Mindennapi Kenyerünk

Mikor volt egy asszony gazdagabban megáldva, mint Mária? És hol született gyermek nyomorultabb körülmények között, mint az ő gyermeke? De az istálló volt az a hely, melyre akkor az egész menny figyelt. Látja Máriát is, aki senkitől sem kapott segítséget, egy ágyacskát. A betlehemi gyermeknek a világ később sem adott többet. Ő volt a legmegvetettebb a bölcsőtől a keresztig. A jászolbölcső sem volt az övé, mint ahogyan nem volt övé a sír, ahová testét lepedőbe begöngyölve eltemették. Ahová megy, otthontalan vándor. Az ember Fiának nem volt hová a fejét lehajtania. Egyedülisége annál jobban nőtt, minél jobban közeledett a vég. Az angyal az első prédikátor. Mária és József még nem beszélnek a gyermekről. A titok olyan nagy volt, hogy emberi szó először még nem tudta hirdetni. Ki hitte volna akkor, hogy egy gyermekben évezredes ígéretek teljesednek be? Ezért az emberré létet először az angyalok értették meg, nem az emberek. Mit hirdetett az angyal először? Meglepő beszédének a kezdete: Ne féljetek! Igy kezdődik az első karácsonyi prédikáció. Milyen egyszerű, minden dísz nélkül való. Jézus a félelem világába érkezik meg, de ugyanakkor nagy örömet hirdet, mert a Megváltó megszületett. Az angyaloknak nincs szükségük Megváltóra, az ördögök nem akarnak Megváltót, de az embernek akarnia kell, hogy éljen.

Nevezd Jézusnak! Igy rendelkezett az Isten. Figyelemre méltó, hogy Isten milyen komolyan veszi a neveket. Ha Isten nevet ad, azt nem kell megváltoztatni. Amikor Keresztelő Jánosnak nevet adtak, Isten tiltakozott az ellen a név ellen, melyet neki adni akartak: Nevezd nevét Jánosnak. A rokonok és ismerősök más nevet akartak adni neki, de Isten más nevet gondolt számára. És Isten ragaszkodott elhatározásához. A Jézus név jelentése: Istené a szabadítás. Ez egy hitvallás. A gyülekezetnek ragaszkodnia kellett ehhez a hitvalláshoz egy olyan világban, mely a szabadítást más nevekben keresi. Már Mária azt énekli, hogy Isten szabadító Isten: Lelkem örvendezik Istenben, mint Szabadítóban. Jézus: Szabadító. Az Újszövetségben is Szabadítónak látják. Szabadítja a tanítványait a veszedelmektől. A tengeri viharban így kiáltanak: Szabadíts meg, Uram, mert elveszünk! Szabadít a betegségekből. Érdekes, hogy a szabadításra és a betegségből való gyógyulásra az Újszövetség ugyanazt a szót használja. Szabadít a haláltól. Nem azért jött a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartsa a világot. És a szabadítás nemcsak az ember múltjára vonatkozik, hanem az ember jövőjére is. Ő az embert új emberré teszi. Ő a Szabadító, akire a világ vár és akire a világnak szüksége van.

Ez a legnagyobb Igéje az Újtestamentumnak. Először azt jelenti, hogy Jézusban Isten szólalt meg, jött el a világra. A beszéd közlést jelent. Ezért Jézus volt az eszköze annak, hogy Isten közölje a világgal azt, amit mondani akar. Jézusban beszélt az Isten. De a szó több, mint ez. A szó nemcsak a közlés eszköze. Valamit tennünk kell, gondolnunk kell, mielőtt beszélnénk. A szó éppen ezért a gondolat kifejezése. Gondolkozom és akkor beszélek, és a beszédem kifejezi gondolatomat. Ha azt mondom, hogy Jézus Isten Igéje, azt mondom, hogy Jézus kifejezése Isten gondolatának. Ha tudni akarom, hogy mit gondol az Isten, nézzek Jézusra! Aki kezdetben volt, aki Isten volt, aki által lett minden, ami lett: testté — emberré — lett. Az evangéliumok Jézusa az örökkévalóság Istene. És a testetöltés célja az ember üdvössége volt. Azért is jelent meg közöttünk emberi testben, hogy az ember testvére legyen. Vele együttérző főpap. Megváltó a kísértésekben, az élet harcaiban és fájdalmaiban. Ezért érti meg életünket és tudja, hogy hogyan segítsen rajtunk. Olyan főpapunk van a mennyben, aki meg tud indulni a mi erőtlenségünkön. Ezért Ő a legnagyobb kijelentés, amint a Zsidókhoz írott levél is mondja? Minekutána az Isten sokféleképpen szólott hajdan az Atyának a próféták által, az utolsó időkben szólott nekünk Fia által." A Jézus előtti kijelentések írott kijelentések. A Jézusban nekünk adott kijelentés látható kijelentés. Ezért a legnagyobb.

