József élete

A kérdés, hogy mi lesz az álommal? József, a díszes ruhában járó elkényeztetett kamasz álmokat látott, amelyek szerint szülei és tesvérei leborulnak előtte, és szolgálják őt. A féltékeny és dühös testvérek nemcsak az álmokat akarták megölni, hanem az álomlátót is. Adandó alkalommal díszes ruháját lehúzták, vérrel beszennyezték, és elküldték apjának. A kútba dobott Józsefet pedig midjánita kereskedők vitték Egyiptomba.
I. Isten Józseffel volt
"Amikor Józsefet Egyiptomba vitték, megvásárolta őt az izmaeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka." József életben maradt. Ez már önmagában csoda, mert hiába akarta a legidősebb fiú, Rúben megmenteni, nem járt sikerrel. Ha a testvéreknek más ötlete támad, József már halott. Mindez azonban csak erősen korlátozott eredmény. Hiszen József nem több, mint árucikk, akit adnak-vesznek. Nem apja szeme fénye, kiváltságos fiú a háznál, hanem egy a rabszolgák névtelen sokaságában. Nincs díszes ruhája, de ugyanazt hordja, mint a többi munkaerő. Annyit ér, amennyit termel, addig kell, ameddig profitot hoz. A rabszolga élete nem ér többet, mint az ezüst, amit kifizettek érte. József él, de nem több, mint árucikk.
"De az Úr Józseffel volt" - hangzik a meglepetésszerű kijelentés. Ezt eddig nem hallottuk. És nem is vártuk. Mert igaz, hogy Józseffel csúnyán elbántak testvérei. De az is bennünk van, hogy nem ok nélkül. Miért kellett provokálnia őket az álmaival? Miért nem maradt inkább csöndben? Miért kellett mindig hazudoznia apjának a többiekről? Miért volt felmentve a munka dandárja alól? És az Úr vele van? Nem magától értetődő ez.
Meglepő fordulat, ami Isten szabadságáról és szeretetéről szól. Úgy dönt, hogy nem hagyja a fiút magára az idegenben. Valakinek mégis több József, mint névtelen, személytelen termelőeszköz. Valakinek mégis gondja van arra, hogy mi történik vele. Valaki mégis tudja, hogy mit él át ez a kamasz, aki elveszítette családját, szabadságát és jövőjét, aki rabszolgaként kell hogy megtanuljon (túl)élni a birodalomban. Dédapjának, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene nem feledkezett meg róla. Apja halottnak véli, testvérei tudják, hogy elveszett, a birodalmi adminisztrációban nem több, mint egy szám. Egyetlen valaki ismeri őt, az Úr. Ő pedig vele van, mellé áll, körülveszi Józsefet, megáldja őt - ígérete szerint.
"… ezért szerencsés ember lett, és egyiptomi ura házában élt." Micsoda "véletlen"! Józsefet nem a mezőre rendelik dolgozni, hanem Potifár házában teljesít szolgálatot. Mindez látható eredménye annak, hogy az Úr vele van. Szerencsés, eredményes, áldott, annyira, hogy ez hamar nyilvánvalóvá válik Potifár előtt is. "Látta az ura, hogy vele van az Úr, és mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog." Potifár pedig nem rossz gazda: ha ennek az embernek a kezei között minden arannyá válik, bízzunk rá még többet. Ezzel a rabszolgával jó vásárt csinált. Így lesz József a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka házának és minden vagyonának kezelője.
Világos, hogy mindez nem pusztán József vezetői és közgazdasági képességeivel függ össze. A háttérben Istennek az az ígérete és áldása áll, amelyet Ábrahám dédnagyapának adott: megáldalak és áldás leszel, általad nyer áldást a föld minden nemzetsége (12.2). "…megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, és az Úr áldása volt egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt." Isten áldása, Józseffel létele olyan megfogható, hogy Potifárnak semmire sincs gondja mellette, csak arra, hogy megegye az ételt.
Az Úr tehát Józseffel van, és József élete - bár rabszolga - virágzik. Immár Potifár előtt is neve, tisztelete és tekintélye van. Az Úr felemelte, megáldotta, és áldássá tette. Az események váratlanul szépen alakultak. De hát nem így van-e ez mindig, amikor az Úr valakivel van? Ezt a szépséget, tejességet, harmóniát mintha csak megerősítené az utolsó megjegyzés: "Józsefnek szép termete és szép arca volt."
II. Egy sokat ígérő karrier vége
Mindez azonban József sokat ígérő karrierjének nem a kiteljesedését, hanem összeomlását jelzi. A kihívás kellően valóságos, a válasz meglepően egyértelmű, a végkifejlet hitet próbálóan igazságtalan.
