félelem

Először tudomásul kell venni: bajok jönnek csőstül, de ezek a bajok az Istennel való szövetségen belül érik a hívőt. Még így is megtapasztalja olykor, mit jelent félni, de félve is bízik az ő Istenében, és tőle vár szabadítást. Eközben időnként rajtakapja magát: nem fél. Teljesen bizonytalan, mit hoz a jövő, s mégsem aggodalmaskodik.

Aki hisz, az mindig túllát a siralmas jelenen, és látja azt a jövőt, amit Isten készített el. Nem amit megálmodunk, hanem amit Ő megígért.

Józsué nagyon félt. Tele volt félelemmel. Nem véletlenül mondja neki Isten háromszor egymás után, a vége felé már fokozva, hogy ne félj, ne rettegj! Légy bátor és erős! Aztán hozzáteszi: légy igen bátor és erős! Azt, hogy ne félj, csak annak kell ilyen sokszor mondani, aki fél.
Józsué félhetett elsősorban azért, mert ismerte elődjét. Hiszen Mózes szolgája volt évtizedekig. Ő ismerte Mózesnek rendkívüli adottságait, és összehasonlította vele magát.

Ismerős az a történet, hogy az egyik híres hadvezér egy kritikus ütközet előtt szótlan és sápadt volt. Feltűnt a szolgájának is, s megkérdezte: tábornok úr, csak nem fél? Mire így válaszolt: ha maga így félne, már régen elfutott volna.

A nyugati fronton történt a második világháború vége felé, hogy a németek elfogtak néhány angol katonát, lefegyverezték őket, és kísérték a fogolytábor felé. Feltűnt azonban nekik, hogy ezek a foglyok fölöttébb nyugodtan, sőt vidáman és fölényesen viselkednek. Meg is kérdezték tőlük, miért van olyan jó kedvük, hiszen fogságba estek. A foglyok csak ennyit válaszoltak: Ha tudnátok, mekkora hadsereg jön mögöttünk, akkor megértenétek, miért vagyunk ennyire nyugodtak, és hogy nem minékünk, hanem tinéktek van okotok a félelemre!