Jézus elérkezett földi élete végéhez. Csodálatos összhang volt Jézus beszéde és tettei között. Minden kijelentése megfelelt belső életének. Nincs senki, aki úgy halt meg mint Ő, mert nincs senki, aki úgy élt, mint Ő. Utolsó szava bizonyítja, hogy mennyire az Igéből élt. Sok új kijelentést hozott a világnak. Nem halhatott volna meg a saját szavaival? Ő kedves könyvének a Zsoltárok könyvének az egyik versével halt meg. Utolsó szavával úgy beszél, mint akinek az Atyába vetett bizodalma rendíthetetlen. Egy szokásos vallásosság nem ad semmi vigasztalást a halálos órán. Olyan valóság az Isten számomra, mint saját magam? Tudok-e vele úgy beszélgetni, mint a barátommal? Jézus változtatott a zsoltár versén. Volt joga hozzá. Ő tudta, amit mi nem tudunk, az írást javítani. Nem azt mondta, mint a Zsoltárok: Isten! kezedbe teszem le az én lelkemet. Isten nevét az Atyáéval cserélte fel, amikor haldoklott, vigasztalást abban talált, hogy Isten az Ő Atyja. Ez volt az utolsó szava István vértanúnak, Luthernek, Husz Jánosnak és azóta mennyi keresztyénnek. Mennyien tanultak Tőle, nemcsak élni, hanem meghalni is. De mi soha nem mondhatjuk ki ezt a kijelentést. ahogy Ő mondta. Még szolgálati idején hallották a tanítványok Tőle: Senki nem veszi el az életemet tőlem, hanem én teszem azt le magamtól. Ő átadta az Ő életét az Atyának.