Feküdj le velem! - súgja Potifár felesége Józsefnek. Nap, mint nap, újra és újra mondogatja neki: feküdj le velem! József, senki sem fogja megtudni, feküdj le velem! József, egyedül vagy, senkid sincs, nincs szükséged egy kis szeretetre? - Feküdj le velem! József, sohasem volt még senkid sem, itt a lehetőség: feküdj le velem! József, mit vonakodsz, nem tetszem neked? Tudom, hogy igen. - Feküdj le velem! József, olyan vonzó vagy, megőrülök érted: feküdj le velem! József, Potifárt nem érdekli az egész, nézd, most sincs itthon, ki tudja ki után járkál: feküdj le velem! József, úgysem bírod már sokáig, mit áltatod magad: feküdj le velem! József, nekünk miért nincs jogunk boldognak lenni? - Feküdj le velem!
De József hajthatatlan: "Nézd az én uramnak semmi gondja nincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta egész vagyonát. … Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?" És mi nem tudjuk nem megkérdezni: József, honnan ez az erő? Honnan a tisztelet rabszolgatartó urad iránt? Honnan a hit és az engedelmesség az Úr iránt? Honnan a felelősség? Honnan a bűnnek és a gonoszságnak ismerete? Hova lett már az álmokat látó, elkényeztetett kamasz? Ki ez az ember? - És más választ nem kapunk, minthogy az Úr Józseffel volt. És József az Úrral. Mert tudja, ki tartja őt egyedül nyilván. Tudja, ki tette eredményessé. Tudja, hogy kinek köszönheti a fényes karriert. Tudja, hogy kinek tartozik hálával. Hálás Potifárnak, aki rábízta mindenét, ezért nem veszi el feleségét. Hálás az Úrnak, aki megáldotta, és képes betölteni minden szükségét; ezért nem lesz házasságtörő. József az Úrral van, és inkább van az Úrral, semmint az úrnővel. Mindenható Urának személyes szeretete, törődése, gondviselése mindennél többet jelent neki.
Az Úr azonban mintha nem értékelné ezt eléggé. Az Úr nem változtatja meg az asszony szenvedélyes vágyait. "…az asszony nap mint nap mondogatta Józsefnek … hogy mellé feküdjék." Az Úr nem intézte másképpen azt a napot: "Egy napon az történt, hogy bement József a házba a munkáját végezni, és a háznép közül senki sem volt a házban." Az Úr nem gondoskodott arról, hogy ne maradjon a ruha az asszony kezében: "Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt." Az Úr nem nyitotta fel a háznép szemét a hazugságra: "Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltottam. Amikor meghallotta, hogy hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt." Az Úr Potifár előtt sem leplezte le az asszony mesterkedését: "Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál hozzánk, hogy csúffá tegyen engem. De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kifutott. Az Úr nem védte meg Józsefet Potifár lángoló haragjától: "Fogta Józsefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva…"
József az Úrral van, de kivel van az Úr? Az áldozat a börtönben van, a bűnös pedig szabad. De hol van az Úr? Mit ér, hogy az Úr vele van, ha az csak ideiglenes? Ha annak bármikor vége szakadhat? Ha hűségét nem jutalmazza? Sőt, éppen hűsége lesz kudarcának oka? Érdemes hát megállni? Érdemes felelősnek lenni? Megéri a gonoszságot gonoszságnak nevezni? Nem járt volna jobban, ha házasságtörés helyett szerelemben gondolkozik? Urának becsapása helyett a lehetőséggel való élésről? A házasság intézménye helyett személyes beteljesüléséhez való jogról? Csak elnevezés kérdése az egész. Az Úr vele volt. Ő pedig az Úrral. És? Hol van az Úr? Hol van József? Megérte ezért szenteskedni? Magas erkölcsről szónokolni? A munkahelyen nem csalni, nem lopni? Hűségesnek lenni pénzen, vagyonon? Becsülettel szolgálni a tulajdonost? Maradéktalanul elvégezni a munkát? Kollégákat nem fúrni? A gyenge mellé odaállni? Megérte, József, szexuálisan tisztának maradni? A felkínáló lehetőségre nemet mondani? Hinni, hogy majd eljön az Istentől való társ, akiben feloldódik magányod? Istentől való társhoz hűségesnek maradni, amikor más lehetőség is van?
