A szelídségnek és a szigorúságnak közös a gyökere. Amint Jézus a legszegényebbekben is meglátta az embert, úgy a leggazdagabbakban sem látott többet, mint egy embert. Lázár rongyai nem tudták előle elrejteni a lélek értékét és a gazdag bársony ruhája sem fedte el viselőjének közönséges lelkét. Ő tudta, hogy mi van az emberben. Látta a magasságot és a mélységet, a szégyent és a dicsőséget. Jézus hatásában nagy szerepet játszott beszédeinek kifejezési formája. Az egyszerű ember nem érti az elméleti fejtegetéseket. Jézus egyszerűen beszélt. Beszédeit könnyen meg lehetett jegyezni. Érthető volt azért is, mert példázatokban beszélt. Vallotta és hitte, hogy ugyanaz az Isten teremtette a látható és a láthatatlan világot és az előbbi tükrözi, példázza az utóbbit. Az egyszerű házban is ott volt a lámpa, a mécstartó, dagasztotta a háziasszony a kovászt a tésztába. Jézus látta az asszonyt, amint új foltot varrt a régi ruhára. Látta, amint a gazda betöltötte a bort a tömlőbe. Látta a kotlóst a csibéivel. Elnézte, hogy a gyermekek a piactéren lakodalmat, vagy temetést játszanak. Látta a mezők liliomait, a magvetőt, a szőlőt az őrtoronnyal, a mezőn legelésző juhokat, amint a pásztor előttük ment. És ezek a képek példázataiban beszéltek a hallgatók számára a láthatatlan világ igazságairól. Csoda az, hogy a tömeg követte, csüngött ajakán és igehirdetését talán soha nem felejtette el?