Igehirdetés a szexualitásról

A szexualitásról szóló igehirdetéssorozat bevezető részében a kérdéskör bibliai alapjait jártuk körül. Isten a maga képére férfivá és nővé teremtett bennünket, ezért a szexualitás egyik aspektusa az istenképűségnek. Isten a Szentháromság szeretetközösségében létezik, így a maga hasonlatosságára bennünket is közösségre alkotott. Az emberi közösség legbennsőségesebb formája férfi és nő elkötelezett kapcsolata, amit a Biblia egy testté lételnek nevez. Az egy testté lételt kifejezi és elmélyíti a szexuális közösség, bár önmagában nem meríti ki azt. Éppen ezért szükséges hangsúlyozni, hogy a szexualitás jó dolog, Isten ajándéka, a teremtettség része. Ugyanakkor az Istentől való elszakadás, a bűneset - megrontva minden kapcsolatot - nem hagyta érintetlenül az emberi szexualitást sem. Amit Isten ajándékozott a férfinak és nőnek, az lett kimondhatatlanul sok csalódás, fájdalom és erőszak forrásává az emberiség történetében.
Nem volt ez másképpen a korintusi gyülekezetben sem, akiknek Pál apostol a fenti sorokat írta. Majd látni fogjuk, hogy közöttük milyen konkrét formát öltött az Isten eredeti szándékától való eltérés (1Kor.5.1kk). Az apostol azonban, miután kifejti, hogy mi a gyülekezet felelőssége ebben a helyzetben, általánosabb tanítást is ad az Isten szerint való és az Isten tervétől eltérő szexualitás kérdéseiről. Mielőtt ezeket a sorait megvizsgálnánk, hasznos, ha beszélünk arról a társadalmi helyzetről, amiben a levél címzettjei éltek, és Krisztus követőivé lettek.
Korintus a Római Birodalom egyik jelentős metropolisza volt ebben az időben. Fontos kereskedelmi város mind a szárazföldi, mind a tengeri utak tekintetében. A kontinentális Görögországot a Peloponnézoszi félszigettel összekötő keskeny földnyelven fekszik, ebből fakad stratégiai szerepe. A földnyelvet akkoriban még nem szelte át egy csatorna, amely az Égei tengerről Itália felé hajózókat egy hosszú és akkoriban veszélyesnek számító úttól kíméli meg. A hajók többsége azonban akkoriban sem kerülte meg a félszigetet. A kisebbeket görgőkön húzták át a földnyelv egyik oldaláról a másikra, míg a nagyobbaknak rendszerint a rakományát hordták át az egyik kikötőből egy, a másik kikötőben várakozó hajóra. Mindez alkalmanként több napot is igénybe vett. A tengerészeknek valamivel el kellett ütniük az idejüket.
Ebben a sokszínű, multikulturális, kozmopolita városban magasodott - többek között - a görög Aphrodité, a szerelem és szépség istennőjének temploma. Ezen a helyen 1000 kultikus prostituált teljesített szolgálatot, akik esténként ellepték a város utcáit. A szerelem, a termékenység és így az élet istennőjének imádása egybeesett a templomi prostitúcióval. Aphrodité imádása, a szexualitás istenítése és dicsőítése át- és átjárta a gazdag és hatalmas kereskedő város mindennapi életét. Ez a magyarázata annak, hogy Korintus messze földön híres volt erkölcstelenségéről.
Ebben a szex-központú, zsúfolt, örökké mozgó városban éltek azok, akik Pál igehirdetése nyomán Jézus Krisztus követőivé lettek. Ők, ugyanúgy, mint mi, nem lettek azonnal szabadok korábbi életük minden kísértésétől. Lássuk, mit tanít az apostol ezeknek a keresztyéneknek - akikkel bizonyos értelemben hasonló világban élünk - a szexualitás kérdéseiről.
I. A testünk arra van, hogy Istent dicsőítsük vele
A korintusi keresztyének feltehetően úgy gondolkodtak, hogy az, amit a testükkel tesznek nem befolyásolja az Úrral való kapcsolatukat. Talán szállóigévé lett körükben, amit Pál idéz: mindent szabad nekem. Elvégre Jézus Krisztus szabadságra hívott el, nem rabságra. Elvégre örömöt akar adni, és nem megszomorítani. Elvégre az Úrral való kapcsolat lelki, és nem testi. Miért kellene a dolgokat összekeverni?! Nem úgy vagyunk ezzel is, mint a hasunkkal: "Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni"? Ha úgyis semmivé lesz az eledel is, a gyomor is, miért kellene ezzel foglalkoznunk? Ha úgyis semmivé lesz a testünk, miért kellene a szexből olyan nagy ügyet csinálni? A lényeg a lélek, a lelkünkben vagyunk kapcsolatban a feltámadott Jézussal. Miért kellene összekeverni azt, ami nem tartozik össze? Miért ne szerethetném és szolgálhatnám az Urat úgy, hogy túllépek a szabadságomat korlátozni kívánó, idejétmúlt szexuális erkölcsökön? Ki szólhat bele ebbe, és ki ítélhetné meg ez alapján a hitemet?
