnak, mert a szeretet terítette meg az asztalt.

Jézus tudott élni a világban. Olyan hatalommal és győzedelmesen élt, hogy semmi sem fenyegette az Istenről szóló bizonyságtételét. És követőinek ugyanezt a hatalmat adta. Olyan lelkesedéssel töltötte meg őket, amelyet az új borhoz hasonlított. Ünneplő vendégekkel akart végigvonulni a világon. Hitük, lelkesedésük tüzét nem tudta a világ hatása kioltani. A világhoz való viszonyt illetően fel kell tennünk a kérdést: Mi az a határ, ameddig Isten embere a világban elmehet? Elhallgasson a bizonyságtétellel? A Keresztelő János vonalát kövesse -e: tartsa magát távol a világtól? Vagy keresse az olyan emberek társaságát, melyben megőrizheti magát az elvilágiasodástól? Lehet úgy a világban lenni, hogy hűségesek maradunk Istenhez. Így nem a világ befolyása alatt állunk, hanem mi gyakorlunk hatást a világra. Jézus bárhol volt, bármit tett, össze volt kötve a nagy feladat elvégzésével, amiért a világra jött. Küldetése ismertté tette a világban Isten szeretetét és fel akarta ébreszteni az emberét. Azért élt, hogy növelje az ember szeretetét Isten iránt és az ember szeretetét az ember iránt. Ami nem ezt a célt szolgálta, nem volt fontos a számára. Ő nem vonult ki a világból, hanem legyőzte a világot.

A világhoz való viszonyt illetően lényeges ellentét volt Jézus és útkészítője, Keresztelő János között. János megvetette a körülötte lévő világot, a pusztában élt, távol az emberektől. Ruházata sem volt a városi életre alkalmas. Krisztus éppen ellenkezőleg élt. Honfitársai közé ment. Ahelyett, hogy várta volna, míg az emberek hozzá mennek, Ő ment az emberek után. Városokban és falvakban, az utcán és a piacon, a zsinagógákban, a templomban az emberek között járt. Elment a házakba örülni az örülőkkel és sírni a sírókkal. Meglepő volt, hogy részt vett az ünnepélyes alkalmakon. Működését a kánai menyegzőn kezdi. Máté a megtérése örömére vendégséget rendez, melyre Jézus is elmegy és leül a vendégek — vámszedők és bűnösök — közé. Érdekes számunkra, hogy Jézus a vendégül való meghívást elfogadta a másik oldalról is. Ezen a vendégségen együtt ült a farizeusokkal és az írástudókkal. Lukács három alkalmat említ, amikor a farizeusok meghívták. Oly kötetlen volt az emberekkel való társalkodásban, hogy részegesnek és nagyétkűnek csúfolták. Senki sem próbálta Keresztelő Jánossal összehasonlítani. János tanítványai böjtöltek, míg Jézus tanítványai ünnepeltek.