Mindennapi Kenyerünk

Jézust és a benne megjelent kegyelmet nem lehet megismerni pusztán emberi értelemmel. A világ dolgainak a megismeréséhez elegendő az emberi értelem. De Jézus megismeréséhez sem. Az Ő, tudományát" akkor ismerem meg, ha cselekszem az Ő akaratát. Követésében érthetem meg valójában, hogy ki Ő. Őt nem ismerhetem meg jól, ha életemet nem változtatja meg ez az ismeret. Tehát az Ő megismerése nemcsak az értelemnek, hanem a szívnek és az akaratnak dolga is. Az ismerheti meg Őt, aki cselekszi az általa tanított igazságot. Ezt nem gyűjtheti az ember a fejébe úgy, hogy az élete különben változatlan marad. Aki nem akarja cselekedni Isten akaratát, az előtt nem világosodik meg az Ő igazsága. Hányszor mondott csődöt, tudományom", mert másoknak pusztán elméleti úton akartam Jézust megmutatni. Pedig a keresztyénség nem elmélet, hanem élet és cselekedet. Nemcsak tudható, hanem látható is. Hányszor akartam Őt megismerni csupán emberi módon, és titkai rejtve maradtak előttem. A célhoz az vezet, ha kezdem cselekedni akaratát, ha kezdetben nem is értem. Az engedelmeskedő élet útján létrejövő megismerésről szólt Jézus, amikor ezt mondta: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezt a bölcsek elől és a gyermekeknek megjelentetted.

Jézust nemcsak a sokaság nem értette, hanem annyiszor a tanítványok sem. Beszéde nekik is annyiszor kemény beszéd volt. De Ő senkit sem akart akarata ellenére magához kötni. Önkéntes követők kellettek Neki. Amikor tanítása után a tömeg ott hagyta, mert nem értette, föltette tanítványainak a kérdést: Ti is el akartok menni? A kérdésre Péter felelt nagyon bölcsen. Vallomásában benne van, hogy hogy ők is elmehetnének, de a távozás számukra pótolhatatlan veszteséget jelentene. Ugyanis senki másnál nem találnák meg azt, amit Jézusnál megtaláltak: az örök élet beszédét. Sokszor kerülhetünk válságos helyzetekbe. Van úgy is, hogy nem értjük Őt, és úgy érezzük, hogy könnyebb lenne elmenni, mint maradni. De minden kételkedés ellenére jobb Vele maradni. Ezt értette meg Péter. Aki Őt elhagyja, a legdrágábbat veszti el. Aki Jézus mellett marad, a legjobbat kapja meg. Vizsgáljam meg életemet: jól érzem-e magam Jézus mellett. Megtörténhetik, hogy aki szeretné Őt elhagyni, később már nem tudna elmenni. Egyszer Péter is el akart szakadni Tőle. Ezt mondta: Távozz tőlem, Uram. És ugyanaz az ember mondja neki ezt is: Uram, kihez mehetnénk máshoz?

Jézus magát az élet kenyerének nevezi. Ezzel azt akarja mondani, hogy ugyanaz akar lenni a lelkünk számára, ami a mindennapi kenyér a testünk számára. Először arra kell figyelnünk, hogy földi életünk számára a kenyér nélkülözhetetlen. Nélküle nem tudunk élni. Éppen így Ő lelki életünk számára nélkülözhetetlen táplálék. Ez a kenyér elégséges kenyér, minden megvan benne, ami a léleknek szükséges. Jellemző vonása, hogy nemcsak élteti az embert, hanem át is alakítja. Aki él az élet kenyerével, azon az Ő élete lesz láthatóvá. Ez a kenyér csak azt táplálja, aki megeszi. Ő nem táplálja a lelket addig, amíg úgy nem vesszük magunkhoz, mint a mindennapi kenyeret. Nem történhet meg az, hogy az istentiszteleten ott vagyok és mégsem táplálkozom vele? Mert más dolog valamiről hallani és más dolog valamiben részesedni. Részesedik-e belőle, mint az asztalomon lévő kenyérből? Van azonban az Igének egy ítéletes tanítása: Ha valaki nem táplálkozik Vele, abban nincs élet. Amit megettem, húsommá és véremmé válik. Aki Krisztussal táplálkozik, annak számára Krisztus életének részévé lesz. Erről beszélt Pál: Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ez az elfogadás teljesen személyes. Senki nem fogadhatja el helyettem, mint ahogy senki nem ehet helyettem. És amit megeszem, nem veheti el tőlem senki., Sem élet, sem halál nem szakíthat el az Ő szerelmétől". a