A lélek és a test szétválasztásának gondolata, amiből a szabadosság táplálkozik, meghatározóan jelen volt a korintusi gyülekezetben, és él ma is. Sokan vannak, akik nem hiszik, hogy istenkeresésük nemcsak filozófiai vagy lelki, de testi, erkölcsi kérdés is. Mit ír a testet megvető, ugyanakkor lelkiekben felfuvalkodó keresztyéneknek Pál?
Üzenetének summája az, hogy testünkben dicsőítsük az Istent. Egészen új és megbotránkoztató kijelentés azok számára, akik megvetik a testet. De Pál szerint a test nem közömbös a Teremtőnek, sőt, óriási értékkel bír. Öt gondolattal cáfolja azokat, akik szerint a testnek, és így a szexnek, nincs sok köze a hithez, miközben elérkezik a fenti felszólításhoz.
Az Úr a testért van. Pál az Úrról beszél, aki nem más, mint a testté lett Ige, Jézus Krisztus. Ha Isten emberi testet öltött, senki nem gondolhatja, hogy őt csak a "lelkiek" érdeklik. Ha Isten hozzánk vezető útjainak a végállomása a test, akkor neki célja van a testünkkel is. Isten feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. Pál levele vége felé keményen érvel a testet megvető korintusiaknak a feltámadás valóságáról. A Krisztusban való élet azt jelenti, hogy vele együtt testben támadunk majd fel. "Nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja?" - folytatja Pál. Azaz nemcsak az az értéke, hogy Isten is emberré lett (múlt), hogy mi vele együtt feltámadunk (jövő), hanem az, hogy a jelenben is, ezzel a csodálatos és törékeny, szép vagy kevésbé szép, erőtől duzzadó vagy betegség által megterhelt testtel tartozunk hozzá. A Krisztus testrésze vagyunk, ír Pál a titokról. "Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?" - fejti ki az apostol még jobban a nagy titkot. Nemcsak jelképesen Krisztus tagja a testünk, hanem egészen valóságosan is: a Szentlélek, a Krisztus Lelke lakozik benne. "Mert áron vétettetek meg…" - emlékeztet Pál mindenkit az Úr Jézus Krisztus (testben való) kereszthalálára, amely áldozattal testestül-lelkestül megváltott bennünket magának.
Az Istennek való engedelmesség, az istentisztelet nem lelki, hanem egész lényünket igénybevevő dolog. Ezért mondja az apostol, hogy dicsőítsétek Istent testetekben. Más helyen pedig így ír: "…okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek." (Róm.12.1), valamint: "Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek." (Róm.6.13). Amit a testünkkel kezdünk, az része az Istennel való kapcsolatnak. Pál arra hívja a korintusiakat, és bennünket is, hogy testünkkel is dicsőítsük az Urat.
II. Kerüljük a paráznaságot, ami bálványimádás!
Az olvasott részből nyilvánvalóvá válik, hogy a korintusi gyülekezet bizonyos tagjai prostituáltakkal voltak együtt. Az apostol ezt paráznaságnak nevezi, és az előbbiek fényében arra hívja őket, hogy kerüljék, ill. meneküljenek ez elől a bűn elől. Meglepő, hogy visszautal Mózes első könyvére, ahol azt olvassuk, hogy a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Pál azt írja, hogy a jelen paráznaság esetében sem csak annyi történik, hogy egy test találkozik egy másik testtel egy rövid időre, azután pedig minden halad tovább változatlanul. "Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele?" Ne vezessen félre a nyelvezet; az "egy testté létel" sokkal több, mint a szex. Két ember kapcsolatában a szexuális egyesülésben történik valami megváltozhatatlan, visszafordíthatatlan. A prostituálttal való egyesülésben nem születik meg két embernek életre szóló, nyilvános elkötelezettséggel járó, testi-lelki egysége, de mégis olyan kapocs jön létre, ami Pált az egy testté lételre emlékezteti. Valami lelki-szellemi egység, kötelék épül ott, ahol az ember testében kitárulkozik. Az esemény az egész személyiségére hat. Márpedig azok, akik egyek Krisztussal, Jézus Krisztus tagjai, a Szentlélek temploma, hogyan lehetnek ugyanakkor egyek egy paráznával? Saját testük ellen vétkeznek - mondja Pál - hiszen nem az az eggyélétel teljesedik be, ami az istenképűség része, amely az isteni szeretetközösséget hivatott tükrözni. Valaminek a részesei lesznek, ami egyrészt hasonlít, másrészt mégis távol áll Isten eredeti szándékától. Célt tévesztenek, azaz vétkeznek.