A karácsony csodája ebben a rövid mondatban van összefoglalva: Velünk az Isten. Sokszor a tények ellentmondani látszanak ennek, Úgy látszik, mintha Isten távol lenne a világtól és a világ távol lenne Istentől. Ezt a kijelentést — velünk az Isten — hitben lehet elfogadni. Azok fogadják el, akik nem a láthatóra néznek, hanem a láthatatlanokra. Sokszor úgy is látjuk, hogy Isten nem értünk van, hanem ellenünk. Ha Isten csak igazságos lenne, akkor ellenünk kellene lennie. Mivel irgalmas Isten is, azért van velünk. De az Ő akarata szerint van velünk. Nem a mi akaratunk teljesítésére, hanem az Ő akarata véghezvitelére. Ezért az Ő velünk léte akaratának teljesítéséért van. Ő azért van velünk, hogy mi Vele legyünk. Ezért az, akiben velünk van az Isten, földi élete alatt állandóan hívogatta az embereket: Jöjjetek mindnyájan énhozzám. Jézus szolgálatának a szomorú eredménye, hogy az emberek nem voltak Istennel. Az ember sokszor felteszi a kérdést: Velem van-e az Isten? De annyiszor elfelejti feltenni a kérdést: Én vele vagyok-e? Urunknak azonban olyan nagy a kegyelme, hogy velünk van akkor is, amikor elhagytuk, amikor mi nem vagyunk Vele. Azért, mert karácsony lett. Ha hűtlenkedünk, Ő hű marad.

Ez a vers magában egy kis Biblia, mert tartalmazza az egész evangéliumot. Megmutatja a megváltás forrását: Isten szeretetét. Megmutatja a szeretet mértékét: Egyszülött Fiát adta a világért. Megmutatja, hogy a megváltás hogyan lett elvégezve: Krisztus áldozatával. És elmondja, hogy hogyan kapok üdvösséget: úgy, ha hiszek az Isten Fiában. És megmutatja, hogy mi az üdvösség: megszabadulás a kárhozattól és az örök élet ajándéka. Az Igében nyilvánvaló, hogy szeretni Isten kezdett. Mi lett volna velünk, ha a mi szeretetünkre várt volna? Ő tette meg a döntő dolgot, de tettére már várja a mi válaszunkat. És a mi válaszunk nélkül nincs üdvösségünk. A Krisztus áldozata ellenére sincs. Ezért mondja a Zsidókhoz írt levél szerzője: Mimódon menekedhetünk meg, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Isten Krisztust az egész világért adta, de az egész világ nem fogadta el. Simeon jövendölése beteljesedett: Sokaknak vettetett elestére és feltámadására. Jézus mellett melyik csoportba tartozom? Azokhoz, akiknek elestére, vagy azokhoz, akiknek feltámadására szolgál?

Jézus élete az emberek világossága. Ez a világosság ragyogott fel erre a világra a betlehemi mezőkön. Urunk életében minden világosság volt. Az volt a beszéde. Mennyire bevilágítottak szavai az élet sötétségébe és nyilvánvalókká tették az élet elrejtett titkait. Világítottak Jézus tettei. A jótettek megmutatták a gonoszság cselekedeteit. Világosság volt még Jézus keresztje is. Nem világította meg Isten szeretetét semmi jobban a világon, mint a kereszt. Ez a világosság volt a feltámadása, mely fényt gyújtott a halál éjszakájában. Az Ő világossága világít, akár látom, akár nem. A millióknak is, akik nem látják. János evangéliumában olvassuk a szomorú híradást: A világosság a sötétségben fénylik és a sötétség nem fogadja be a világosságot. Amilyen örvendetes kijelentés, hogy Ő lett az emberek világossága, annál szomorúbb a híradás, hogy a világosság mellett lehet vaknak maradni, a legnagyobb fényt lehet nem látni. Vígasztalhat bennünket, hogy a sötétség nem tudja kioltani a világosságot. A sötétségnek van ereje arra, hogy ellenálljon az igazságnak, de arra már nincs, hogy legyőzze az igazságot. Krisztus világossága független a sötétség ellenállásától. Ez a világosság egy élet volt, nem egy tanítás. Nincs olyan tanítás a világon, mely az emberek világossága lehetne. Ez csak egy tiszta élet lehetett.

Isten Fiának nevezi Urát a gyülekezet. Ezzel egy földi képet használ mennyei összefüggésben. Mi a láthatatlant csak emberi nyelven és képekben tudjuk kifejezni. Isten és az Ő angyalai az isteni dolgokról emberi módon akarnak számunkra beszélni. Más módon hiába szólnának, nem értenénk meg őket. Az atyának és a fiának földi kapcsolata nem tudja velünk megértetni az Atyának és a Fiúnak a belső kapcsolatát. Hol lenne egy földi gyermek, aki ilyen kapcsolatban lenne az apjával, mint az Atya a Fiúval? Mit mondott Jézus az Atyához való viszonyáról? Ezt? Az Atya, aki bennem lakozik, cselekszi ezeket a munkákat." Isten Fia egész földi életét az Atyával való legszorosabb kapcsolatban élte. Az angyal egy csodát jelent be: Isten Fia szűztől születik. De kérdezhetnénk: Szükség volt arra, hogy Isten a megváltás munkájában a törvényeket félretegye? Jézus nem lenne számunkra éppen olyan nagy, ha földi apától születik, mint mi? Mégis el kell fogadnunk az Isten útját. Amikor az ember ezt a csodálatos születést tagadta, ítélete Jézus csodálatos élete ellen is irányult. Jézus az Isten Fia lehetne csodálatos születése nélkül is. De a szűztől való születéséről szóló elbeszéléssel mutatja meg az Ige, mit jelent, hogy Isten Fia ember lett. Azt jelenti, hogy bár valóságos ember, de egészen másképp tartozik Istenhez, mint mi.