Jézusból erő áradt az emberek felé. Erő, mely gyógyított. Mindabban, amit tett és tanított, az emberi erőtlenségben megnyilvánult az Ő ereje. Az általa hozott új élet ebből az erőből születik. Ezért erőt kell kérni annak, aki az új életet el akarja fogadni. Aki erőt kapott, az Hozzá tartozik. Olyan boldog, aggodalom nélküli, szerető szívű lesz, mint Jézus kívánja. Jézus sokat kért az embertől. Szinte emberfeletti követelményeket állított az ember elé, de a feladat elvégzésére erőt is adott. A Hegyi Beszéd nem egy általános beszéd a néphez, hanem Jézus hívogatása tanítványaihoz. Ez a beszéd Isten országa tagjainak az életét ábrázolja egy ellenséges világban. És Isten országa annak erejében lesz nyilvánvalóvá. Ezért mondja Jézus mennybemenetele előtt? Vesztek erőt." Pál dicsekedett — ezzel az erővel szolgálata közben. Krisztus erejével emberfeletti dolgokat tudott elvégezni ez a törékeny ember., Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". Aki erőt kapott Urától, annak árasztania kell ezt az erőt mások felé. Ezt írja Pál Timóteusnak? Nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten, hanem szeretetnek és józanságnak lelkét". Ez Ige szerint az erőt a szolgálatért kapjuk. Az erővel szeretni kell tudni, akadályokat kell legyőzni vele. E nélkül gyenge tanítványai vagyunk erős Urunknak. Erő nélkül elesünk, a kísértésekben megbotlunk, elnémul ajkunkon a bizonyságtétel. Életünk nagy kérdése: Megérzik-e rajtunk a kívülállók a Krisztustól kapott erőt?

Jézus azt mondja magáról, hogy Ő az élet hordozója. Ezt az új életet Igéje által hozza létre. Az Ő beszéde a halálban lévő embernek életet jelent. Aki hisz Benne, az már itt a földi életben átment a halálból az életbe. Igy a halottak feltámadása már itt megtörténik. A halálból az életbe való átmenetel ugyanis nemcsak a jövőben, az utolsó ítéletkor megtörténő valóság, hanem mindannyiszor megvalósul, valahányszor az ember hittel elfogadja Jézus Krisztus beszédét. Most is, a jövőben is a Fiúban van a feltámadás ajándéka. A halálban lévő életek új életet kapnak Őáltala és egykor a halál felett végső győzelmet nyernek. Életem nagy kérdése: Átmentem-e már halálom előtt a halálból az életbe? Mert az ember két feltámadásban részesül. Van egy feltámadás a síron innen és egy a síron túl. Mi annyiszor csak az utóbbira gondolunk. Pedig Atyánk már a földi életben elmondhatja rólunk, amit a tékozló fiúnak mondott az atyja: Az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. Az üdvösséges feltámadásban az utolsó ítélet napján azok fognak részesedni, akik már ebben az életben átmentek a halálból az életbe. A két feltámadás között szoros kapcsolat van. Akkor tudom elfogadni a másodikat, ha részesültem az elsőben. Bizonyára másképpen — hittel — fogok a halállal szembenézni, amikor életem utolsó órája elérkezik, ha már halálom előtt Jézus által diadalt — arattam a halálon.