"Kerüljétek a paráznaságot" - int az apostol. De mi számít annak? Hiszen szövegünk csak a prostituáltakkal való együttlétet nevezi annak. Hogyan döntsük el, hogy mit kell kerülni, ha testünkben tényleg dícsérni akarjuk az Urat?
A Biblia máshol is használja ezt a szót. Van, amikor vérfertőzés kapcsán (5.1), máskor házasságtörés esetében (Mt.5.32). Úgy tűnik azonban, hogy a Biblia minden házasságon kívüli szexuális kapcsolatot paráznaságnak ítél. Az apostol ezt írja a következő fejezetben: "…jó a férfinak asszonyt nem érinteni. A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje." (7.2) Nehéz ezt a verset, valamint az ezt követőket, másképpen értelmezni, minthogy az apostol kiterjeszti a paráznaság bűnét a házasságon kívüli szexuális kapcsolatra. Ezt erősíti meg egy másik vers is: "Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével." (1Thessz.4.3-4).
Az "egy testté létel" misztériumából egyenesen következik az, hogy az ember nem váltogathatja a partnereit úgy, hogy ne sértse meg az alkotóját és ne vétkezzen saját teste ellen. "Mindent szabad nekem" - mondják a korintusiak, és Pál nem tiltakozik, csak hozzáteszi: "de nem minden használ". Az egy testté létel valóságát, Istentől való ajándékát soha igazán meg nem kóstolhatja az, aki azt gondolja, hogy következmények nélkül lehet megpróbálni többekkel egy testté lenni. Fizikailag lehetséges, de láttuk, ennél mindig több történik. A képet tovább gondolva: az ilyen ember többekkel lesz eggyé: azaz darabokra szakad. Döntse el maga, hogy ez "használ-e" neki!
De mi van azokkal, akik tudják, hogy egymáséi, de még nem házasok? Mit számít az a "papír", különösen ma, amikor olyan könnyen és gyorsan fel lehet bontani egy házasságot? Múlhat-e egy papíron a paráznaság kérdése? Jogosak ezek a kérdések mindazok életében, akik szeretik egymást, és még nem házasok. Nagyon nehéz várni. De hadd kérdezzek vissza: miért nem tudunk várni? Miért gondoljuk, hogy a várakozás rossz? Miért gondolja azt valaki, hogy a házasságban nincsenek olyan időszakok, amikor ugyanúgy kell várni, mint a házasság előtt?
Jézus, akit mi keresztyének Mesterünknek vallunk, akit követni akarunk, aki mindenben a példa - nemcsak a megváltó - számunkra, tisztelte azt a "papírt". Azaz Istentől valónak fogadta el a házasság intézményét; különben nem lett volna értelme annak, hogy a farizeusokkal házasságról ill. válásról vitázott (Mt.19.3-9). Minden kultúrában megvolt férfi és nő élete összekötésének ünnepélyes és nyilvános formája. Az ünnepélyesség és nyilvánosság az egy életre szóló teljes elkötelezettség jele. A hűség jele, amely oltalmazó keretet ad annak, hogy férfi és nő a legteljesebb biztonságban és szabadságban adják egymásnak magukat. És hogy ez a keret is összetörhet és felbomolhat? Igen. De milyen visszás gondolkodás az, amelyik azt mondja, hogy akkor ne is hozzuk létre. "Minden szabad nekem" - mondják a korintusiak, és elismeri Pál is, - "de nem minden használ" - folytatja az apostol.
