engedelmesség

A hívő embernek végső fokon mindig Isten a munkaadója. Istennek engedelmeskedik, amikor a gépek mellett, vagy a könyv mellett, vagy a konyhában, vagy a szántóföldön dolgozik. Ha valaki Isten hívására végzi a munkáját, akkor az többé nem robotmeló, hanem hivatás. (...) Tehát a mindennapi munkánk és az Istenben való hitünk nem választható szét egymástól! Ez nem két külön területe az életünknek! Nem úgy van, hogy az a rész, amit a munkában töltünk el, az az életünk profán területe, a másik, amit a családban meg az egyházban élünk meg, az az életünk szent, istenes területe.

Az, hogy vezetettek tudjunk lenni – feleségként, gyermekként, beosztottként – a következő kérdéshez irányít: Ismerjük-e, mit jelent Jézus Krisztusnak engedelmeskedni? Van-e ebben tapasztalatunk, előrelépésünk, növekedésünk? Mert ha ismerjük őt, akkor az engedelmességhez mély hála, öröm és bizalom kapcsolódik bennünk. Jézusnak engedelmeskedni nem félelmetes, hanem jó.