"…ott volt börtönben" Tizenhárom év a börtönben. Ez a jutalom. De meg is érdemli az ilyen naív ember. Álmodozó, álmok között élő. Itt az ideje, hogy lejöjjön a földre. Megtanuljon élni. Térjen végre észhez. Még egyszer úgysem lesz ekkora nagy szerencséje. Nem is érdemli az ilyen. Ilyen csak egyszer adatik az életben. Méghogy az Úr vele volt… ha igaz is, hát most elhagyta, az biztos.
III: És Isten mégis Józseffel van…
"De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt." - olvassuk a kijelentést, ami nem kevésbé váratlan, mint párja történetünk kezdetén.
Ha pedig az Úr Józseffel volt fent, Potifár házában, és Józseffel van lent, a börtönben, akkor Józseffel volt mindvégig, a bukás alatt is. Az Úr Józseffel volt, amikor József is az Úrral volt. Vele volt, amikor nem csítította az asszony szenvedélyét, nem intézte másképpen azt a napot, nem gondoskodott arról, hogy a ruha nem maradjon a csábítónál. Vele volt, amikor az asszony hazugságait elhitte Potifár. Vele volt, amikor ura, akihez József hűséges volt, lángoló haragjában börtönbe záratta háza felügyelőjét. Az Úr Józseffel volt mindvégig.
Szabad szeretetből és kegyelemből való döntés következménye, hogy azt olvastuk a frissen eladott rabszolga kapcsán: az Úr Józseffel volt. Isten szabad szeretete és kegyelme, hogy megáldotta minden munkáját, és így József magasra emelkedett Potifár házában. És míg az Úr ezt nem vonta vissza, szabad döntése, hogyan formálja saját tervei szerint az életét annak, akinek jelenlétét ajándékozta szövetségében tett ígérete szerint. József nem vesztette el Isten jelenlétét. De elvesztette befolyását, relatív békességét, fent-voltát. De nem vesztette el bizalmát, hitét és engedelmességét. Az Úr Józseffel van - lent is, és József az Úrral van - a bukás után is.
Immánuel - velünk az Isten. Ez a neve annak, akiben az Úr egyszer és mindenkorra bemutatta, kinek az oldalán van. Isten velünk, amikor a gyermek megszületett. Isten velünk, amikor a kereszten istennélküliségünk miatt beleverik a szegeket. Isten velünk, amikor harmadik nap feltámad a halottak közül. Isten velünk ma, a Szentlélek erejében, amikor megbékélést hirdet.
Akár fent, akár zuhanás közben, akár lent: Jézusban velünk az Isten. Azért, hogy kisemmizetteket, mindenki által elhagyatottakat néven nevezzen és megáldjon. Azért, hogy kísértésben lévőknek, hitükben ingadozóknak megerősítést adjon. Azért, hogy bűnüket megbánó elbukottaknak megbocsásson. Azért, hogy kétségbeesetteket, igazságtalanul bántalmazottakat vígasztaljon. ÁMEN!

Az elmúlt héten, az előző fejezet alapján Józsefről hallottunk. Az álmokat látó elkényeztetett ifjút testvérei egy kútba dobják, ahonnan midjánita kereskedők kihúzzák, és eladják rabszolgának Egyiptomba. A következő fejezetben arról olvasunk, mi történik Józseffel Potifár házában. Hogyan kerül a Szentírásban e két fejezet közé közé Júda és Támár története? Miért szakítja meg azt, ami a legfontosabbanak tűnik: mi lesz Józseffel Egyiptomban? Mi köze mindehhez Júdának és Támárnak, ennek a vérfertőzést sem leplező botrányos történetnek?
Többek szerint a 38. fejezet véletlenül került ide, semmi jelentősége nincs a Józseffel kapcsolatos események szempontjából. Ez azonban nem így van. Nemcsak azért, mert az előző fejezet szerint Jákób nemzetségének a története kezdődött el Józseffel és testvéreivel (37.2) - Júda pedig ugyanúgy Jákób fia, mint József -, hanem azért is, mert ebben a fejezetben több olyan téma felbukkan, ami fontos Mózes első könyvében. A probléma az utód körül vetődik fel; amint ez Ábrahám, Izsák és Jákób életében is megtörtént. A történet végén a kisebbik, Perec, lesz az első - amint láttuk Jákób és Ézsau, de József és testvérei esetében is.
