házasság

Titok, hogyan működik férfi és nő kapcsolata, és kegyelem, ha mégis működik.

A jó feleség, - és bátran tegyük hozzá, a jó férj – ajándék Istentől. A ház és a vagyon, mint örökség tervezhető – de a jó házastárs végső értelemben nem tervezhető. A ház és a vagyon értékes, de az igazi kincs a jó házastárs.

A házasság nem pusztán egy kölcsönös szerződés, hanem egy új ontológiai valóság kezdete. „Nem egyszerűen arról van szó, hogy az ‘egy testet’ nem szabad szétválasztani, hanem arról, hogy ez nem lehetséges.” (France, 392) Hogy ez mennyire így igaz, arra mutatnak azok a kutatási eredmények, amelyek szerint az „elvált felek … sohasem heverik ki teljesen a válás okozta sebeket.” (Chapman, Maradjunk együtt!, 23)

Isten eredeti akaratából, rendjéből a válás nem oldoz fel. Azzal, hogy Jézus visszatér a teremtéstörténethez, egyértelművé teszi nemcsak Isten szándékát, hanem munkáját is. A szándék, hogy férfi és nő, akiket a maga képére alkotott, a házasság életre szóló szövetségében éljék meg embervoltukat.

Nem kell, hogy a szülőknek kulcsuk legyen a fiatalok lakásához, ha csak ők nem kérik tisztelettel és nem adnak. Nem kell, hogy ott üljenek, hogyha nem hívták őket oda. Nem kell a fiatalok távollétében terepszemlét tartaniuk. Másik egység, más vállalat, más vállalatvezetője van, a férfi, akit Isten ezzel bízott meg. Ebbe nem szabad belerontani, mert ezzel valóban Isten ellen való bűnt követ el az ember.

A legtöbb bajnak [...] az az oka, hogy Jézus nélkül tettünk valamit. Amit viszont nélküle csináltunk, azt nem lehet nélküle helyrehozni. Ahhoz feltétlenül szükség van Őreá. Aki Őt behívja, az megtapasztalja, hogy Ő ma is valóságosan cselekszik. Ugyanazzal a hatalommal és szeretettel, amivel ezekben a bibliai történetekben cselekedett.

A Bibliában nincs értékkülönbség férfi és nő között. De hangsúlyozza a Biblia a funkcionális különbséget. Nem több az egyik, mint a másik, de más a feladata, és ehhez a más feladathoz kaptak sajátos adottságokat.