Mária siet Erzsébethez és őt úgy találja, mint ahogyan az angyal mondta neki. Erzsébet terhessége Mária számára az, mint számunkra a sákramentum: jel, hogy a hitét erősítse. Erzsébet házában nemcsak Mária és Erzsébet találkozik, hanem két gyermek, akiket a szívük alatt hordanak: Jézus és János, a király és a hírvivő, a beteljesedés és az ígéret. És az ígéret üdvözli a beteljesedést. Aki az ígéreteket elfogadta, az a beteljesedés híradását nem teheti magától értetődőnek, hanem megtelik hálaadással, csodálkozással, méltatlansága beismerésével. Igy csodálkozik az ember a hitben Krisztus eljövetelének. Erzsébet, szája" a csodálkozó emberiség. Miért dicséri Máriát? Nem beszél Mária mindeneket felülmúló szentségéről. Mária rendkívüliségének az alapja nem benne van, hanem Isten munkájában. Aki nem emelte őt az emberek fölé, hanem eszközül használta megváltó munkája véghezviteléhez. Éppen ez az evangélium. Az Újszövetség nem tud semmit Mária különleges tulajdonságairól. Nem ezekért dicséri Máriát, hanem azért, amit Isten tett vele. Az első ember, akihez az Isten jön, egy hívő, Isten tettét hitben elfogadó ember. Jézus Krisztus hívő elfogadásán alapul a Mária boldogsága. És a mi boldogságunk.

Isten hasonlít ítéletében a favágóhoz, aki fejszéjét a fa gyökerére helyezte és a fát bármikor kivághatja. De még vár. Várja, hogy a bűnös megtérjen. Ő lassú az ítéletben. Isten hosszútűrésével azonban nem lehet játszani. A fejsze bármikor vágásra lendülhet. Annak, hogy az ítélet még nem jött el az az oka, hogy Isten szeretete felülmúlja igazságát. Munkájában van ideje az ítéletnek és a kegyelemnek. És a két idő lehet egymáshoz egészen közel. Az lehet azonban a vigasztalásunk, hogy a kegyelem mindig megelőzi az ítéletet. Először van a kegyelem ítélet nélkül, azután az ítélet kegyelem nélkül. Keresztelő János másféle Megváltót várt, mint akit Isten küldött. Olyan Megváltót, aki az ítélettel kezdi: a búzát csűrébe takarítja, a polyvát pedig kemencébe veti. Krisztusban azonban elkezdődött a kegyelmi idő és az a mai napig is tart. Ő nem azért jött, hogy pusztítson, hanem azért, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett. Urunkat munkájában annyiszor nem értjük. Nem értette Keresztelő János sem. Azt, hogy Ő a konkolyt tartotta meg és a világ a búzát vetette a tűzbe. Heródes és a farizeusok vígan élnek, míg Keresztelő János a tömlöcbe kerül és áldozatul esik egy gonosz király ítéletének.

Jézus azért jött, hogy bejelentse Isten országa elérkezését. A mi számunkra az ország egy bizonyos körülhatárolt területet jelent. De Jézus Isten országáról nem földrajzi értelemben gondolkodott. Isten országa: Isten uralma. Ha valaki tagja akar lenni egy földi országnak, engedelmeskednie kell az ország törvényeinek. Isten országa az a közösség, amelyben Isten akaratát cselekszik. Számunkra feltűnő, hogy az Újszövetség Isten országáról hármas értelemben beszél: olyan országról, amely volt; olyan országról, amely van, és lesz a jövőben. Ennek példáját olvashatjuk az Újszövetségben. Abrahám, Izsák és Jákób tagjai voltak az Isten országának. Isten országának évszázadokon, évezredeken át voltak tagjai. De Jézus azt is mondta: Isten országa közöttetek van. Ebben az értelemben most is itt van. Ugyanakkor Jézus így tanított imádkozni: Jöjjön el a Te országod. E szerint az Ő országa eljövendő is. Hogy lehet Isten országa egyszerre a múltban, a jelenben és a jövőben? Ha tudjuk, hogy Isten országa ott van, ahol akaratát teljesítik, ezt mondhatjuk: bármelyik ember, aki cselekszi akaratát, benne van az Isten országában. Aki tette, teszi, tenni fogja az Ő akaratát, tagja az Ő országának.