De van ezeknél egy még fontosabb indoka a szentírónak arra, hogy ez a történet itt szerepeljen. Ez pedig Júda jellemének, jellemformálódásának a bemutatása. Ne tévesszük szem elől, hogy ez az egy fejezet legalább húsz évet ölel át, hiszen Júda gyermekeiről hallunk, akik megszületnek, majd felnőnek, megházasodnak, és ketten meg is halnak közülük. Kövessük nyomon, milyen ember Júda, és milyen felismerésre jut ebben a húsz évben! Ha ez nem történik meg vele, sohasem lesz az az ember, akit József történetének későbbi részében ismerünk meg Júda személyében.
I. Júda, az öntörvényű
Júdát úgy ismerjük meg, mint egy vezető, keményszívű, gyakorlatias embert, aki nem kíván parancsolni kitörő indulatainak.
Az előző fejezetben Józsefen kívül Jákóbnak két fia szerepel név szerint. Rúben, az elsőszülött az, aki szeretné Józsefet megmenteni a testvérek gyilkos indualatától. Júda, Jákób és Lea harmadik fia pedig az, aki azt mondja, hogy ne őljék meg, hanem inkább adják el. Ebben az ötletben részben szerepet játszik az, hogy Júda nem akar testvérgyilkosságba keveredni, de az is megmutatkozik, hogy Júda nagyon is gyakorlatiasan kezeli a pénz kérdését.
Történetünk azzal kezdődik, hogy Júda elválik családjától, és feleségül vesz egy kánaáni nőt. A szentíró megfogalmazása azonban többet sejtet: "Ott meglátta Júda egy Súa nevű kánaáni embernek a leányát, elvette, és bement hozzá."  A "látta" és "vette" igék egymás utáni használata mindig emlékezteti Mózes első könyvének olvasóját arra, amikor ezzel a sorrenddel először találkozott: "Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról …. szakított [vett] a gyümölcséből, evett…" (Gen. 3.6.) Úgy tűnik, Júda elég gyors döntést hozott, amely azonnali kívánságaira épült.
Júdának rövid időn belül három fia születik. Amint Ér, a legidősebb felnő apja feleséget szerez neki; így kerül a családba Támár. Ért azonban Isten gonosznak tartja, ezért meghal. A következő mondat Júda szájából így hangzik: "Menj be a bátyád feleségéhez, vedd el őt, mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak!" Semmi nyoma megrendülésnek és gyásznak. Júda kemény ember.
Ónán engedelmeskedik is és nem is. Az akkori szokásoknak megfelelően feleségül veszi bátyja özvegyét, Támárt, és - a szövegből kiderül - rendszesen vele is hál. Ugyanakkor gondoskosik arról, hogy Támár ne foganjon meg. Használja az asszonyt, de utódot nem támaszt neki. Pedig az özvegynek erre van igazán szüksége, és ez a korabeli törvények szerinti kötelessége is. Úgy tűnik, Onánnak az a bűne, hogy ezzel szembekerül Istennel, aki azt ígérte üknagyapjának, Ábrahámnak, hogy megáldja, megsokasítja, és nagy néppé teszi. Annyian lesznek, mint az égen a csillag, mint a föld pora. Isten elveszi Ónán életét is - Júda részéről gyásznak, fájdalomnak nyoma sincs a szövegben.
Ezután Júda azt mondja Támárnak, hogy maradjon addig özvegy, amíg legkisebb fia fel nem nő, akkor majd Sélá elveszi feleségül. Kiderül azonban, hogy esze ágában sincs odaadni egyetlen megmaradt fiát annak a nőnek, aki mellet a két idősebbet már elveszítette. Az évek telnek, a fiú felnő, és Támár is rájön, hogy Júda nem teljesíti ígéretét és kötelességét. Közben meghal Júda felesége, akinek a nevét még mindig nem tudjuk. Júda megvigasztalódott, olvassuk itt, de mi ez Jákóbhoz képest, aki nem akart vigasztalódni…
Támár, aki eddig csak passzív szereplő volt, cselekvésre szánja el magát. Prostituáltnak öltözik és kiül az út szélére, ahol Júda fog elhaladni. A férfi ismét hű önmagához, amint meglátja megkívánja, és be akar menni hozzá. Gyorsan megegyeznek, hogy a fizetség egy kecskegödölye lesz, Támár azonban zálogot kér Júdától. Így kerül hozzá pecsétnyomója, amely egy zsinóron függ, valamint botja, ami egy feltehetően gondosan faragott remekmű. A pecsétnyomó és a bot Júda tekintélyét, tehetősségét jelzik. Olyan mindezeket átadni egy idegennek, mintha valaki ma személyi igazolványát vagy bankkártyáját nyújtaná át.
