Abból, amit Jézus a meggyógyított embernek mondott, következtetni lehetett a beteg ember múltjára. De Jézus nem az ember múltja, hanem a jövője felé fordult. A gyógyulás célját abban jelölte meg, hogy utána tiszta, szent életnek kell következnie. Itt beletekinthetünk Jézus nevelő munkájába: a földi jó adásával a lelki jó felé akar fordítani. A meggyógyítottnak a visszakapott életet csak jóra szabad felhasználnia. A meghosszabbított élet csak áldott, hasznos élet lehet. A bűnben élő, vétkező életre nem érdemes meggyógyulni. Bár minden betegségből való gyógyulás e cél felé mutatna! Jézus a testi nyomorúságokból azért akar kigyógyítani, hogy utána a lelkiekből is kigyógyítson. Mert nemcsak erre az életre akar irányítani, hanem az elkövetkezőre, az örökkévalóságra. Jó lenne, ha megvizsgálnám a betegségekből való gyógyulásomat. Mi következett a gyógyulások után? Annyi esetben semmi. Az maradtam, aki voltam. Rám tehát nem volt érvényes a Jézus szava: Meggyógyultál, többé ne vétkezzél. Én meggyógyultam és tovább vétkeztem. Jézusnak a gyógyításokkal nem az volt a célja, hogy az életet néhány esztendővel meghosszabbítsa, hanem az, hogy másként éljünk, mint eddig. Mert az élet javulhat, vagy rosszabbodhat. Ha Urunk ajándékaival nem jól élünk, akkor romlik, ha jól élünk, akkor épül és javul.