Kerüljétek a paráznaságot! - szólít fel az Ige. Mert ahogyan dícsőíthetjük Istent a testünkben, ugyanúgy szolgálhatjuk a bálványokat és démonokat is a paráznasággal. Korintusban Aphrodité képe, szellemisége mindent belengett. Sokan őt imádták a testükben. A mai helyzet azonban nem annyira más, mint először gondolnánk. A szerelem, a szépség, a szex istennője ma is jelen van, mindenhol. Vizuálisan ejt meg és tart fogva. Bárhová nézel, visszatekint rád. Reklámban, újságban, televízióban. Át- meg átjárja mindennapi életünket. Hogyan imádjuk, hogyan szolgáljuk ezt a bálványt, ezt a szellemiséget? Nem úgy, hogy képe előtt hajlongunk. Amint az élő Isten imádása nem rituálék sorozata, hanem szava meghallása és engedelmesség, hasonlóképpen Aphrodité modernkori imádása nem más, mint sugalmai megfogadása és megcselekvése, vagyis ugyanaz a paráznaság amit pogányok, de keresztyének is elkövettek akkor és elkövetnek ma is. Ahogy egy teológus írja: "Nem a bálvány áll a bálványimádás szívében. A cselekedetek kötnek össze a hamis istenekkel." (John White).
Látjuk tehát, hogy két lehetőség áll előttünk: testünkben vagy az élő Istent dicsőítjük, vagy bálványokat és démonokat szolgálunk. Jézus Krisztus, aki élete árán vásárolt meg minket, kész megtisztítani minden korábbi tisztátalanságból, megszabadítani megkötözöttségből. Vére által elmossa minden bűnünket, ha őszinte bűnbánatban hozzá fordulunk, és elkötelez bennünket a tiszta életre. ÁMEN!
Lovas András

Miért van szükség egy a szexualitásról szóló igehirdetéssorozatba fogni? Igazolja-e valami azt, hogy a gyülekezetben több alkalommal is ezzel a sokszor elhallgatatott, ám mindenütt jelenlévő kérdéssel foglalkozzunk?
A szexualitásról azért kell beszélni a szószéken, mert ettől a témától hangos és ezzel van tele az egész világ. Ez persze nem azért indít bennünket is a szólásra, mert követnünk kell a divatos áramlatokat. Nem lehet az az indok, hogy népszerűnek és mainak kell lenni, ha nem akarjuk, hogy kiürüljön a templom (közösségi ház). Nem ezért döntöttem úgy, hogy több alkalommal szóljak erről a kérdésről. Amikor rádióból, televízióból, újságokból, internetről, filmekből folyamatosan érnek bennünket a látható, vagy hallható, olvasható információk a szexről, amikor ezek túlnyomó többsége Istent, az ő akaratát, valamint az ember méltóságát és érdekét súlyosan rombolja, nem lehet, hogy ne beszéljünk mi is minderről.
Azért is kell - és azért lehet! - ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a Biblia, Isten Igéje sem hallgat róla. Sorozatunk gerincét Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első levele, az 5-7. fejezetek fogják adni. Ha a világban nő a káosz ebben a kérdésben, ha nyilvánvaló, hogy mindannyiunkra hatással van, amit hallunk, látunk, tapasztalunk, ha Istennek fontos volt, hogy minderről szóljon a Szentírásban, nem lehetünk sem olyan ostobák, sem olyan képmutatók, hogy elkerüljük ezeket a részeket. Kell egy hely, ahol a szexualitásról a sok téves és mocskos beszéd mellett tiszta és szent módon esik szó: ez pedig a keresztyén gyülekezet kell hogy legyen.
Sorozatunkat a szexualitás bibliai alapvetésével kezdjük.
I. A szexualitás méltósága: istenképűségünk
"Megteremtette Isten az embert a maga képmására, … férfivá és nővé teremtette őket." - olvastuk. Az ember legjellegzetesebb vonása, minden más élőlénytől való megkülönböztető jegye, méltóságának és dicsőségének forrása, hogy Isten saját képmására teremtette. Ennek jelentését így foglalhatjuk össze: az ember kapcsolatra teremtett lény.
Isten az Atya, Fiú, Szentlélek gazdag közösségében, szeretetközösségben létezik. A mi Istenünk, aki kijelentette magát ószövetségi népének, Izraelnek, valamint újszövetségi népének, egy Isten, aki hármasságban lakozik. Mindennek a lényege számunkra nem az, hogy teológusok hogyan próbálják szavakkal körbejárni, leírni a leírhatatlant, hanem az, hogy megértjük, Isten szeretetközösség, Isten szeretetkapcsolatban létezik, mint Teremtő, Megváltó és Megszentelő Úr. Erre a közösségre a teljes egység, bennsőségesség, harmónia jellemző.