Meglepő, hogy Júda ezt az ígéretét azonnal teljesíteni akarja. Haladéktalanul elküldi barátját a fizetséggel, aki hiába érdeklődik a környéken, nem találja a "parázna nőt". Ennek oka azonban nem más, mint hogy szeretné visszakapni személyes értékeit. Amikor saját érdekéről van szó, emlékszik arra, amit ígért, amikor Támáréról, megfeledkezik róla… A nőt Hirám nem találja, ezért Júda így szól: "Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne úzzenek belőlünk!" Valóban elég kellemetlen lehet, hogy egy befolyásos ember egy prostituáltat kerestet olyan helyen, ahol az ott élők szerint nincs ilyen.
A hallottak alapján Júda kemény szívű, csak a saját érdekeit szem előtt tartó, a szenvedélyei által mozgatott ember. Olyan valaki, akinek világos elképzelése van a dolgok menetéről, és elvárja, hogy minden úgy történjen, ahogy ő akarja. Most azonban hamarosan csapdába kerül. Nevetségessé lesz, pedig el akarja kerülni. Támár, az idegen, a kánaánita özvegy gyermeket vár tőle…
II. "Igaza van velem szemben"
Hamarosan elérkezik a szembesítés ideje. Júdának jelentik, hogy menye paráználkodott, hiszen terhes. Támár Sélá jegyesének számít, ezért bűne a házasságtöréssel egyenértékű. Júda kiadja a parancsot, hogy vigyék és égessék meg. Támár azonban elküldi apósának annak személyes tárgyait: "Attól a férfitól lettem terhes, akinek a holmija ez. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, zsinór és bot?"  És akkor elhangzik a történet legfontosabb mondata: "Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz." Sőt, úgy is fordíthatnánk, hogy "igazabb nálam, mert nem adtam őt a fiamhoz."
Támár, a kánaánita öszvegy, aki egy prostituált szerepét játssza el igazabb, mint Júda, aki csak azt halogatta, hogy a fiát hozzáadja? Azt kell mondanunk, hogy igen. Egyrészt azért, mert - amint Júda is kimondja - ő hozta Támárt ebbe a helyzetbe. Támárral visszaélnek, nincs szava és joga, senki a családban. Nem kapja meg azt, ami a korabeli szokások és törvények szerint jár neki. Mindezért Júda a felelős, aki ezt felismeri és elismeri. Észreveszi a másik embert, a kifosztottat, a megalázottat. Ugyanakkor van egy másik oldala is az ilyen önmagunkkal való szembesülésnek. Amikor az ember meglátja valós önmagát, amikor az teljes súlyával nehezedik rá, akkor nem méricskél. Ilyenkor az ő bűne a leghatalmasabb.
Júdában tehát valami megváltozik. Többet itt nem tudunk meg róla, de időben nem sokkal később, amikor éhínség lesz Kánaánban és a testvérek elmennek Egyiptomba, ahol Józseffel találkoznak, egy megváltozott Júdával találkozunk. Továbbra is ő a vezető, de kemény szíve helyett együttérzése lesz nyilvánvaló. Júda azért könyörög majd Józsefnek, aki még nem leplezte le magát, hogy ne Benjámint, apja másik kedvenc gyermekét tartsa magánál rabszolgának, hanem inkább őt. Hiszen ha Jákób Benjámint is elveszti, biztosan belehal fájdalmába (Gen. 44.14-34).
 A másik ember nyomorúságának szívünkkel való felismerése, saját hamisságunk beismerése nélkül nincs változás és gyógyulás. Életünk legjelentősebb vonatkozása az, hogy átformálódunk-e egyre inkább Jézus Krisztus képére. Erre választott ki, hívott el és váltott meg bennünket a mi mennyei Atyánk. Ez és nem más a mérce, amivel egykor megméretünk. A változás pedig nehéz.
Az átformálódás egy folyamat, amelynek vannak áttörés jellegű pontjai. Olyan alkalmak, amikor az ember szembesül valóságos önmagával. Amikor úgy alakulnak az események, hogy akaratunkkal szemben lelepleződünk. Amikor olyan egyértelűvé válik bűnös voltunk, mint amikor újra Júda szemei elé kerülnek személyes holmijai.
Lehetséges, hogy ezen a ponton azonosulni tudsz vele. A szembesítés megtörtént, és azzal közdesz, hogy mit cselekedjél. Gyakran az erőszakot választjuk. Júda is megpróbálhatná elhallgattatni Támárt. A vádaskodás, az ellenségesség, a nyílt támadás a sarokba szorított ember jellemzője. Egy másik álmegoldás a menekülés, az elrejtőzés. Valaki előtt lelepleződtél? Akor elkerülöd, nem beszélsz vele, megszakítod a kapcsolatot. Sokkal könnyebb ez is, mint kimondani, hogy neki van igaza, sőt, ő igazabb nálam. Az ellentámadás és az elrejtőzés védekezés. Annak az embernek az eszközei, aki nem akarja elismerni saját bűnét. Aki nem kész megváltozni.