Abból, amit Jézus a meggyógyított embernek mondott, következtetni lehetett a beteg ember múltjára. De Jézus nem az ember múltja, hanem a jövője felé fordult. A gyógyulás célját abban jelölte meg, hogy utána tiszta, szent életnek kell következnie. Itt beletekinthetünk Jézus nevelő munkájába: a földi jó adásával a lelki jó felé akar fordítani. A meggyógyítottnak a visszakapott életet csak jóra szabad felhasználnia. A meghosszabbított élet csak áldott, hasznos élet lehet. A bűnben élő, vétkező életre nem érdemes meggyógyulni. Bár minden betegségből való gyógyulás e cél felé mutatna! Jézus a testi nyomorúságokból azért akar kigyógyítani, hogy utána a lelkiekből is kigyógyítson. Mert nemcsak erre az életre akar irányítani, hanem az elkövetkezőre, az örökkévalóságra. Jó lenne, ha megvizsgálnám a betegségekből való gyógyulásomat. Mi következett a gyógyulások után? Annyi esetben semmi. Az maradtam, aki voltam. Rám tehát nem volt érvényes a Jézus szava: Meggyógyultál, többé ne vétkezzél. Én meggyógyultam és tovább vétkeztem. Jézusnak a gyógyításokkal nem az volt a célja, hogy az életet néhány esztendővel meghosszabbítsa, hanem az, hogy másként éljünk, mint eddig. Mert az élet javulhat, vagy rosszabbodhat. Ha Urunk ajándékaival nem jól élünk, akkor romlik, ha jól élünk, akkor épül és javul.

Jézusnak vannak az ember felé kérdései és ezek elől a kérdések elől nem szabad kitérni. Nem volt felesleges Jézus kérdése a beteg felé? Hogyan lehet egy betegtől megkérdezni, hogy akar-e meggyógyulni? Hát melyik beteg nem akarna? Miért kérdezte meg a beteget mégis? Jézus a beteg gyógyulásába be akarja kapcsolni a beteg akaratát. Nem a beteg akarata az oka a gyógyulásnak, hanem az, hogy ez az akarat bekapcsolódjék Jézus gyógyító erejébe. A fáradt csüggedés elmúlik Jézus közelében. Mellette az élet szele fúj. Ő életre támasztja a beteg életeket. Jézus hív minket magához, hogy egészségesek legyünk. Testben és lélekben, mert külső és belső életünk szorosan össze vannak kötve egymással. Mindkettőt beteggé teheti a bűn. Ezért égetően fontos számunkra is a kérdés: Akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e egészséges lenni, gondolkodásban, akaratodban, szívedben? Ő azért beszél az egészségről, mert adhatja az egészséget. Életünk gyógyulásában együtt munkálkodhatunk Vele. Nemcsak országa építésében lehetünk munkatársai, hanem életünk felépítésében is. Neki egészséges életekre van szüksége, akik által dolgozni tud. Azt akarja, hogy a meggyógyult életek hálás életek legyenek, Őérte elégő szolgáló életek. Mennyi beteg van közöttünk, akik azért nem gyógyulnak meg, mert nem akarnak meggyógyulni, akik Jézus gyógyító erejét nem veszik igénybe!?