Isten az embert ugyanilyen kapcsolatra teremtette. Közösségre önmagával, alkotójával, valamint közösségre a másik emberrel. Az ember két irányban is kapcsolatra teremtett lény, élete csak e viszonyulásokban lehet teljes. Ez az istenképűség elsődleges jelentése.
Valamit még hozzá tesz a szentíró az eddigiekhez: Isten képére férfivá és nővé teremtette őket. Itt azonnal jelen van a nemiség, a szexualitás. Az isteni szeretetközösség a férfi és a nő kapcsolatában lesz a legnyilvánvalóbb Isten terve szerint. Nem a férfi az Isten képe, és nem a nő az, hanem férfi és nő az egymással való kapcsolatban, közösségben, szeretetben történő teljes eggyélételben, amelynek része a szexuális eggyélétel is. A szexualitást Isten az ember méltóságával, embervolta szívével, istenképűségével kötötte össze. Hozzátartozik a tágabb értelemben vett közösség is, hiszen utódok nemzése, szaporodás és sokasodás nélkül nem lenne kivel közösségben élni. Ez a szexualitás Istentől való méltósága, a szexualitás az alkotó oldaláról tekintve. A másik történet elénkadja ugyanezt az ember oldaláról nézve, tapasztalva.
II. A szexualitás szüksége: "Nem jó az embernek egyedül…"
Az Úr maga mondja, amit mindannyian olyan jól tudunk: "Nem jó az embernek egyedül…" - majd így folytatja: "alkotok hozzáillő segítőtársat." Az ember megfelelő testi-lelki társ iránti vágyakozását fokozza a leírás, amely szerint az egész nap azzal telik, hogy Isten felvonultatja az állatokat az ember előtt, aki néven nevezi őket, de hozzáillő társat nem talál. A "hozzáillő" szó jelentése: "mint az ellentéte". Nem azonosságról van tehát szó, hanem kiegészítésről. Társról, másik félről, aki nélkül az ember nem teljes.
Ugyanezt hangsúlyozza a leírás azzal, hogy Isten a férfi oldalbordájából formálja meg az asszonyt. A kép csodálatosan elénk adja férfi és nő kapcsolatát: "Isten az asszonyt nem a férfi fejéből teremtette, hogy felette legyen; nem is a lábából, hogy a férfi taposson rajta, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, a férfi karja alól, hogy védelmezze őt, és szívének közeléből, hogy igazán szeresse feleségét." (Matthew Henry) Amikor a férfi felébred, és meglátja az asszonyt, vágyakozása és sóvárgása beteljesedése jeléül így kiált fel: "Ez most már csontomból való csont, testemből való test, asszonyember legyen a neve, mert férfiemberből vétetett." Zeng az Éden az ember örömkiáltásától…
Ezután a szentíró megjegyzését olvassuk, amely mind a mai napig minden házasság bibliai alapjait foglalja össze: "Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté." Az egy testté létel férfi és nő kapcsolatának célja, a teljes közösség, egység és harmónia megélése, aminek határozott kerete van. Ez a keret a házasság, azaz a szülők társadalmilag nyilvános elhagyása, valamint a ragaszkodás, azaz az életre szóló elkötelezettség, hűség kinyilvánítása. Ezen belül lesznek ketten egy testté lelki-testi értelemben. Közösségben vannak gondolataikban, érzelmeikben, döntéseikben, valamint közösségben vannak testükben is. A szexuális együttlét kifejezi és elmélyíti az egy testté lételt, az egyedüllét feloldását, de önmagában nem meríti ki azt.
Egy érdekes megállapítással zárja a szenítró ezt a részt: "Még mindketten mezítelenek voltak, az ember és a felesége, de nem szégyellték magukat." A meztelenség itt még a nyíltság, a szabadság, a bizalom, a közvetlenség, a harmónia jelképe. Meztelenül álltak egymás előtt, Isten előtt, a teremtett világban. Természetes volt ez számukra, nem jutott eszükbe, hogy valami hiányzik. De ma már ez nem így van…
III. A szexualitás a bűneset után
Miután az asszony és a férfi ettek annak a fának a gyümölcséből, amelyről Isten azt mondta, hogy ne egyenek, minden kapcsolat súlyosan megváltozott, a közvetlen közösség megromlott. "Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak." Az Édenben megjelenik a szégyen, a félelem, az Isten elől való rejtőzködés, valamint Isten és egymás vádolása. A mezítelenség mostmár mindezeket jelképezi. Aki mezítelen, az szégyelli magát, sebezhetőnek, védtelenenek érzi magát, el kell, hogy rejtőzzön, fel kell hogy öltözzön. Nincs automatikusan szabad, nyílt, bizalommal teljes kapcsolat Isten és ember, ember és ember között. A félelem, a vádaskodás (ami a védekezés egy formája), a rejtőzködés, a titkolódzás mindent átjár. A bűneset után, a mai napig, ez veszi körül a szexualitást is.