Dávid zsoltárában azonban azt mondja, hogy boldog az az ember, aki elismeri és megvallja bűnét. Az az áldott, aki nem takargatja sem vádaskodással, sem bújkálással. Mert annak, akinek minden energiája saját hamisságának rejtegetésére megy el, felemésztődik az élete. Az, aki Isten és a másik ember előtt kimondja, hogy a másiknak van igaza, legyen az ember vagy éppen az Úr, felszabadul és meggyógyul.
Isten Szentlelke az, akinek ereje átformál bennünket Krisztus képére. Tapasztalatom szerint ez úgy történik, hogy először valamivel szembesülünk. Valamit meglátunk magunkból, ami fáj, ami elszomorít, és amiből Jézus segítségével szeretnénk megváltozni. Meg kell változni, mert - azt is látjuk - ha ez nem történik meg, annak súlyos következményei lesznek. Ha megláttuk, elismertük, elkezdhetünk "dolgozni" rajta. Ennek egyik része, hogy rendszeresen az Úr elé visszük imádságban. Ha minden nap imádkozunk, hogy az Úr bocsásson meg és formáljon át, jobban tudunk figyelni rá napközben. Tudatossá válik, hogy ez rossz, hogy változni akarunk, és hogy Isten Szentlelke velünk van mindig és mindenhol, és kész segíteni. Megoszthatjuk mindezt egy testvérünkkel is, aki megkérdezi időnként, hogyan alakul az életünk, akivel együtt imádkozhatunk, aki kész figyelmeztetni, meginteni.
Befejezésül hadd olvassam fel, amit, amit a lekcióban olvastunk az Efézusi levélből. Engedjük, hogy az Úr megvizsgáljon, szembesítsen minket önmagunkkal. Ha valamiben megint, mondjuk ki: igazad van velem szemben. Kérjük és fogadjuk bocsánatát, valamint Szentlelkének átformáló munkáját.
Ef. 4.25-32.

Egy 17 éves fiatalember odaáll idős édesapja, valamint 10 bátyja elé és nem minden él nélkül beszámol nekik arról, hogy mit álmodott. A testvérek azonnal ráéreznek a mondanivaló lényegére: "Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk?" Mindez azonban nem akadályozza meg az ifjút abban, hogy a következő adandó alkalommal egy másik, hasonló tartalmú álmát is nyilvánosságra hozza. Itt már az apja sem állja meg, hogy rosszallóan megszólaljon: "Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?" Az álmokat előre senki által sem látott események követik - úgy rövid, mint hosszú távon. A testvérek gyilkos indulata, öccsük eladása, apjuk becsapása az egyik oldalon. József felemelkedése, Jákób és családja megmenekülése, az álom - és Isten terve - beteljesedése a másik oldalon. Mi történik itt? Honnan valók ezek az álmok? Hova vezetnek, merre mutatnak?
I. Miből fakadnak József álmai?
József nem véletlenül álmodozik arról, hogy egyszer nagy és hatalmas lesz. Otthona tele van konfliktusokkal, hazugságokkal, fájdalmakkal - generációk óta. Nagyapja, Izsák apja testvérét, Ézsaut szerette jobban, míg nagyanyja apját, Jákóbot. Apjának két felesége volt, Lea és Ráhel; az egyiket gyűlölte, a másikat szerette. A gyűlölttől születtek gyerekei, a szeretettől hosszú ideig nem. Volt két másik anya is a családban; Jákóbnak születtek gyerekei feleségei szolgálóitól is. Végül hosszan tartó, már már reménytelen várakozás után Ráhel is teherbe esett, így született meg József. Az asszonyok versengtek férjük szeretetéért és törődéséért, majd később a fiaik is apjukéért…
József még kisgyerek volt, amikor meghalt édesanyja. Micsoda trauma lehetett ez neki, de nemcsak neki, hanem apjának, Jákóbnak is! Meghalt az az asszony, akit igazán szeretett. Meghalt, amikor Józsefnek édestestvére született, a 12 fiú közül a legfiatalabb, Benjámin. (35.16-20)
Jákób szeme fénye József. Akkor született, amikor már letett róla. A szeretett asszonytól, aki már nem él. Neki mindent lehet, tőle semmit sem tart vissza. Az idősödő Jákób benne látja élete legboldogabb perceit, hiszen ő emlékezteti Ráhelre. De benne látja a jövőt is, Isten ígéreteinek a továbbvitelét, amely ígéretek elnyeréséért sok csaláson és konliktuson ment keresztül. Minden bizonnyal József a család jövője, ő az áldás hordozója. Jákóbnak már-már rajongásig fokozódó szeretét és ragaszkodását jelzi a díszes ruha, amit apja csak neki készíttetett a családban.