Voltak idők, amikor a csodákat egyszerűen tagadták. Legfeljebb azokat fogadták el, melyek orvosilag is megmagyarázhatók voltak. A világot törvények kormányozzák és a törvények világában a csodák számára nincs hely. Hogyan értjük a csodát? A csoda: jel. Jele annak, hogy az élő Isten munkálkodik. A csoda Isten országa megnyilvánulásának a jele a világ lehetőségei felett. Mivel Jézusból [5ten országa új erővel lépett elénk, úgy ezzel az erővel megjelentek a csodák is új alakban, nem úgy, mint Mózesnél és a prófétáknál. A csodák kijelentik az új világot, mely Jézussal eljött és el fog jönni. A gyógyítások azt jelentik, hogy Isten országa győzelem a betegség felett. A kenyér megszaporításának az az értelme, hogy Isten országa az anyagi világot is át tudja formálni. A vihar lecsendesítésének az az értelme, hogy Krisztus úr a természet felett. A halottak feltámasztása a halál legyőzésére utal. Jézus ellenségei a csodát a Sátánnal való szövetséggel magyarázták. Az evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus soha nem akart csodatévőként fellépni. Ezt abból is látjuk, hogy annyiszor megtiltotta a csodák elbeszélését. Általa azért történnek csodák, mert az Istennek benne lévő hatalmából úgy áradnak azok, mint a fényből a meleg. Igy azt is mondhatjuk, hogy a csoda Jézus értelmezésében Isten országával van összekötve. Nincs jelentősége ez összefüggésen kívül.

Jézusnak a samáriai asszonnyal való beszélgetése első látásra nagyon jelentéktelennek tűnik. A tanítványok sem értik meg, hogy Jézus ezzel az asszonnyal szóba állt. De Jézus a tanítványok nagy meglepetésére a samáriai asszonyért végzett munkáját az Ő, eledelének " nevezi. Ebből a munkából erő áradt, mely elvette fáradtságát és bensőleg megerősítette. Ezzel Jézus arra tanít, hogy az Atya akaratának a teljesítése, étel", éltető ereje az életnek. Isten akarata volt, hogy a szomjúhozó asszony az élet vizét elfogadja, és általa új gyülekezet alakuljon, mely Istent lélekben és igazságban imádja. Jézus az asszony megtérésében az Atya munkáját látta. Nemcsak abban, hogy a Jákób kutjához jött, hanem abban is, hogy szavára felfigyelt és magát Jézus által vezetni engedte. Az Istenért végzett munka eledel a lélek számára. Ne essünk abba a kísértésbe, hogy csak a beszédtől várjuk az eledelt. A beszéd ugyanis az Ő akaratának cselekvése nélkül nem válik eledellé. Milyen jó lenne, ha belátnánk, hogy az Atya megbízásából végzett munka nem teher, nem csupán kötelesség, hanem eledel, mint a mindennapi kenyér.

Hány ember vetett már magot a szántóföldbe, de mire az aratás elérkezett, ő már a sírban feküdt. Sok ember ültetett már fát, és nem evett annak gyümölcséből. Ez a törvény lelki értelemben is igaz. A lelki életben hányszor nem arat a magvető. Sokan dolgoznak keményen és hűségesen Krisztusért egész életükben, és nem látják annak eredményét. És jönnek mások és szinte munka nélkül aratják le az ő vetésüket. Az egyik lelkész prédikál és imádkozik hosszú évekig, de csak néhány lelket vezetett el Krisztushoz. Meghal és jön az új ember. Azonnal bekövetkezik az ébredés, mely által sokak megtérnek. Más a vető, más az arató. A mennyben azonban mindketten együtt örvendeznek. Ezért ne legyen a vető féltékeny az aratóra. Egy anya tanítja gyermekét a Krisztus szeretetére és szinte erőlteti a Megváltó elfogadására. Imádsággal és hittel várja az eredményt, reméli, hogy láthatja gyermeke hitvallását Krisztusról. És már régen lezáródtak szemei, de gyermekei mégsem tértek meg. Jön utána valaki más, és aratja az ő vetését. Így van ez a hűséges tanítóval, vagy a hűséges munkással. Ezért nem kell leállni a magvetéssel. Vessünk mindig hittel, az aratást bízzuk az aratás Urára, aki bennünket nem a munkánk eredménye szerint fog megítélni, hanem hűségünk szerint. Nem számít, hogy mi aratunk-e, vagy valaki más. A fő dolog, hogy Isten számon tartja mint a kettőt: a vetőt és az aratót.