Megromlott az ember kapcsolata saját magával, meghasonlott saját testével. A bűneset óta mintegy kívülről látja magát, és foglya lett a magáról alkotott képnek. Mit gondolnak rólam mások? Hogyan tekintenek rám? Gondoljuk csak végig, hogy mennyi szégyen, görcs, félelem tapad legtöbbünkben saját testünkhöz! Mindenhol körülvesznek a "tökéletes" testű férfiak és nők képei. A legtöbben soha nem leszünk olyanok, de ha igen, akkor sem maradunk örökre "hibátlanok". Alapvető szorongásainkat csak erősíti mindez.
Ugyanez a félelem, szégyen és rejtőzködés gátolja az őszinte és mély, hosszan tartó és bizalommal teli kapcsolat kiépülését férfi és nő között. Isten elől rejtőzködve, önmagunkkal nem megbékélve másokkal sem tudunk ép és teljes kapcsolatot létrehozni. Ezért ma annak vagyunk a tanúi, hogy a puszta szexualitás és a szív, az önmagáért való nemi öröm és az őszinte, mély emberi kapcsolat elválik egymástól. Két ember kapcsolata majdnem személytelen szex lesz csupán egy a szexualitást istenítő társadalomban. Mi ennek a következménye?
Terjed a promiszkuitás (szexuális patrnerek gyakori cseréje), növekszik a válások száma, magas az abortuszok száma. Egyenes következménye ez az előzőeknek. A szégyenkező, bennsőséges és hűségre épített kapcsolatoktól rettegő, sőt, ezekre már szinte képtelen emberek a személytelen szex fogyasztóivá válnak, virágzik a pornográfia, a szexipar. A személytelen szex újabb és újabb, durvább és durvább stimulus után kiált: erőszak és perverzió jár a nyomában. A szexualitásra vonatkozóan öszezavarodott világban nő a homoszexuálisok és a transzvesztiták száma.
Miközben ilyen mértéket ölt az isteni szándéktól való szexuális eltévelyedés, az uralomra törő ideológia mindezt teljesen természetesnek kívánja bemutatni, és mindenkit ennek mentén átnevelni. Micsoda gúnyt űz mindezen keresztül a Sátán: íme az ember, akit Isten a saját képére teremtett, férfivá és nővé. Íme az isteni szeretetközösség képe a világban. Nem véletlenül a szexualitás kérdései körül folyik az erkölcsi, ideológiai, sőt, politikai(!) küzdelem. A szexualitás összekeverésével a kapcsolatok mennek tönkre, ami Isten teremtői szándékának a központi része.
Tényleg ilyen sötét a kép? Igen. Látnunk kell, hogy mi történik velünk, körülöttünk. De azt is, hogy Isten nem adta fel a küzdelmet. Hiszen Jézus Krisztus, aki a láthatatlan Isten képe, azért jött, hogy helyreállítsa bennünk az összetört Isten képet. Testestül-lelkestül megváltott minket magáénak, hogy szexualitásunkkal együtt az övéi legyünk. Megmost, megtisztít, helyreállít mindenkit, aki ő hozzá jön. Felszabadít arra, hogy a szexualitást ne istenítsük, mint ahogyan ma teszik sokan - és közben tönkremennek. Ne helyezd mindenek elé, ne gondold, hogy ez a legfőbb jó, ne véld, hogy ez egy kapcsolat lényege. A Sátán elérte, hogy a szex istenné lett, és ezzel sokaktól ellopta Isten csodálatos ajándékát.
Ugyanakkor Jézus Krisztusban szabadok vagyunk attól is, hogy démonizáljuk a szexualitást, rettegjünk tőle, mint ahogy keresztyének között ez gyakran megtörténik. Szabadok vagyunk tiszta módon beszélni róla, imádságban Isten elé vinni, és a házasságban szentül élni és élvezni.
Adjunk hálát az Úrnak ajándékáért, és kérjük, hogy segítsen nekünk abban, hogy a szerinte való időben, a szerinte való módon tisztán, az ő dicsőségére, társunk és magunk örömére éljünk vele! ÁMEN!
Lovas András