József még fiatal, majdnem gyerek. Testvérei az állatokat legeltetik, míg ő otthon van. De amikor találkoznak vele, feltűnő és drága ruhája mindig emlékezteti őket arra, hogy apjuk kit szeret a legjobban a családban. Érzik, hogy ők kevesebbek apjuk szemében - és szívében. És gyűlölik Józsefet. Annyira gyűlölik, hogy nem képesek egy jó szót sem szólni hozzá. Bizonyára éreztetik vele, hogy nem szeretik, hogy semmibe sem veszik, hogy József csak egy haszontalan gyerek, aki sohasem fog erős és férfias bátyjai nyomába lépni. Ezért hát az apja oltalmában élő fiatalnak nem marad más lehetősége, mint hogy rossz híreket hordjon apjának testvéreiről és hogy álmodjon.
Egy rosszul szerető apa, egy elkényeztetett fiú, és 10 keserű és szeretetéhes testvér. És József álmot lát. Álmaiban leborulnak előtte szülei és testvérei. Ő a legnagyobb és a legfontosabb. És ezt nem minden elégtétel nélkül mondja el családjának.
II. Melyek József álmainak következményei?
Az álmok következménye, hogy testvérei még jobban meggyűlölik őt. Szembetűnő, hogy Jákób nem sokat érez abból, ami családjában történik. Ha nem így lenne, nem küldené el Józsefet bátyjai után, hogy megnézze, rendben van-e minden a testvérek és a nyájak körül. Jákób aggódik a vagyonáért, külső fenyegetésre gondol, de eszébe sem jut, hogy a baj belülről fog támadni. József tehát elindul Sikembe, majd tovább megy Dotánba, ahol messziről megpillantják őt testvérei. Félreérthetetlenül hangzik: "Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!" Hogy borulnának le ők ez előtt az elkényeztetett gyerek előtt?! Itt lesz ennek az elviselhetetlen kölyöknek és bolond álmainak a vége - gondolják.
Rúben azonban megpróbálja megmenteni a fiút, és ezzel eléri, hogy nem ölik meg azonnal, hanem bedobják egy kiszáradt kútba. Azonban hiába tervezi, hogy majd kihúzza, lemarad róla, és Józsefet eladják az izmaeli kereskedőknek 20 ezüstért. Rúben megretten, amikor apjára gondol, de nincs mit tenni. Jákóbot becsapják fiai - ahogyan ő is becsapta egykor apját (Gen.27) - és a díszes ruhát összevérezve elküldik neki. Az álom nemcsak erőszakot szült, nemcsak csalást és hazugságot, hanem vigasztalhatatlan gyászt is: "És megszaggatta Jákób a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta fiát. Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek el fiamhoz a halottak hazájába."
A történetnek itt látszólag vége. Jákób családjában a versengés, az erőszak és a csalás újra megteremte rossz gyümölcseit. Egy összetört apa, 10 rossz lelkiismerettel bíró fiú, és egy valószínűtlen álmokat látó fiatalember, aki rabszolga lesz egy idegen országban: "A midjániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának."
III. Isten is jelen van!
A történetnek azonban csak látszólag van vége. Mert ez a történet Isten családjának a története. Mert ez a család Isten egész világra szóló ígéretének, az Ábrahámnak adott ígéretnek az örököse. Ezért akármi is történik Jákób családjában, Isten tervei nem semmisülhetnek meg, Isten áldásának kiterjedése nem állhat meg. Ha Ábrahámnak, József dédnagyapjának Isten azt ígérte, hogy nagy néppé teszi, hogy utódainak adja Kánaán földjét, és általa megáldja a föld minden népét, akkor ezt meg is fogja tenni. Ezért az, hogy József Egyiptomba kerül rabszolgának, nem valaminek a végét jelenti. Az álom beteljesedésének útján vagyunk…
Mert ez az álom Istentől való álom. Az Úrtól való, mert 20 évvel később József testvérei és apja valóban leborulnak előtte, mint Egyiptom második embere előtt. Istentől való, mert valóban József az, akiben a család, és így Isten választott népe, megmenekül az éhhaláltól. Istentől való, mert József által nemcsak családja tagjai, hanem más népekhez tartozók is áldást nyernek.
A konfliktusokkal teli családban Isten munkája bontakozik ki. A nagyravágyó kamasz álmai az Úrtól való kijelentésnek bizonyulnak. Isten csendes és láthatatlan munkáját semmi sem állíthatja meg. Sem Jákób helytelen kényeztetése, sem József arroganciája, sem a testvérek erőszakos próbálkozása. Az álom Istené, és ezért Isten - függetlenül minden szereplőtől - be fogja azt teljesíteni.
Erre azonban csak 20 év múlva kerülhet sor. A történet ma olvasott részében semmi sem ad garanciát arra, hogy egyszer József valóban uralkodni fog - de bölcsességgel és alázattal. Itt még elképzelhetetlen, hogy majd József és testvérei megbékélnek, amint az is, hogy Jákób újból látja elveszettnek hitt szeretett fiát. Isten munkája nagyon is elrejtett József családjában.
Jelen lehet-e Isten olyan eseményekben, amelyek konfliktusokkal, erőszakkal és csalással terhesek? Hajlamosak vagyunk arra, hogy Isten jelenlétét az egyértelműhöz, a kerek egészhez, az idillihez kössük. Olyan képünk van róla, mint aki úgy és akkor tud csak munkálkodni, amikor azt mi is elképzelhetőnek tartjuk. Ha egy családban rend, szeretet és békesség uralkodik, akkor ott Istennek van lehetősége cselekedni. A mai történet azonban hatalmas erőforrás és vigasztalás lehet mindazoknak, akik életében zűrzavar van, akik generációkon keresztül hordoznak fájdalmakat és sebeket, akiknek családja nem idilli és kerek egész. Ahol gyerekek, nem tudjuk miért, problémákkal születtek; akiket szülei elhagytak; akik családjában válás és újraházasodás teremt konfliktust és versengést; akiket túlszerettek, akiket kevésbé szerettek, akik maguk rosszul szerettek… Az Urat nem ijeszti el mindez a zűrzavar és káosz, Istent nem bénítja meg az emberi fájdalom és bűn. Ő jelen van az ővéi életében ilyen körülmények között is, és egészen láthatatlanul vezeti a dolgokat saját terve szerint. És megesik, hogy csak egy hajszálon múlik, hogy Isten története nem akad meg, és minden arra mutat, hogy itt a vég. De Józsefet kihúzták a kútból és eladták rabszolgának - és e "hajszál" lett az álom beteljesedésének egyik döntő mozzanata. Sőt, ez a "véletlen" lett annak eszköze, hogy Izrael Egyiptomba került, ott lett nagy néppé, és onnan hívja ki majd Isten, hogy szövetséget kössön a néppel.
Istennek ezt a munkáját azonban sokkal inkább hinni lehet és kell, mint tapasztalni. Mert igaz, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róm.8.28), ez azonban nem azt jelenti, hogy mi feltétlen és hamarosan meglátjuk, miként valósul ez meg. Isten más dimenziókban gondolkozik, mint mi. Józsefnek évtizedeket kellett várnia, mire meglátta, hogy Isten terve hogyan fordította jóra azt, ami gonoszságot testvérei elkövettek ellene (50.20). Mi gyakran azonnal akarunk látni és érteni.
Ez a történet azonban nem megláttatni akarja velünk azt, amit Isten munkál a zűrzavarban. Sokkal inkább megerősíteni akar, hogy ne félj, és ne hidd, hogy Isten nincs jelen. Arra hív, hogy bízzál benne, és fogadd el, hogy ő cselekszik. Formál téged, végzi munkáját, hogy megáldjon és rajtad keresztül mások is áldást nyerjenek. Arra hív, hogy keserűség vagy kétségbeesés helyett válaszd a benne való bizalmat. Ahelyett, hogy elfordulnál az Úrtól, ahelyett, hogy arra a következtetésre jutnál, hogy ő elfordult tőled és elhagyott, fogadd el, hogy munkálkodik.
A mai úrvacsorai közösségben így jöjjünk Jézus Krisztushoz! Hozzuk elé zűrzavarunk, vétkeink, kilátástalanságunk vagy tanácstalanságunk, és engedjük, hogy körülvegyen szeretete és kegyelme. Engedjük, hogy levegye rólunk terheinket, hogy megerősítsen Krisztusban adott bocsánata felől, hogy körülvegyen vigasztalással és új reménységet nyisson küzdelmeinkben. ÁMEN!